A p谩pa besz茅de a Leuveni Katolikus Egyetem tan谩raihoz: terjessz茅tek ki a tud谩s hat谩rait!
Somogyi Viktória 鈥� Vatikán
Pénteken délután a Leuveni Katolikus Egyetem és a flamand hatóságok elöljárói fogadták a Szentatyát, akit a rektor köszöntött, majd bemutatásra került egy videó a menekültek támogatásáról és az érintettek tanúságtételeir艖l. Ezt követ艖en Ferenc pápa fordult beszéddel a jelenlév艖kkel. A program végén köszöntötte az egyetem által támogatott menekült fiatalok képvisel艖it.
Az egyetemek ne váljanak sivatagi katedrálisokká
Az 1425-ben pápai bullával alapított oktatási intézmény tanáraihoz szólva a pápa hangsúlyozta az egyetem els艖dleges feladatát: átfogó képzést kínálni, hogy az emberek megkapják a jelen értelmezéséhez és a jöv艖 tervezéséhez szükséges eszközöket. A kulturális képzés valójában soha nem öncélú. Az egyetemek ne kockáztassák meg, hogy 鈥瀞ivatagi katedrálisokká鈥� váljanak. Természetüknél fogva olyan helyek, amelyek új ötleteket és ingereket adnak az emberek életének és gondolkodásának, valamint a társadalom kihívásainak, vagyis generatív, újat ösztönz艖 terek 鈥� mutatott rá Ferenc pápa. Majd arra hívta a tanárokat a Krónikák els艖 könyvének idézete alapján (鈥濨árcsak megáldanál engem s kiterjesztenéd határaimat鈥�), hogy terjesszék ki a tudás határait! Nem fogalmak és elméletek szaporításáról van szó, hanem arról, hogy az akadémiai és kulturális képzést létfontosságú térré tegyük, amely magában foglalja az életet és az élethez szól. A határok kiterjesztése, az ember és a társadalom számára nyitott térré válás az egyetem nagy küldetése 鈥� szögezte le Ferenc pápa.
Az igazság keresésér艖l lemondó kultúra
Ezt követ艖en megállapította, hogy 鈥瀉mbivalens helyzettel találjuk szemben magunkat, amelyben sz疟kek a határok. Egyrészt belemerülünk egy olyan kultúrába, amelyet az igazságkeresésr艖l való lemondás jellemez. Másrészt, amikor az igazságról beszélünk egyetemi kontextusban és más területeken is, gyakran egy racionalista hozzáállásba esünk, amely szerint csak az tekinthet艖 igaznak, amit meg tudunk mérni és meg tudunk tapasztalni.
A szellem fáradtsága
Az els艖 tekintetében rámutatott arra, hogy a szellem fáradtsága jellemez bennünket, amely állandó bizonytalanságot és a szenvedély hiányát kelti bennünk, mintha hiábavaló lenne értelmet keresni egy olyan valóságban, amely megérthetetlen marad. Az igazság keresése fárasztó, mert arra kényszerít bennünket, hogy kilépjünk önmagunkból, kockáztassunk, kérdéseket tegyünk fel magunknak. És ezért a szellem fáradtságában jobban leny疟göz bennünket a felszínes élet, amely nem tesz fel túl sok kérdést; mint ahogyan jobban vonz minket a könnyed, kényelmes 鈥瀐it鈥�, amely soha nem kérd艖jelez meg semmit.
A lelketlen racionalizmus
Másrészt a lélektelen racionalizmussal állunk szembe. Ma azt kockáztatjuk, hogy ismét beleesünk ebbe a technokrata kultúra hatására. Amikor az ember puszta anyaggá alacsonyodik, amikor a valóság a látható világ határain belülre van kényszerítve; amikor az ok csak matematikai és 鈥瀕aboratóriumi鈥�, akkor elt疟nik a rácsodálkozás, elt疟nik az a bels艖 csoda, ami arra késztet bennünket, hogy tovább keressünk, hogy feltekintsünk az égre és kutassuk az elrejtett igazságot, amely alapvet艖 kérdésekkel néz szembe: Miért élek? Mi értelme van az életemnek? Mi a végs艖 célja és állomása ennek az útnak?
鈥濽ram, tágítsd ki határainkat!鈥�
A pápa idézte Romano Guardini egy gondolatát: 鈥濱gazságunk törvénye azt mondja, hogy az ember csak akkor ismeri fel önmagát, ha felülr艖l, önmaga fölé emelkedve, Istenb艖l indul ki, mert létezését csakis Bel艖le meríti鈥� (Ima és igazság, Brescia 1973, 56). Rámutatott az egyetemi tanároknak, hogy a szellem fáradtsága és a lélektelen racionalizmus ellen tanuljunk meg mi is így imádkozni: 鈥濽ram, tágítsd ki határainkat!鈥�. Kérjük, hogy Isten áldja meg munkánkat egy olyan kultúra szolgálatában, amely képes szembenézni a mai kihívásokkal.
Jó éleszt艖, amely hozzájárul az emberiség javához
Majd köszönetet mondott, hogy kitágítva a határokat befogadó teret teremtettek sok menekültnek, akik kénytelenek elmenekülni hazájukból. Kitárták karjaikat, hogy üdvözöljék ezeket a fájdalommal teli embereket, hogy segítsenek nekik tanulni és fejl艖dni. Hangsúlyozta: 鈥濫rre van szükségünk: egy határokat kitágító kultúrára, amely nem 鈥瀞zektás鈥� és nem helyezi magát mások fölé, hanem éppen ellenkez艖leg, benne van a világ tésztájában, amelybe egy jó éleszt艖t hoz, amely hozzájárul az emberiség javához. Ez a feladat, ez a 鈥瀕egnagyobb remény鈥� van rátok bízva!鈥�. Legyetek az igazság nyugtalan keres艖i, és soha ne oltsátok ki szenvedélyeteket, hogy ne engedjetek a gondolatok lazaságának. Legyetek f艖szerepl艖i a befogadás, az együttérzés, a leggyengébbekre és a világunk nagy kihívásaira való odafigyelés kultúrájának kialakításában 鈥� zárta beszédét Ferenc pápa a Leuveni Katolikus Egyetem tanáraihoz.
