A boldogságok evangéliuma vezesse a művészeket! – Ferenc pápa homíliája
Vertse Márta - Vatikán
Homíliájában Ferenc pápa a művészek szerepéről elmélkedett, akik „a szépség őrzői”, akik képesek „a világ sebei fölé hajolni”. Alkotásaik feltárják a történelem rejtett jóságát, és a nyugtalanság békéjét kínálják fel az emberiségnek. Tehetségük nem véletlen, hanem meghívás, amelyre válaszoljanak nagylelkűen, szenvedéllyel és szeretettel – hangzott a Szentatya felhívása.
A valóságot nézzük új szemmel, Isten tekintetével
Az évközi hatodik vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve Ferenc pápa idézte Jézusnak a boldogságokra vonatkozó, mindig megrendítő szavait: „Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul” (Lk 6,20-21). Ezek a szavak a világ logikájával szemben arra szólítanak, hogy a valóságot Isten tekintetével nézzük, amely a felszín mögé lát, és még a gyengeségben és a szenvedésben is felismeri a szépséget. A Lukács evangéliumából vett szakasz második részére utalva a pápa idézte a kemény és figyelmeztető szavakat: „De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok” (Lk 6,24-25). Kifejtette, hogy a „boldogok vagytok” és a „jaj, nektek” közötti ellentét annak a fontosságára emlékeztet, hogy felismerjük, hol találjuk meg mi a biztonságunkat.
A művészek küldetésének része, hogy a fájdalmat reménységgé változtassák
A Szentatya ezután a művészek hivatásához fűzte gondolatait, amelynek része, hogy tanúi legyenek a boldogságok forradalmi értelmezésének. Küldetésük nem pusztán az, hogy szépséget alkossanak, hanem az is, hogy feltárják a történelem eseményeiben rejlő igazságot, jóságot és szépséget, hogy hangot adjanak azoknak, akiknek nincs hangjuk, hogy a fájdalmat reménységgé változtassák. A pápa megállapította, hogy korunk az összetett válságok ideje, amely nem pusztán gazdasági és társadalmi válság, hanem mindenekelőtt a lélek, az eszme válsága. A művész feladata, hogy segítsen az emberiségnek abban, hogy ne veszítse el végcélját, előrehaladásának irányát, ne veszítse el a remény láthatárát.
Az igazi remény összefonódik az emberi lét drámájával
A Szentatya óva intette a művészeket a felszínes reménytől, hangsúlyozva, hogy az igazi remény összefonódik az emberi lét drámájával, amely ég és világít, mint Isten Igéje. Ezért a hiteles művészet mindig találkozás a misztériummal, a szépséggel, amely felülmúl bennünket, a fájdalommal, amely megkérdőjelez minket, az igazsággal, amely hív minket. Az ellenkező esetekre vonatkozik az evangéliumi szakaszban elhangzott „jaj”! az Úr szigorú felhívása.
A művészeknek bölcsességre van szükségük, hogy megkülönböztessék az események visszhangjait
Ferenc pápa idézett a XIX. században élt Gerard Manley Hopkins (1844-1889) angol költő és jezsuita pap „Isten fensége” c. költeményéből: „Egy világ, mit Isten fensége hord. Villámlana: lemez, ha lengetik”. Ez a művész küldetése – mutatott rá homíliájában Ferenc pápa: felfedezni és feltárni a rejtett nagyságot, érzékelhetővé tenni azt a szemünk és a szívünk számára. Ugyanez a költő hallotta a világban egy „ólom visszhangját” és egy „arany visszhangját” is. A művészek alkotásaik révén megkülönböztetik a világ eseményeinek különböző visszhangjait – állapította meg a Szentatya. Arra hivatottak, hogy értékeljék és megmagyarázzák ezeket a visszhangokat, vajon csábító szirénhangokról van szó, vagy legigazibb emberségünk hívásairól? Bölcsességre van szükségük, hogy megkülönböztessék azt, ami „olyan lesz, mint a „pelyva” amelyet „elsodor a szél a földről”, vagy „mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem” (vö. Zsolt 1,3-4) – idézte a pápa a szentmisén elhangzott első Zsoltár szavait.
A művészek a szépség, a boldogság őrzői
„Kedves művészek, ti vagytok a szépség őrzői, akik a világ sebei fölé tudnak hajolni, akik tudják, hogyan kell meghallani a szegények, a szenvedők, a sérültek, a bebörtönzöttek, az üldözöttek, a menekültek kiáltását. A boldogságok őrzőit látom bennetek” – hangsúlyozta a pápa. Korunkban, amikor a különbségeket nem a kölcsönös gazdagodás lehetőségének tekintik, hanem a megosztottság ürügyévé válnak, a kultúra emberei arra kaptak meghívást, hogy hidakat építsenek, hogy megteremtsék a találkozás, a párbeszéd terét, hogy megvilágosítsák az elméket és felmelegítsék a szíveket.
Arra a kérdésre, amit egyesek feltehetnének, miszerint „Mi haszna van a művészetnek egy sebzett világban?” A pápa a következőket válaszolta: A művészet nem egyfajta luxus, hanem a szellemiség igénye. Nem menekülés, hanem felelősség, cselekvésre való felhívás, kiáltás. A szépségre nevelni annyit jelent, hogy a reményre nevelünk. A remény pedig soha nem válik el a lét drámájától: áthatja a mindennapi küzdelmet, az élet nehézségeit, korunk kihívásait. Utalással az elhangzott evangéliumi szakaszra, a pápa felidézte, hogy Jézus boldognak mondja a szegényeket, a szenvedőket, a szelídeket, az üldözötteket. Ez egy megfordított logika forradalma. A művészet pedig arra hivatott, hogy részt vegyen ebben a forradalomban. A világnak prófétai művészekre, bátor értelmiségiekre, a kultúra alkotóira van szüksége.
A művészek alkotásaikkal hirdessenek egy új világot
„Engedjétek, hogy a boldogságok evangéliuma vezessen benneteket, és művészetetekkel hirdessetek egy új világot!” – hangzott a pápa felhívása. Arra kérte a művészeket, hogy soha ne hagyják abba a keresést, a kérdezést, a kockázatvállalást. Mert az igazi művészet soha nem kényelmes, hanem a nyugtalanság békéjét kínálja. A Szentatya arra biztatta a művészeket, hogy ne feledjék el: a remény nem illúzió, a szépség nem utópia. Tehetségük nem véletlen, hanem meghívás, amire válaszoljanak nagylelkűen, szenvedéllyel, szeretettel.