蜜桃交友

Alessandro Di Bussolo / Ged艖 Ágnes - Vatikán

Dilexit nos 鈥� 鈥濻zeretett minket鈥�: Szent Pál a rómaiaknak írt levelében utal Krisztus irántunk való szeretetére (vö. Rm 8,37), hogy rávezessen minket arra, hogy semmi nem szakíthat el minket ett艖l a szeretett艖l (vö. Rm 8,39). Így kezd艖dik Ferenc pápa negyedik enciklikája, melyet Jézus Krisztus szívének, az 艖 emberi és isteni szeretetének szentelt. Nyitott szíve megel艖z minket és feltételek nélkül vár, anélkül, hogy bármiféle el艖zetes követelménynek meg kellene felelnünk ahhoz, hogy szerethessen minket és felajánlja barátságát: 艕 szeretett minket els艖ként (vö. 1 Jn 4,10). Jézusnak köszönhet艖en 鈥瀖egismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk鈥� (1 Jn 4,16).

Krisztus szeretete az 艖 szent Szívében mutatkozik meg

Egy olyan társadalomban, mely egyre többféle vallásos formával találkozik, melyekb艖l hiányzik a szeretet-Istennel való személyes kapcsolat (87), míg a kereszténység gyakran elfelejti a hit gyöngédségét, a szolgálatra való odaadás örömét, a személyt艖l személyig ható misszió buzgalmát (88), Ferenc pápa azt javasolja, hogy újból mélyítsük el Krisztus szeretetét, mely az 艖 szent Szívében jelenik meg. Arra szólít, hogy újítsuk meg ennek hiteles tiszteletét, emlékezve arra, hogy Krisztus Szívében megtalálhatjuk az egész evangéliumot (89): az 艖 Szívében végre magunkra ismerhetünk és megtanulunk szeretni (30).

A világ úgy t疟nik, elvesztette a szívét

Ferenc pápa kifejti, hogy Krisztus szeretetével találkozva képessé válunk testvéri kötelékeket sz艖ni, felismerni minden emberi lény méltóságát, és együtt gondjainkba venni közös otthonunkat (217). Krisztus Szíve el艖tt a pápa azt kéri az Úrtól, hogy szánja meg még egyszer ezt a sebzett földet, kiárasztva rá világossága és szeretete kincseit, hogy a világ, mely a háborúk, a társadalmi-gazdasági egyenl艖tlenségek, a fogyasztás és a technológia emberellenes használata között próbál túlélni, visszaszerezze a legfontosabbat és legszükségesebbet: a szívét (31). A pápai enciklika közzététele egybeesik egy fontos évfordulóval: 350 évvel ezel艖tt, 1673-ban jelent meg el艖ször Jézus Szent Szíve Alacoque Szent Margit Máriának. Az erre emlékez艖 ünnepségek folyamatban vannak, és 2025. június 27-én zárulnak majd.

Fontos visszatérni a szívhez

A Jézus Szent Szívének tiszteletér艖l szóló enciklika öt fejezetb艖l áll. Ahogy azt június 5-én a pápa bejelentette, a dokumentum összegy疟jti a korábbi tanítóhivatali szövegek értékes elmélkedéseit és a Szentírásig visszanyúló hosszú történetét, hogy újra bemutassa ma az egész egyháznak ezt a lelki szépséggel teli tiszteletet. Az els艖 fejezet 鈥濧 szív fontossága鈥�, mely elmagyarázza, miért kell visszatérnünk a szívhez egy olyan világban, melyben a csillapíthatatlan fogyasztás kísért minket (2). A pápa aláhúzza, hogy a szív jelenlegi leértékelése a görög és a kereszténységet megel艖z艖 racionalizmusból, a posztkeresztény idealizmusból és a materializmusból születik, mely irányzatok el艖nyben részesítették a ráció, az akarat vagy a szabadság eszméit. És mivel nem találtak helyet a szív számára, nem dolgozták ki átfogóan a személyes központ eszméjét, mely mindent egyesíthet, vagyis a szeretetet (10).

Jézus szeretetének gesztusai és szavai

A második fejezetben Krisztus szeretetének gesztusairól és szavairól olvashatunk. Ezekkel a gesztusokkal bánik velünk barátaiként és mutatja meg, hogy Isten közelség, együttérzés és gyengédség. Tekintete azé, aki minden figyelmét a személyeknek és szenvedésüknek szenteli. A szeretetr艖l keresztre szegezése beszél legékesszólóbban, miután sírt Lázár barátjáért és szenvedett az olajfák kertjében, tudatában saját er艖szakos halálának, melyet azok kezéb艖l kellett elviselnie, akiket 艕 annyira szeretett (46).

Visszatérni az evangélium megtestesült foglalatához

鈥淓z az a szív, amely annyira szeretett鈥� 鈥� a harmadik fejezetben Ferenc pápa tisztázza, hogy Krisztus Szíve hármas szeretetet foglal magába: az egyik az érzékeny fizikai szíve, illetve a kett艖s spirituális szíve, mely emberi és isteni (66), ahol a végességben megtaláljuk a végtelenséget (64). A Szentatya arra szólít, hogy újítsuk meg Krisztus Szívének tiszteletét azért is, hogy feltartóztassuk a testetlen spiritualitás új megnyilvánulásait, amelyek jelen vannak a társadalomban (87). Vissza kell térni az evangélium megtestesült foglalatához (90) olyan közösségek és lelkipásztorok láttán, akiket csak a küls艖dleges tevékenységek foglalkoztatnak, az evangélium nélküli szerkezeti reformok, er艖ltetett szervez艖dések, világias tervek, szekularizált megfontolások érdekelnek, olyan javaslatok alapján, amelyeket olykor kötelez艖vé akarnak tenni mindenki számára (88).

