F贸rum a szinod谩lis egyh谩z茅rt: Isten eg茅sz n茅pe a misszi贸 alanya
Antonella Palermo / Ged艖 Ágnes - Vatikán
Isten népe nem csupán a megkereszteltek összessége, hanem 鈥瀖i鈥� vagyunk az egyházban, a szinodalitás és a misszió közösségi és történelmi tárgya. A szinódus munkadokumentumának erre az el艖feltevésére épült az a fórum, amelyet a jezsuita rendházban tartottak, párhuzamosan az Augustinianum Pápai Patrisztikus Intézetben megrendezett teológiai-pasztorális fórummal, amely a püspök szerepével és hatalmával foglalkozott a szinódusi egyház keretein belül. A Csiszár Klára által moderált felszólalásokból körvonalazódott az az igény, hogy a szinodális szervezetek a jöv艖ben az egész egyházi közösséget képviseljék, és a döntésekben valóban vegyék figyelembe Isten népének véleményét. Az egyház ne legyen monarchia, a reformok pedig ne legyenek autoreferenciálisak.
A misszió kulcsa a vonzás, kizárások nélkül, szabadon
Thomas So虉ding német teológus egzegetekai, hermeneutikai és ökumenikus szempontból a misszió központi szerepér艖l beszélt az egyházban. Emlékeztetett, hogy Jézus tanítványainak nem az a feladatuk, hogy ellen艖rizzék a nép hitét, hanem hogy lehet艖vé tegyék azt. Nem tartozik a tizenkét apostol hatáskörébe, hogy bárkit is kizárjon a missziós közösségb艖l, ugyanis Jézus küldetése mindig kinyújtott kezet kíván. A küldetés pedig ugyanaz: hirdetni Isten Országát, ami közel van. A misszió a vonzáson keresztül m疟ködik. A teológiai felkészültség nem a püspökök kiváltsága, akik ajándékot jelentenek az egyház számára, amennyiben új formákat szorgalmaznak az egyházi életben való részvételre. A világi hívek ténylegesen részt kívánnak venni érett módon az egyház életében: azt várják, hogy meghallgassák 艖ket és nagyobb átláthatóságot igényelnek.
Újra meg kell találni a jog, a teológia és az élet közötti kapcsolatot
A szinódusi egyházban való hatalom gyakorlásáról és a képviselet szerepér艖l beszélt a fórumon Donata Horak, aki kánonjogot tanít a piacenzai Alberoni Teológiai Iskolában, a Pápai Angelicum Egyetem kihelyezett tagozatán (és aki a pápa és a 9 tagú bíborosi tanács ülésén is felszólalt a közelmúltban). Bármilyen reformot is hajtunk majd végre, a cél az, hogy az alapító eredeti akaratához találjunk vissza. Hihet艖vé kell tenni az evangéliumot a megfelel艖 emberi kapcsolatokon keresztül, amelyekben testvéreinkkel élünk. A reformok nem arra valók, hogy saját helyünket meg艖rizzük, másokra er艖ltessük véleményünket, vagy védekezzünk a világgal szemben, hanem Krisztusért vannak, aki szabaddá akarta tenni életünket. Az egyház olyan n艖kb艖l és férfiakból áll, akik valamennyien hordozzák Krisztus papi, prófétai és királyi funkcióját. Valamennyien társfelel艖sek vagyunk a küldetésben és egyenl艖ek vagyunk Krisztusban 鈥� szögezte le az el艖adó.
Meg kell haladni a bináris tanácsadói-döntéshozói felfogást
Ami a hatalmat visel艖 személyeket illeti, ez egy olyan csomópont, amelyet a kánonjognak kell megoldania. Egyel艖re a szinodális intézmények és szervezetek kevés konzultációs szerepet biztosítanak a részvételhez. A latin egyházi jogban gyökerez艖 bináris felfogás szembeállítja a szinódust és a zsinatot, el艖bbi csak tanácsadó, utóbbi pedig döntési hatalommal rendelkezik. Ez a merev szétválasztás ismeretlen a keleti egyházi jogban. Ellenállás tapasztalható Isten népének részvételével szemben, ami túllép még a jog által megengedett határokon is. Ha a kánonjogot legalább a lehet艖ségeket kihasználva alkalmaznák, akkor sokkal élettelibb és Isten népét jobban bevonó egyházunk lenne - például az egyházmegyei, plenáris zsinatok döntéshozó hatalommal rendelkeznek, de ezekkel kevéssé élnek.
Kánonjogi reformok a szinodalitásért
Donata Horak rámutatott, hogy a szinodális szervezeteknek a jöv艖ben Isten egész népét kell képviselniük, figyelembe véve foglalkozásukat, kompetenciáikat, területi sajátosságaikat. Újra meg kell találnunk a konzultáció valódi értelmét, ami az egyháziasság feltétele a hatalom gyakorlásában. A döntéshozó hatalomnak, még ha formálisan legitim is, akkor van értelme, ha közösségi megkülönböztetés gyümölcse, mivel az egyház nem lehet monarchia. A kánonjogi reformokat tehát úgy kell irányítani, hogy a törvény az egyház életét és küldetését szolgálja. Ehhez az els艖 lépés a kánon nyelvének javítása, a kortárs egyháztannak ellentmondó kifejezések elhagyása, a tanácsadó szervezetek véleményének kötelez艖 figyelembevétele, a választások és jelölések normatívája minden tanácsban, továbbá új szinodális intézmények bevezetése. Ezek olyan lehet艖ségek, amelyeket a jelenlegi rendszer megengedne, ha teljesen alkalmazzuk vagy megreformáljuk azt.
Az egyház nem a küldetés ura, hanem annak a szolgája
Lu虂cio Andrice Muandula mozambiki püspök biblikus-lelkipásztori megfontolásait osztotta meg a fórum résztvev艖ivel. Arra szólította Isten népét, hogy ne az embert艖l, hanem az Atyától szület艖 missziót kövesse. Lépjenek ki önmagukból egy olyan egyházban, amely nem ura, hanem szolgálója a küldetésnek. Az egyháznak nem szabad autoreferenciális magatartásba zárkóznia. Nem arról van szó csupán, hogy karban tartjuk a keresztény közösséget, hanem hogy párbeszédbe lépünk a világgal. Ez a hozzáállás kell, hogy növekedjen mindenkiben a keresztény beavatástól kezdve 鈥� mint ahogyan az Dél-Afrikában történik, ahol a plébániai élet igazodik a terület gyakorlati igényeihez.
