蜜桃交友

Massimiliano Menichetti / Somogyi Viktória 鈥� Vatikán

Ferenc pápa uralkodásának leghosszabb útja után, amely alkalmával Ázsiába és Óceániába látogatott, most ismét útra kel. Fáradhatatlan tanúja lesz Krisztus arcának a háború által sérült, gyakran megosztott Európában, amely a demográfiai hanyatlás valóságát éli. Ferenc pápa szeptember 26-án Luxemburgban és Belgiumban is jelen lesz. Szeptember 29-ig tartózkodik Brüsszelben. Pietro Parolin bíboros, a Szentszék államtitkára interjút adott a Vatikáni Rádiónak az út kapcsán, amelyben hangsúlyozta: 鈥濫urópában a múlt hatalmas katasztrófáinak emléke némileg elveszett, és ezért növekszik a veszélye annak, hogy újra beleesünk a múlt tragikus hibáiba鈥�. A bíboros úgy látja, hogy ez a látogatás elhozza a szolidaritás el艖relátását és a bátorságot, hogy megnyíljunk a jöv艖 felé.

Bíboros úr, hogyan született meg ez az út, amely a luxemburgi rövid látogatással kezd艖dik?

Az út egy lelkipásztori látogatás, amely mindenekel艖tt a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem fennállása 600. évfordulójának ünneplésére összpontosít, de egy luxemburgi állomás is szerepel benne. Két olyan országról van szó, amely az Európai Unió alapítója és intézményeinek székhelye, ahol a katolicizmust, amely bár formálisan még mindig többségben van, gyakran úgy t疟nik, hogy már nem tekintik élethorizontnak, és szinte a társadalom peremére szorul.

A belga püspökök 鈥瀖eglepetésr艖l鈥� és 鈥瀗agy örömr艖l鈥� beszéltek Ferenc pápa látogatása kapcsán, amelyre a Leuveni Katolikus Egyetem fennállásának 600. évfordulóján kerül sor. Ez az évforduló alkalom lesz arra, hogy rávilágítson a tudomány és a hit közötti szoros kapcsolatra?

A hit és a tudomány közötti párbeszéd alapvet艖 fontosságú. A történelem során voltak a megértés és az együttm疟ködés hosszú szakaszai, valamint a kölcsönös félreértés pillanatai is. A félreértés a módszerek indokolatlan átfedéséb艖l adódott, amikor egyrészt azt a hibát követték el, hogy a Bibliát nemcsak szent szövegnek, hanem tudományos könyvnek is tekintették, másrészt viszont a tudományos ismereteket tekintették az egyetlen igazi tudásnak, alábecsülve és lesz疟kítve az értelem cselekvési területét. Természetesen a Szentatya belgiumi útja a Leuveni Egyetem alapításának 600. évfordulója alkalmából gondviselésszer疟 a hit és a tudomány közötti szoros kapcsolat újrafelfedezése érdekében, saját cselekvési területükön és módszereikkel.

A pápa visszatér az élet, a migránsok és a háborús sebesültek kérdésében gyakran megosztott Európába. Vajon lesz-e ereje ennek a látogatásnak ahhoz, hogy visszaszerezze az alapító atyák, Schuman, De Gasperi és Adenauer gyökereit egy olyan politikai projektben, amely a békén, testvériségen és szolidaritáson alapuló fejl艖dést segíti el艖?

Közvetlenül a második világháború után az európai népek teljesen kimerültek. Az el艖z艖 harminc év annyira tele volt szerencsétlenséggel és szenvedéssel, hogy elszántan és merészen új rendet építettek, amely képes volt elkerülni a konfliktusokat okozó elkeseredett nacionalizmusok újjáéledését. Most éppen ellenkez艖leg, Európában a múlt hatalmas katasztrófáinak emléke némileg elveszett, és ezért n艖 annak a veszélye, hogy visszaesünk a múlt tragikus hibáiba. Remélem, hogy a Szentatya látogatása értékes lehet艖ség lesz Európa számára, hogy újra felfedezze alapító értékeit. Míg 1945-ben az európai emberek a jöv艖 felé indultak el, amelyet a múltnál csak jobbnak tudtak elképzelni, addig ma úgy t疟nik, hogy a jöv艖t teljesen ismeretlennek, vagy még a közelmúltnál is rosszabbnak gondolják. Ez a gondolkodásmód befolyásolja az élet felé való nyitás képességét, és a beletör艖dés légkörét terjeszti ott, ahol nincs remény. A Szentatya viszont a remény zarándoka. Azt akarja, hogy Európa újra felfedezze azokat az okokat, amelyek felépítésének alapjául szolgáltak, hogy tudja, hogyan nézzen szembe minden kérdéssel, még a gazdasági vagy migrációs jelleg疟ekkel is, a szolidaritás el艖relátó szellemében, újra felfedezve a bátorságot, hogy megnyíljon a jöv艖 felé és legy艖zze a 鈥�demográfiai telet鈥�.

Segíthet-e ez a látogatás az európai politika egyik szívében a félelmek, a polarizáció és a populizmus ellen?

