Ferenc p谩pa szerdai katek茅zise: 艕rizz眉k meg mindazt, amit Isten r谩nk b铆zott!
Ged艖 Ágnes - Vatikán
Isten Fia belép a történelembe, útitársunkká válik és még az anyaméhben megkezdi utazását. Lukács evangélista elbeszéli nekünk, hogy Mária a fogantatás után Názáretb艖l rögtön elment Zakariás és Erzsébet házába; aztán már el艖rehaladott várandósként Názáretb艖l Betlehembe ment a népszámlálásra. Mária és József kénytelenek elmenni Dávid király városába, ahol József született. Az olyannyira várt Messiás, a magasságos Isten Fia hagyja magát megszámlálni, vagyis följegyezni, mint bármelyik polgár. Aláveti magát egy császár, Augustus rendeletének, aki azt gondolja, hogy az egész föld ura.
A kenyér háza
Lukács Jézus születését egy pontosan meghatározható id艖re teszi, egy pontosan behatárolt földrajzi környezetbe, és így az egyetemes és a konkrét kölcsönösen találkozik egymással. Isten, aki eljön a történelembe, nem fordítja ki sarkaiból a világot, hanem belülr艖l akarja megvilágítani és újrateremteni azt. Betlehem azt jelenti, hogy a 鈥瀔enyér háza鈥�. Itt születik meg Jézus, az égb艖l alászállott kenyér, hogy elvegye a világ éhségét. Gábor arkangyal a nagyság jegyében adta hírül a messiás születését: 鈥濶agy lesz 艖, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége鈥�. (Lk 1,32-33)
Az els艖 tanúk a pásztorok
Mindazonáltal Jézus egy király számára teljesen szokatlan világba érkezik. 鈥濼örtént pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte els艖szülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lk 2,6-7) Isten Fia nem királyi palotába születik, hanem a ház mögötti részen, ahol az állatokat tartották. Lukács ezzel megmutatja nekünk, hogy Isten nem hangzatos szólamokkal jön el a világba, nem csap lármát, hanem alázatosan kezdi meg utazását. És kik ennek az eseménynek az els艖 tanúi? Néhány pásztor: tanulatlan, az állatokkal való folytonos érintkezés miatt rossz szagú emberek, akik a társadalom peremén élnek. És mégis azt a mesterséget 疟zik, amellyel Isten megmutatja magát népének. Isten 艖ket választja ki arra, hogy els艖ként megkapják a történelem legszebb hírét:
鈥淎z angyal pedig ezt mondta nekik (a pásztoroknak): 鈥濶e féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözít艖 született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.鈥� (Lk 2,10-12)
A nekünk ajándékozott üdvösség tanúi
A helyszín, ahova el kellett menni, hogy találkozzanak a Messiással: egy jászol. Megtörtént ugyanis, hogy nagy várakozás után nem volt hely az Üdvözít艖nek, akiért minden teremtetett. A pásztorok így megértik, hogy egy nagyon szerény helyen, amit az állatoknak tartanak fönn, megszületik a várva várt Messiás, és értük születik meg, hogy az 艖 Üdvözít艖jük, az 艖 Pásztoruk legyen. Ez csodálattal tölti el szívüket, megnyitja a dicséretre és az örömteli hírre. Sok más embert艖l eltér艖en, akik millió dologgal vannak elfoglalva, a pásztorok lesznek a lényeg els艖 tanúi, vagyis a nekünk ajándékozott üdvösségé. A legalázatosabbak és a legszegényebbek tudják befogadni a megtestesülés eseményét.
Mi is 艖rizzük meg, amit Isten ránk bízott
Kedves testvérek, kérjük mi is a kegyelmet, hogy a pásztorokhoz hasonlóan képesek legyünk a csodálatra és a dicséretre Isten el艖tt, és képesek legyünk meg艖rizni azt, amit ránk bízott: a tálentumokat, a karizmákat, a hivatásunkat és az embereket, akiket mellénk helyez. Kérjük az Urat, hogy észre tudjuk venni a gyengeségben az Istengyermek rendkívüli erejét, aki azért jön, hogy megújítsa a világot és átalakítsa életünket tervével, amely telve van reménnyel az egész emberiség számára 鈥� zárta szerdai katekézisét a pápa.
