蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán 

A lényeges kutatása minden másnál helyénvalóbb

A Népek közötti barátság 45. találkozója alkalmából a Szentatya az államtitkárán keresztül kívánja eljuttatni jókívánságait a résztvev艖knek. Szeretettel köszönti a szervez艖ket, az önkénteseket és mindazokat, akik részt vesznek a rendezvényen, melynek címe egy szívb艖l jöv艖 felhívás a felel艖sségre: 鈥濰a nem a lényegeset keressük, akkor mit keresünk?鈥�. Még ha napjainkban bonyolult id艖ben is élünk, mégis dönt艖 fontosságú annak keresése, hogy mi képezi az élet és a valóság misztériumának középpontját. Korunkat valójában különféle problémák és jelent艖s kihívások jellemzik, amelyekkel szemben olykor a tehetetlenség érzését tapasztaljuk meg, továbbá egy lemondó és passzív magatartást, mely csak 鈥瀡onszolja az életet鈥�, és hagyja, hogy a múlékony dolgok kábulata ragadjon magával minket, egészen az élet értelmének elvesztéséig men艖en. Ebben az értelemben tehát a lényeges kutatása minden másnál helyénvalóbb 鈥� szól az államtitkár levele. 

Szenvedéllyel és lelkesedéssel keressük, ami az élet szépségét domborítja ki      

Ferenc pápa ezért arra bátorítja a keresést, hogy szenvedéllyel és lelkesedéssel keressük azt, ami az élet szépségét domborítja ki, szembesülve Don Luigi Giussani kérdésével, amikor 艖 bátran kijelenti: 鈥濧 szívet felemészti annak megkeményedése, vagyis a szenvedélynek és az élet ízének az elvesztése. Az öregség már húszéves korban eljön, vagy még korábban, tán tizenöt évesen, ez a mai világ jellemz艖je鈥� 鈥� idéz a Communione e Liberazione mozgalom alapítójának a 鈥濾allásos érzék鈥� cím疟 m疟véb艖l.

Miközben a háború hideg szelei fújnak, amelyek csak fokozzák az igazságtalanság, az er艖szak és az egyenl艖tlenség visszatér艖 jelenségeit, valamint a súlyos éghajlati vészhelyzetet és az antropológia eleddig példa nélküli megváltoztatását, elengedhetetlen, hogy megálljunk, és megkérdezzük magunktól: van-e még valami, amiért érdemes élni és amiben lehet reménykedni?

Pápasága kezdete óta Ferenc pápa arra buzdít bennünket, hogy mintegy válaszra indító felhívásként olvassuk korunk embereinek helytállását, küzdelmeit és bukásait, hogy a szív megnyíljon az Istennel való találkozás el艖tt, és hogy vegye fontolóra önmagát, a többieket és az egész valóságot. 

Legyünk annak a lényegesnek a koldusai, ami értelmet ad életünknek 

Ferenc pápa állandóan arra hív minket, hogy legyünk annak a lényegesnek a koldusai, ami értelmet ad életünknek, mindenekel艖tt úgy, hogy levetjük magunkról a mindennapi életünket megnehezít艖 dolgokat, a hegymászó példáját követve, aki amikor sziklafalhoz érkezik, megszabadítja magát minden feleslegest艖l, hogy gyorsabban tudjon felmászni rajta. Ezáltal rájövünk arra, hogy az emberi lét értéke nem a dolgokban, az elért sikerekben, a versengésben, hanem mindenekel艖tt abban a szeretetkapcsolatban áll, amely támogat bennünket, és utunkat meggyökerezteti a bizalomban és a reményben. Az Istennel való barátság 鈥� mely aztán minden más emberi kapcsolatban visszatükröz艖dik 鈥� lesz az, ami megalapozza a soha el nem múló örömet. Szeretettek vagyunk 鈥� ez az alapvet艖 igazság, amelyet maga Don Giussani hirdetett a fiatal egyetemistáknak: 鈥濻zeretettek vagyunk. Ez az az üzenet, mely elérkezik az életedbe [鈥�]. Ez Jézus Krisztus az ember történelmében, és ez ennek az üzenetnek állandó kezdete: 鈥濻zeretve vagyunk!鈥�. Mert mi is az élet? Szeretettnek lenni. És a létezés, amelyben vagyunk? Szeretve lenni. És a sors? A válasz ugyanaz: Szeretve lenni鈥�.

