蜜桃交友

Vertse Márta - Vatikán

Homíliájában Ferenc pápa a m?vészek szerepér?l elmélkedett, akik ?a szépség ?rz?i”, akik képesek ?a világ sebei fölé hajolni”. Alkotásaik feltárják a történelem rejtett jóságát, és a nyugtalanság békéjét kínálják fel az emberiségnek. Tehetségük nem véletlen, hanem meghívás, amelyre válaszoljanak nagylelk?en, szenvedéllyel és szeretettel – hangzott a Szentatya felhívása.

A valóságot nézzük új szemmel, Isten tekintetével

Az évközi hatodik vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve Ferenc pápa idézte Jézusnak a boldogságokra vonatkozó, mindig megrendít? szavait: ?Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul b?ségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul” (Lk 6,20-21). Ezek a szavak a világ logikájával szemben arra szólítanak, hogy a valóságot Isten tekintetével nézzük, amely a felszín mögé lát, és még a gyengeségben és a szenvedésben is felismeri a szépséget. A Lukács evangéliumából vett szakasz második részére utalva a pápa idézte a kemény és figyelmeztet? szavakat: ?De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok” (Lk 6,24-25).  Kifejtette, hogy a ?boldogok vagytok” és a ?jaj, nektek” közötti ellentét annak a fontosságára emlékeztet, hogy felismerjük, hol találjuk meg mi a biztonságunkat.

A m?vészek küldetésének része, hogy a fájdalmat reménységgé változtassák

A Szentatya ezután a m?vészek hivatásához f?zte gondolatait, amelynek része, hogy tanúi legyenek a boldogságok forradalmi értelmezésének. Küldetésük nem pusztán az, hogy szépséget alkossanak, hanem az is, hogy feltárják a történelem eseményeiben rejl? igazságot, jóságot és szépséget, hogy hangot adjanak azoknak, akiknek nincs hangjuk, hogy a fájdalmat reménységgé változtassák. A pápa megállapította, hogy korunk az összetett válságok ideje, amely nem pusztán gazdasági és társadalmi válság, hanem mindenekel?tt a lélek, az eszme válsága. A m?vész feladata, hogy segítsen az emberiségnek abban, hogy ne veszítse el végcélját, el?rehaladásának irányát, ne veszítse el a remény láthatárát.

Az igazi remény összefonódik az emberi lét drámájával

A Szentatya óva intette a m?vészeket a felszínes reményt?l, hangsúlyozva, hogy az igazi remény összefonódik az emberi lét drámájával, amely ég és világít, mint Isten Igéje. Ezért a hiteles m?vészet mindig találkozás a misztériummal, a szépséggel, amely felülmúl bennünket, a fájdalommal, amely megkérd?jelez minket, az igazsággal, amely hív minket. Az ellenkez? esetekre vonatkozik az evangéliumi szakaszban elhangzott ?jaj”! az Úr szigorú felhívása.

A m?vészeknek bölcsességre van szükségük, hogy megkülönböztessék az események visszhangjait

Ferenc pápa idézett a XIX. században élt Gerard Manley Hopkins (1844-1889) angol költ? és jezsuita pap ?Isten fensége” c. költeményéb?l: ?Egy világ, mit Isten fensége hord. Villámlana: lemez, ha lengetik”. Ez a m?vész küldetése – mutatott rá homíliájában Ferenc pápa: felfedezni és feltárni a rejtett nagyságot, érzékelhet?vé tenni azt a szemünk és a szívünk számára. Ugyanez a költ? hallotta a világban egy ?ólom visszhangját” és egy ?arany visszhangját” is. A m?vészek alkotásaik révén megkülönböztetik a világ eseményeinek különböz? visszhangjait – állapította meg a Szentatya. Arra hivatottak, hogy értékeljék és megmagyarázzák ezeket a visszhangokat, vajon csábító szirénhangokról van szó, vagy legigazibb emberségünk hívásairól? Bölcsességre van szükségük, hogy megkülönböztessék azt, ami ?olyan lesz, mint a ?pelyva” amelyet ?elsodor a szél a földr?l”, vagy ?mint a víz partjára ültetett fa, amely kell? id?ben gyümölcsöt terem” (vö. Zsolt 1,3-4) – idézte a pápa a szentmisén elhangzott els? Zsoltár szavait.

A m?vészek a szépség, a boldogság ?rz?i

?Kedves m?vészek, ti vagytok a szépség ?rz?i, akik a világ sebei fölé tudnak hajolni, akik tudják, hogyan kell meghallani a szegények, a szenved?k, a sérültek, a bebörtönzöttek, az üldözöttek, a menekültek kiáltását. A boldogságok ?rz?it látom bennetek” – hangsúlyozta a pápa. Korunkban, amikor a különbségeket nem a kölcsönös gazdagodás lehet?ségének tekintik, hanem a megosztottság ürügyévé válnak, a kultúra emberei arra kaptak meghívást, hogy hidakat építsenek, hogy megteremtsék a találkozás, a párbeszéd terét, hogy megvilágosítsák az elméket és felmelegítsék a szíveket.

Arra a kérdésre, amit egyesek feltehetnének, miszerint ?Mi haszna van a m?vészetnek egy sebzett világban?” A pápa a következ?ket válaszolta: A m?vészet nem egyfajta luxus, hanem a szellemiség igénye. Nem menekülés, hanem felel?sség, cselekvésre való felhívás, kiáltás. A szépségre nevelni annyit jelent, hogy a reményre nevelünk. A remény pedig soha nem válik el a lét drámájától: áthatja a mindennapi küzdelmet, az élet nehézségeit, korunk kihívásait. Utalással az elhangzott evangéliumi szakaszra, a pápa felidézte, hogy Jézus boldognak mondja a szegényeket, a szenved?ket, a szelídeket, az üldözötteket. Ez egy megfordított logika forradalma. A m?vészet pedig arra hivatott, hogy részt vegyen ebben a forradalomban. A világnak prófétai m?vészekre, bátor értelmiségiekre, a kultúra alkotóira van szüksége.

A m?vészek alkotásaikkal hirdessenek egy új világot

?Engedjétek, hogy a boldogságok evangéliuma vezessen benneteket, és m?vészetetekkel hirdessetek egy új világot!” – hangzott a pápa felhívása. Arra kérte a m?vészeket, hogy soha ne hagyják abba a keresést, a kérdezést, a kockázatvállalást. Mert az igazi m?vészet soha nem kényelmes, hanem a nyugtalanság békéjét kínálja. A Szentatya arra biztatta a m?vészeket, hogy ne feledjék el: a remény nem illúzió, a szépség nem utópia. Tehetségük nem véletlen, hanem meghívás, amire válaszoljanak nagylelk?en, szenvedéllyel, szeretettel.