蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

Az egyetemi diákok a 鈥瀓öv艖 és a félelem鈥� témáját vetették fel a pápának, különös tekintettel a környezetszennyezésre és a háború kérdéseire. 鈥濵indkett艖 szörny疟 csapás az emberiségre, a korrupció és a rabszolgaság modern formáival együtt. A rossznak ezek a formái néha a vallást is érintik, ha az a hatalom eszközeként lép fel, de ez istenkáromlás鈥� 鈥� felelte a pápa. A keresztények tudják, hogy nem a gonoszé az utolsó szó, de ez csak növeli az elkötelezettségüket, hiszen 鈥瀉 remény a mi felel艖sségünk鈥�.

Kereszténység és ökológia: Hála, küldetés, h疟ség 

A pápa a kereszténység és az ökológia közötti kapcsolatra három szó segítségével válaszolt: hála, küldetés, h疟ség. El艖ször is hálás elismeréssel kell fogadnunk a közös házat, ahol vendégek és zarándokok vagyunk, akikr艖l Isten maga gondoskodik. Ebb艖l fakad a küldetésünk: azért vagyunk a világban, hogy meg艖rizzük szépségét és gondozzuk az utókor javára, ebben áll az Egyház 鈥�ökológiai programja鈥�. A probléma forrása az ember szíve, mely a hatalmi és piaci érdekek fölé emelkedik, annak a tudatában, hogy a kultúra nem csak az eszméket m疟veli, hanem az egész világot. Az átfogó fejl艖dés kihívása adja az ember harmadik felel艖s vonását, a 丑疟蝉&别补肠耻迟别;驳别迟, a h疟séget Istenhez és emberhez. Ez pedig az összes embert érinti élete minden területén: fizikai, erkölcsi, kulturális, társadalompolitikai vonatkozásban és ennek jegyében az elnyomás és a pazarlás minden formájára nemet mond és elkötelezi magát az igazságosságra és az igazságra való megtérése mellett. Választani kell a természet manipulálása és a természet m疟velése között, példaként említve az eugenika, a kiberszervezetek és a mesterséges intelligencia kihívásait.

A n艖k egyházban vállalt szerepe: a n艖 Isten népében lány, n艖vér és anya

Második nagy témaként a diákok a n艖k egyházban vállalt szerepére kérdeztek rá, amire sokszor er艖szak, igazságtalanság az ideológiai el艖ítélet nehezedik. Ezért is kell tisztázni a kiindulópontot: ki a n艖 és ki az egyház. Az Egyház Isten népe, nem pedig multinacionális vállalat. A n艖 Isten népében lány, n艖vér és anya, miként a férfi fiú, testvér és apa. Ezek a kapcsolatok nem külön-külön, hanem együtt fejezik ki Isten képmását, a férfit és a n艖t, akiknek hivatása hogy szeressenek és szeretve legyenek. Hivatásuk egyúttal küldetés. Ebb艖l ered a társadalomban és az egyházban betöltött szerepük 鈥� hivatkozott a pápa Szent II. János Pál tanítására (Mulieris dignitatem apostoli levél, 1).

Férfi és n艖 méltóságát egy eredeti törvény biztosítja, amely nem papírra van írva, hanem testben

A n艖i mivolt eldöntése nem közmegegyezés vagy ideológia függvénye. A férfi és a n艖 méltóságát ugyanis egy eredeti törvény biztosítja, amely nem papírra van írva, hanem testben. A méltóság olyan felbecsülhetetlen érték, olyan eredeti tulajdonság, amit emberi törvény nem adhat meg, de el sem vehet. Ebb艖l a közös és megosztott méltóságból kiindulva a keresztény kultúra mindig újból, más-más összefüggésben értelmezi a férfi és a n艖 hivatását, küldetését, az egymásért való létét a közösségben. Tehát egyik sem a másik ellen, hanem mindegyik a másikért. Ferenc pápa arra emlékeztetett, az üdvösségtörténet középpontjában egy n艖 állt, Mária, akinek 鈥瀒genjéb艖l鈥� maga Isten jött el a világba. A n艖 valójában termékeny befogadás, gondoskodás, életszer疟 odaadás, és a szeretet számos napi példájáként jelen van a barátságban, a munkában, a tanulástban, a társadalmi és egyházi felel艖sségvállalásban, a házastársi kapcsolatban, az anyaságban, az Isten országáért vállalt szüzességben és egyéb szolgálatban. Ti magatok azért vagytok itt 鈥� szólt a pápa az egyetemistákhoz 鈥�, hogy  mint n艖 és mint férfi növekedjetek, hisz úton vagytok, formálódtok.

Hogyan kell tanulni? Minek tanulni? Kinek kell tanulni?   

 Végül a Szentatya három pontban foglalta össze a katolikus egyetem képzésének dönt艖 szempontjait:  Hogyan kell tanulni? Minek tanulni? Kinek kell tanulni?    Annak, hogy miként tanuljunk, nemcsak módszere van, hanem stílusa és mindenki a sajátját m疟velheti. A tanulás ugyanis mindig út az önismerethez. Ám van egy közös, egymással megosztható stílus is. Együtt tanulunk, azok révén, akik el艖ttünk tanultak, tanáraink és osztálytársaink, illetve azokkal, akik mellettünk tanulnak az osztályteremben. A kultúra mint öngondoskodás magában foglalja a kölcsönös gondoskodást.

Hogy miért is tanulunk, annak van indító oka és vonzó célja. Tanulunk, hogy jó  munkát találjunk, aztán sokszor ett艖l függ艖en élünk és így 鈥�áruvá鈥� leszünk. Pedig nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Igaz, könny疟 ezt mondani, de elkötelezettségre van szükség, hogy gyakortlattá tegyük. És végül azért tanulunk, hogy tudjunk másokat nevelni és szolgálni szakértelemmel és tekintéllyel. Ne valamit akarjunk szolgálni, hanem valakinek szolgáljunk és akkor az egyetemi végzettség a közjót szolgáló képességr艖l tanúskodik. Miközben ezt tesszük, észrevesszük, hogy van egy nagyobb valóság, amely megvilágosít és felülmúl bennünket: az igazság. Az igazság nélkül életünk értelmét veszti. A tanulmányoknak akkor van értelme, ha az igazságot keresi, és képes is arra, hogy megtalálja. Az igazság megtalálható, ám ha feladjuk az igazság közös keresését, akkor a tanulás a hatalom és a mások feletti ellen艖rzés eszközévé válik és uralkodik. Ezzel szemben az igazság szabaddá tesz minket, ahogy az evangélium tanítja 鈥� zárta a  600 éves Leuveni Katolikus Egyetem hallgatóihoz intézett beszédét Ferenc pápa.