A populizmus, a polarizáció, a félelmek gyakran a szellem és a gondolkodás fáradtságának és az ebb艖l fakadó feltételezéseknek az eredménye, hogy lehetségesek a szinte varázslatos leegyszer疟sítések, amelyek egyszer疟 és gyors, hatékony döntésekkel képesek bonyolult vagy akár korszakos problémákat megoldani. A népeknek ez a fáradtsága végül arra készteti 艖ket, hogy elfogadják a lehetetlent ígér艖 radikális javaslatokat, hogy aztán rájöjjenek: ezek az ígéretek nem voltak teljesíthet艖k, aminek eredményeként más, tartalmilag ellentétes, de nyelvezetük határozottságában nagyon hasonló narratívák felé fordulnak. Az Egyház az 鈥�emberiség szakért艖je鈥�, tehát a Szentatya a felel艖sség, a mértékletesség, a kockázatokra való figyelmeztetés nyelvén szól, amelyek veszélyes utakra vezethetnek, és elítéli a legveszélyesebb hibákat. Emiatt ez a nyelvezet nem használható fel a könny疟 leegyszer疟sítésre, és nem mindig kínál azonnali megoldásokat. A Szentatya szavai azonban az Evangéliumból fakadnak, és mindig a bölcsesség szavai. Reálisak, ahogy az Evangélium is realista, ami nem ígér Paradicsomot a Kereszt nélkül. A pápa hangja tehát arra tanít bennünket, hogy legyünk óvatosak és tartsuk meg a kritikai érzékünket azokkal szemben, akik azonnal leegyszer疟sített recepteket kínálnak a megváltásra a legkülönfélébb okok miatt elfáradt embereknek. Általában katasztrófarecepteket eredményeznek.

A fokozatosan elöreged艖 Európában Ferenc pápa többször is kiemelte a születésszám drasztikus csökkenését. Szükséges-e a családok igényeihez közelebb álló lelkigondozás?

Igen, úgy gondolom, hogy a születésszám drámai csökkenése elleni küzdelemhez szükség van sürg艖s akciósorozatokra különböz艖 intézmények részér艖l. Az Egyháznak, az államoknak, a különböz艖 szervezeteknek tudatosítaniuk kell ennek a mondhatnám, hogy 鈥�létfontosságú鈥� témának a fontosságát, és be kell avatkozniuk egy sor, lehet艖ség szerint jól összehangolt intézkedéssel. A lelkipásztorkodásra gondolva mindenképpen meg kell tervezni egy olyan akciót, amely tudja, hogyan kell figyelmesen meghallgatni a családokat, hogy meg tudja határozni valódi szükségleteiket, és segítséget tudjon nyújtani nekik, konkrétan befolyásolva életüket, hogy elhárítsák a különböz艖 akadályokat a születend艖 új élet nagylelk疟 befogadása el艖l. De hadd mondjam el, hogy a legjobb lelkigondozás az lenne, amelyik képes reményt csepegtetni az emberek szívébe és elméjébe. Remény és a mély meggy艖z艖dés nélkül, hogy a Gondviselés segítséget nyújt az életünkben, valamint az Istent艖l jöv艖 segítségre való nyitottság nélkül minden nehézség, legyen akár valós is, végül felnagyításra kerül, és az önz艖 késztetések szabad kezet kapnak, hogy eluralkodjanak rajtunk.

Az öreg kontinens mintha elvesztette volna identitását, gyökereit. Ön és a Szentszék szerint mire van szüksége e kihívások láttán?

Kétségtelen, hogy az európai civilizáció a görög-római kultúrában gyökerezik, és értékei a zsidó-keresztény hagyománynak köszönhet艖k. Különösen a kereszténység alakította át alaposan az európai panorámát az évszázadok során. Ennek bizonyítékai a katedrálisok, az egyetemek, a m疟vészet, intézményeinek fejl艖dése és még ezernyi más szempont, amelyek úgymond olyanná tették Európát, amilyennek ismerjük. Mindehhez képest az Európai Alkotmányban inkább úgy döntöttek, hogy ezeket az er艖s kapcsolatokat a múlt kulturális és vallási örökségével nem fejezik ki nyilvánvalóan, mert úgy gondolták, hogy ezek mindenképpen megosztók, vagy elismerésükkel ezek a gyökerek zavaróvá válnak és akadályozzák az új fejl艖dést. Ennek a választásnak az eredménye egy bizonyos z疟rzavar fokozódása, amely nem segít Európa építésében. Valójában ahhoz, hogy Európa er艖t találjon egy újabb elrugaszkodáshoz, amely képessé teszi új és fontos célok elérésére, legy艖zve az egyre feltámadó önzést, nagy szüksége van arra, hogy újra felfedezze gyökereit. Ha olyan hang akar lenni a mai világban, amire hallgatnak és tekintélye van, és ha ki akar lépni a kimerít艖 mozdulatlanságból, akkor újra fel kell fedeznie az Európát inspiráló értékek nagyszer疟ségét, amelyeknek igen is tudatában voltak a modern Európa alapítói. A Szentszék elkísérheti az európai népeket ebben a kényes szakaszban, arra ösztönözve 艖ket, hogy magabiztosan folytassák útjukat, és ne féljenek fenntartani er艖s köt艖dést azokkal az értékekkel, amelyek az európai életet és társadalmat inspirálták. Ily módon Európa új ideális lendületre talál, amely lehet艖vé teszi számára, hogy szembenézzen az elmúlt évek bonyolult kihívásaival.

Mit remél ett艖l az úttól?

Remélem, hogy a pápa luxemburgi és belgiumi útja olyan lesz, mint egy szikra, amely nagyobb fényt gyújt. Egy szikra, amely segít felszínre hozni az egyházban és a társadalomban meglév艖 minden jó képességet, egy olyan fényt, amely bátorságot csepegtet azokba, akik úgy t疟nik, beletör艖dnek a dekadenciába. Remélem és kívánom, hogy a pápa látogatása alkalmat adjon egy mélyreható elmélkedésre Európáról és a mai európai egyház létér艖l. Kívánom, hogy ez egy olyan pillanat legyen, amikor a hív艖knek és nem hív艖knek lehet艖ségük lesz meghallgatni Szent Péter utódjának szavait, és összevetni lét- és cselekvésmódjukat a világban az Evangéliumból származó javaslattal.