蜜桃交友

Edoardo Giribaldi / Somogyi Viktória – Vatikán

?A püspök szerepe és hatalma a szinódusi egyházban” – ez volt a címe a két teológiai-pasztorális fórum egyikének, amelyet október 9-én, szerda este rendeztek a szinódus keretében. A római Augustinianum Pápai Patrisztikus Intézetben Anna Rowlands professzor asszony, az Átfogó Emberi Fejl?dés Dikasztériumának tagja és a Katolikus Társadalmi Gondolat és Gyakorlat Szent Hilda Tanszékének tanára a Durhami Egyetemen (Egyesült Királyság) moderálta a különböz? el?adók felszólalásait, akik mind részt vesznek a szinodalitás témájáról zajló szinódusi közgy?lésen a Vatikánban.

A tanácskozáson felszólalt Roberto Repole kinevezett bíboros, torinói érsek és Susa püspöke; Gloria Liliana Franco Echeverri n?vér, O.D.N.; Carlos Maria Galli professzor, az Argentínai Katolikus Egyetem Teológiai Karának professzora; Matteo Visioli professzor, a pármai egyházmegye papja; és Gille Routhier professzor, a québeci Laval Egyetem és a párizsi Katolikus Intézet ekléziológia és gyakorlati teológia professzora.

A Szinódusi Fórum el?adói

Dolgozzunk az egyházban és az egyházért

Anna Rowlands professzor asszony mutatta be az els? vendéget, Galli professzort, aki a püspökök személyét a ?testvérek” és ?barátok” kifejezéssel írta le. Megjegyezte, amit a II. Vatikáni Zsinat ?újdonságának” nevezett: ?a püspökségben, a ?mi, Isten népe” valóságában látva a világban zarándokló Egyház megvalósulását.” Ez egy olyan alap Galli professzor szerint, amely az egyházban és az egyházért elkötelezett püspök személyére ugyanazzal a ?gyermeki méltósággal” tekint, mint annak népére. A ?vezetés” különféle funkciókat foglal magában, mindenekel?tt az ?igehirdetést” és a ?tanúságtételt”. A végs? célnak továbbra is ?az egyének és közösségek karizmáinak megkülönböztetésének kell maradnia az evangéliumi küldetés szolgálatában”.

A püspök példája mindig Jézus, aki képes ?a szolgálat által kormányozni”. Az egyházi hatalom tehát nem rendelkezik ?a karizmák összességével” – állapította meg Galli professzor. A püspök ?felügyelhet”, de nem ?tehet meg mindent”. Ezért a delegálás képességét is szükségesnek tekinti, anélkül, hogy eltitkolná a saját, személyes gyengeségeinek jelenlétét. Galli professzor két kérdéssel zárta beszédét: ?A püspököknek vannak tanácsadóik összetett gyakorlati kérdésekben, de vannak-e teológiai tanácsadóik?” és ?A püspökök Istennek tartoznak elszámolással szolgálatukért, hogyan lehetnek elszámoltathatók Isten népe egészének?”

Mindig Isten népét?l függ

Repole érsek követte Galli professzort a felszólalások sorában. Beszédében zsinati szövegekre hivatkozott, amelyek képesek a felszentelt szolgálatot ?pontos kifejezésekkel” és ?az egyház szolgálataként” megfogalmazni. A felszentelt szolgálat azonban ?nem jelenti azt, hogy független az Isten által rábízott nép részét?l”. A torinói érsek egyetértett Galli professzorral abban, hogy a püspök alakját úgy ábrázolja, mint aki ?képes összegy?jteni minden ajándékot, amit a Lélek ad”. Bár az ilyen kijelentések szinte ?természetesnek vehet?ek”, és mégis megvalósultak a II. Vatikáni Zsinatnak köszönhet?en, amely az átmenetet jelentette ?a papságból, amelynek példaképe az Eucharisztiára és a felszentelt szolgálat felfogására tekint? papság volt”, amely három szintre oszlik és amelynek célja az igehirdetés, a szentmise bemutatás és a lelkipásztori vezetés. Repole érsek megjegyezte, hogy ez egy ?alapvet?en ignáci” modell, amely Antióchiai Szent Ignácra utal. Mindazonáltal ez ?a kis egyház püspökének modelljét” képviseli, amely egy olyan személy alakjában értelmezhet?, aki ?naponta vezeti a szentmisét”. Hangsúlyozta, hogy amikor egy ilyen elképzelést alkalmaznak a ?különböz? egyházi modellekre, akkor az rövidzárlatokat idézhet el?, amelyeket ez a szinódus fel tud oldani”.

Kezdjetek hozzá

Gloria Liliana Franco Echeverri n?vér felszólalásában azt mondta a teremben jelen lév? püspököknek, hogy elhívásuk ?szolgálóinkká és testvéreinkké” teszi ?ket. Arra kérte ?ket, imádkozzanak, ?hogy sikerüljön Krisztus stílusához igazodniuk”. Gloria n?vér arra kérte a pásztorokat, hogy legyenek nagyobb mértékben befogadók terveikben, ?anélkül, hogy id?t vesztegetnének bürokratikus ügyekre”. ?Ne hallgassanak el, ne temessenek el semmit” – kérte az apáca a bántalmazás drámai csapásával kapcsolatban, hozzátéve, hogy ?a semmiféle visszaélésnek” kell jellemeznie a pásztor hangját. A püspök – folytatta Echeverri n?vér – felkérést kap, hogy lealacsonyítsa magát, és azt suttogja közössége tagjainak: ?Léteztek, fontosak vagytok”. Egy másik kérdés, amelyet érintett, az volt, hogy az egyházi hatalom ismerje a valóságot, amelyben m?ködik. ?Legyetek alázatosak, rendelkezzetek annak az alázatával, aki tanul” – mondta. Eljön az az id? is, ?amikor elavultnak érzitek majd magatokat” – folytatta Gloria n?vér. Mindazonáltal arra biztatta a püspököket, hogy ?próbálják el?mozdítani a hálózatokat, a kötelékeket és a kapcsolatokat”. Gloria n?vér azzal zárta felszólalását, hogy visszatért a püspök, mint ?testvér” fogalmához: ?Senki sem akadályoz meg benneteket abban, hogy jobban szeressetek, mint mi. Szóval kezdjetek hozzá!”