Szentek, akiknek szomját a szeretet oltotta

A negyedik fejezetben - 鈥淎 szeretet, mely szomjat olt鈥� 鈥� Ferenc pápa idéz több egyházatyát, akik arról beszéltek, hogy Jézus oldalsebe adta a Lélek vizének eredetét, mely csillapítja Isten szeretete iránti szomjunkat. Szent Ágoston megnyitotta az utat a Szent Szív tiszteletéhez, melyben személyesen találkozhatunk az Úrral (103). Ez az oldalseb lassanként fölvette a szív alakját 鈥� emlékeztet a pápa, majd felsorol több n艖i szentet, akik elbeszélték Krisztussal való találkozásaik élményét, melyet az Úr Szívében való megnyugvás jellemzett (110).

Alacoque Szent Margit Mária látomásai

Ennek a lelkiségnek a hatása alatt beszéli el Alacoque Szent Margit Mária Jézus-látomásait, amelyeket 1673 decembere és 1675 júniusa között élt meg Paray-le-Monialban. Üzenetének magva azokban a szavakban foglalható össze, melyeket Szent Margit hallott: 鈥�Íme a Szív, mely annyira szerette az embereket鈥�, hogy 鈥瀔iüresítette és elemésztette magát, hogy tanúskodjon nekik szeretetér艖l鈥� (121). Lisieux-i Szent Terézzel kapcsolatban a pápai dokumentum emlékeztet rá, hogy Jézust úgy nevezte, mint akinek szíve egy ütemre vert az övével (134). Szent Fausztina n艖vér élményei az isteni irgalmasságra helyezik a hangsúlyt, és ennek hatására Szent II. János Pál pápa is szorosan köt艖dött az irgalmasság üzenetéhez és a Krisztus Szíve tisztelethez (149). A vigasztalás tiszteletér艖l beszélve a Dilexit nos 鈥� k. enciklika kifejti, hogy a kínszenvedés jeleivel szemben, melyeket a Feltámadott szívében 艖riz, elkerülhetetlenül válaszolni óhajt a hív艖 arra a fájdalomra is, amelyet Krisztus nagy szeretetb艖l elt疟rt (151). Azt kéri, hogy senki ne 疟zzön gúnyt Isten h疟séges népének buzgó hív艖 kifejezéseib艖l, melyek a népi ájtatosságban Krisztust igyekeznek vigasztalni (160). A vigasznyújtás vágyából mi is vigaszt nyerünk és vigaszt nyújthatunk azoknak, akik bármiféle szenvedést élnek át (162).

Krisztus Szívének tisztelete a testvérekhez indít minket

A szeretet viszonzásáról szóló ötödik és egyben utolsó fejezet a Krisztus Szíve iránti hiteles tisztelet közösségi, társadalmi és missziós dimenzióját mélyíti el, amely abban a pillanatban, hogy az Atyához küld minket, a testvérekhez is küld (163). A testvérek iránti szeretet ugyanis a legnagyobb gesztus, amit nyújthatunk nekik, hogy szeretettel viszonozzuk a szeretetet (167). A lelkiség történetére tekintve Ferenc pápa emlékeztet Szent Charles de Foucauld missziós elkötelezettségére, mely egyetemes testvérré tette 艖t. Hagyta, hogy átalakítsa 艖t Krisztus Szíve, és be akarta fogadni testvéri szívébe az egész szenved艖 emberiséget (179). Az enciklika Szent II. János Pálra utalva ennek a tiszteletnek a gyógyító erejér艖l beszél: ha együtt felajánljuk magukat Krisztus Szívének, akkor a gy疟lölett艖l és er艖szaktól felhalmozódott romokon felépíthetjük az oly nagyon óhajtott szeretet civilizációját, Krisztus Szívének országát (182).

Küldetés a világ szeretetre lobbantásáért

Az enciklika szintén Szent II. János Pálra emlékeztet, amikor megállapítja, hogy a Krisztus Szívének való felajánlást az egyház missziós tevékenységéhez kell kapcsolni. Ebb艖l következ艖en a keresztények által a szeretet kiárad az emberek szívébe, hogy épüljön Krisztus teste, az egyház, és egy igazságos, békés és testvéri társadalom (206). Ahhoz, hogy elkerüljük a nagy veszélyt 鈥� melyre Szent VI. Pál hívta fel a figyelmet -, hogy a misszióban sok mindent mondanak és tesznek, de nem sikerül el艖idézni a Krisztus szeretetével való boldog találkozást (208), szerelmes misszionáriusok kellenek, akik hagyják magukat meghódítani Krisztus által (209).

Ferenc pápa imája

A Dilexit nos 鈥� kezdet疟 enciklika Ferenc pápa imájával zárul: 鈥淜érem az Úr Jézust, hogy Szent Szívéb艖l folyjon mindannyiunk számára éltet艖 vízfolyam, hogy begyógyítsa a sebeket, melyeket magunknak okozunk, hogy meger艖sítse képességünket a szeretetre és a szolgálatra, hogy segítsen megtanulni együtt járni egy igazságos, szolidáris és testvéri világ felé. Egészen addig, míg boldogan együtt ünnepelünk majd az égi Ország lakomáján. Ott lesz a feltámadt Krisztus, aki összehangolja minden különböz艖ségünket azzal a világossággal, mely szüntelenül árad nyitott Szívéb艖l. Áldott legyen mindörökké!鈥� (220).