Egyedül csak az Úr mentheti meg törékeny emberségünket

Ugyanezen a hullámhosszon Ferenc pápa arra emlékeztet minket, hogy 鈥瀞zámunkra a legfontosabb, legszebb, legvonzóbb és egyben legszükségesebb a Krisztus Jézusba vetett hit鈥� 鈥� idézett a bíboros a Szentatyának a Hittani Dikasztérium plenáris ülésén ez év január 26-án mondott beszédéb艖l. Egyedül csak az Úr mentheti meg törékeny emberségünket, és a viszontagságok közepette olyan örömet tapasztalunk meg, ami egyébként lehetetlen lenne. E horgonyvetés nélkül életünk hajója ki lenne téve a hullámverésnek és elsüllyedhetne.

Ám a lényeghez, a Jézushoz való visszatérés nem jelent menekülést a valóságtól, hanem éppen ellenkez艖leg, ez a feltétele annak, hogy valóban belemerüljünk a történelembe, szembenézzünk vele anélkül, hogy elkerüljük a kihívásokat és hogy megtaláljuk a bátorságot a kockázatvállaláshoz és a szeretethez, még akkor is, ha úgy t疟nik, nem éri meg a fáradságot, hogy félelem nélkül éljünk ebben a világban. Pietro Parolin államtitkár levele idéz Milánó egykori Montini érsekét艖l: 鈥濻zükségünk van rád, ó Krisztusunk, ó Urunk, ó velünk lev艖 Isten, hogy megtanuljuk az igaz szeretetet, és hogy szereteted örömében és erejében járjunk fárasztó életünk útján.鈥�

A lényegre törekvés segít abban, hogy kezünkbe vegyük életünk irányítását

Ebben az értelemben tehát a Szentatya nagyra értékeli és osztja a mostani Meeting célját, mert a lényegre törekvés segít abban, hogy kezünkbe vegyük életünk irányítását és hogy azt a szeretet, az irgalom és az együttérzés eszközévé tegyük, ami áldásunk jelévé lesz a felebarátaink számára. Az elcsüggedés kísértésével, a jelenlegi válság bonyolultságával és f艖ként a most lehetetlennek t疟n艖 béke kihívásaival szemben a Szentatya mindenkit arra buzdít, hogy legyen felel艖s f艖szerepl艖je a változásnak, aktívan együttm疟ködve az Egyház küldetésével, hogy életet adjon, együtt olyan helyekkel, ahol Krisztus jelenlétét látni és érinteni lehet.

Ez a testületi elkötelez艖dés egy új világot teremthet, ahol a Krisztusban nekünk feltárult Szeretet végre gy艖zedelmeskedik, és az egész föld a testvériség templomává válik. Ferenc pápa kívánja, hogy a találkozó gazdag programja a javaslatok és nyelvek sokaságában szítsa fel a vágyat, hogy a lényeges keres艖ivé váljanak, hogy a szívükben  szenvedély virágozzék fel az evangélium hirdetése iránt, mely minden rabszolgaságból való megszabadulás forrása és ami meggyógyítja és átalakítja az emberiséget. Ferenc pápa minden szervez艖nek, önkéntesnek és résztvev艖nek szívb艖l küldi áldását és egyúttal kéri, hogy imádkozzanak érte. A pápa üdvözletéhez társul végül Pietro Parolin bíboros államtitkár személyes jókívánsága, mellyel mindenkit megkülönböztetett tisztelettel köszönt.