Az Augustinianum nagy el?adójában tartották a fórumot

A közösség körében

A negyedik meghívott el?adó Routhier professzor volt, aki üzenetében a püspöknek, mint ?testvér a testvérek közötti” természetére összpontosított. A püspökök funkciójáról szólva, a professzor szerint több kifejezés is használatos ezzel kapcsolatban, de ritkán szerepel a ?vele”, a ?benne” vagy a ?között” szó (a keresztény népre utalva). A püspök pozíciója ?tehát nagyon összetett. Azonban sohasem szakad el attól a közösségt?l, amelynek a vezet?je.” Routhier professzor szerint a Lumen gentium ?el?ször Isten népét mutatja be, majd ezután beszél a püspökökr?l”. Ilyennek kell lennie ?az Egyház szerkezetének: egy gyülekezetnek, amelybe beillesztik a püspök alakját”. Amikor a püspök imádkozik, azt nem ?a saját nevében”, hanem az egész gyülekezetet is magában foglalva teszi.

Az átláthatóság szükségessége

Végül Matteo Visioli professzor emelkedett szóra a nagy el?adóban. Beszédében a ?hatalom” fogalma állt a középpontban, a ?rend” és a ?joghatóság” dimenzióira bontva: az el?bbi a szentségi cselekményekre, az utóbbi a kormányzási funkciókra utalt. Ennek a megkülönböztetésnek három következménye van, állította Visioli. ?Az alkalmazandó doktrínán túl” fontos ?úgy gondolni a szolgálatra, mint egy közös kormányzásra”. Következésképpen nem szabad ?monarchikus” tendenciák felé hajlani annak ellenére, hogy ?a rendek szentségének teljességével” ruházzák fel a püspököt.

Másodszor, a püspöknek ?lehet és kell” átruházni a laikus hív?k megfelel? tagjaira a ?felel?sségteljes feladatokat az egyház kormányzásában”. ?Lehet és kell” – ismételte Visioli professzor. Hangsúlyozta, hogy a ?hatalom” nem tarthatja vissza a püspököket attól, hogy ?az átláthatóság logikájának megfelel?en számoljanak el tetteikr?l”.

Kérdések a hallgatóság köréb?l

Ezután teret kapott a közönség is, hogy feltegye kérdéseit. Galli professzor felidézett egy könyvet, amelyet egy ?ismeretlen ekkléziológus” írt 1940-ben Ecclesiologo in divenire [?A készül?ben lev? ekléziológia”] címmel, amely el?revetítette, hogy a Lumen gentium hogyan fog ?el?reláthatatlan és óriási következményekkel járni az egyház jöv?je szempontjából”. Az egyik pontosan a szinódus tapasztalata, amely a ?kölcsönös meghallgatáson” alapul. Ebben az értelemben Galli professzor felhívta a figyelmet az ?Isten és a mások meghallgatása közötti feszültség” jelenlétére. Ez egy olyan törés, aminek nem szabad léteznie. ?Meg kell különböztetnünk az imában, a lelkiismeretünkben. Ebben az értelemben sok a tennivaló.” Galli utolsó példaként felidézte Ferenc pápa kett?s szentté avatását: XXIII. János és II. János Pál esetét említve.

Átláthatónak lenni, visszalépni egy lépést

A fórum alkalmából, amikor a Vatikáni Média az ?átláthatóságról” kérdezte Visioli professzort, kifejtette, hogy ezzel kapcsolatban két szempontot kell figyelembe venni: ?Az egyik az, hogy elmondjuk, számot adunk arról, amit csinálunk, és a motivációkról, valamint a kormányzás választásait illet?en is. A másik, rejtettebb szempont, amely véleményem szerint megérdemli, hogy újra felfedezzük, minden hív? joga és kötelessége, hogy a püspökt?l vagy a vezet?kt?l számon kérje döntéseik okait.” ?És ez nem azért van, hogy kivizsgálás alá vonják, vagy hogy kényelmetlen helyzetben érezze magát, hanem éppen ellenkez?leg, hogy eltávolítsuk a döntések meghozatalának magányától, amit egy püspök oly gyakran érez magával kapcsolatban” – magyarázta a professzor.

Ugyanebben a szellemben a pap rámutatott a ?más püspökökkel való osztozásra és párbeszédre”, hogy a pásztor megértse, mikor kell delegálnia és mikor kell tenni egy lépést visszafelé. ?A megkülönböztetés soha nem egyedül történik, ez a szinódus erre tanít bennünket, és ezért minden kérdést, ami a ?mikor tehetem meg” aspektust illeti, a megkülönböztetés megfelel? fórumára kell elvinni, ami az egyházi szeretetközösségé: a püspökök a püspökök között, és a püspökök Isten népével” – mondta Visioli professzor.  ?A válasz – fejezte be reményteljes hangon – minden bizonnyal megérkezik.”