ҽ

Tóparton (Fotó: Sajgó Balázs) Tóparton (Fotó: Sajgó Balázs) 

Mágnes: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 5. vasárnapra

Amikor kudarcot vallok, az Úr megjelenik, bebocsátást kér életembe és segít. Ha nem látom még Őt, akkor valószínűleg nem arra nézek, ahol Ő van. Ezért is ajánlatos többször is ismételgetni a zsoltár szavait: „Adj jó irányt útjaimnak…” (118. Zsoltár)
Hallgassák meg Sajgó Balázs atya elmélkedését!

A Genezáreti tóról mondják a szakértők, hogy este gyorsan lehűl a vize, ezért - mivel a halak a langyosabb vizet szeretik - éjszakára betódulnak a tó közepére! Ezért halásztak a halászok éjszaka! Egyszerre mindig többet tudtak fogni. Napközben a halak szétszóródtak, ezért nem lehetett sokat fogni. Érdekes módon, bár megvolt Péteréknek a szakmai tapasztalat, azon a bizonyos éjjelen nem fogtak semmit! A szakmai tudás kudarcot vallott!

Jézus a kudarcok éjszakája után ül be Péter csónakjába, hogy onnan tanítson! (Jézus azért tanított csónakból és nem a parton, mert a víz jobban vezeti – sőt felerősíti – a hangot!)

A kudarc szükséges. Segít a megébredésben. Ráébreszt arra, hogy nem én vagyok az Úr és nem kell mindent egyedül megoldanom. Amíg elhitetem magammal, hogy nekem kell mindent megtennem, s meg is tudok mindent oldani, addig az Úr „kint” van. Közel van, de nincs „bent” még az életemben és csak felszínes kapcsolatban élek Vele. Tudok Őróla, vannak ismereteim Róla, de egyébként nem zavarom Őt és Ő sem tudja felkavarni életemet.

Aztán jön egy kudarc. A szükséges kudarc. A „megébresztő kudarc”.

Amikor kudarcot vallok, az Úr megjelenik, bebocsátást kér életembe és segít. Ha nem látom még Őt, akkor valószínűleg nem arra nézek, ahol Ő van. Ezért is ajánlatos többször is ismételgetni a zsoltár szavait: „Adj jó irányt útjaimnak…” (118. Zsoltár)

Amikor meglátom Őt belső szemmel, akkor kezdődik el a tudatosabb kapcsolat és elkezdünk ketten mélyebbre evezni. Emberi szemmel veszélyesnek tűnik és megrettentő tud lenni az Úr látása, ahogy az volt Izajás próféta, Pál apostol és Péter apostol számára is – akik az évközi ötödik vasárnap szentírási részeinek szereplői. Ahogy ők rádöbbentek méltatatlanságukra, úgy történhet mindez meg velem is, amikor annyira közel kerül az Úr, hogy már belülről látom. Ekkor még nem tudom ugyan, de érzem, hogy ez az a pillanat, amikor több mindenre ráébredek és ezek az ébredések kezdenek átformálni: a régi dolgok nem elégítenek ki többé, mert az Úrral együtt evezek. Az Úr nélkül veszélyes a mélybe evezni, de Vele felemelő, mert Ő mindig fölemel.

A szerető Isten nemcsak Izajás, Pál és Péter életébe lépik be. Minden emberrel együtt akarja írni az átformálás történetét.

Isten vonzó Isten. Jézus mindig erről beszél.

Amikor Newtont gúnyolták, hogy miképpen bizonyítja be a feltámadást, mágnest kért és vasreszeléket. Amikor a vasreszeléket elég közel tartotta a mágneshez, az rögtön felszippantotta, felemelte magához az egészet. Isten is ezt teszi velem – és nemcsak a feltámadáskor!

Az az ember találkozott valójában Istennel, aki valami olyat kezd tenni, amit addig nem tett: van, aki elmegy misszionáriusnak és mindenét elhagyja. Van, aki nem megy sehová, csak a saját környezetében más életet kezd élni. Ez a megváltozott élet. A Lényeglátó élet.

Egy gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.

Miért nem mész ki a tengerre halászni? – kérdezte a gyáros. – Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta az. – De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? – kíváncsiskodott tovább a gyáros. – Mit tehetnék azokkal, amelyekre nincs szükségem? – kérdezett vissza a halász. – Több pénzt keresnél – hangzott ismét a gyáros válasza. – Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is mehetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne, vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én. – S ezek után mit tennék? – kérdezte a halász. - Pihenhetnél és élveznéd az életet – bíztatta a gyáros. – Nos, mit gondolsz, most éppen mit teszek? – kérdezte az elégedett halász mosolyogva.

Péterék felismerték a lényeget: Isten megszállottjaivá válnak, mert találkoztak Vele, átjárta lelküket a találkozás élménye, s most már tudják, hogy maguktól nem képesek, de Istennel minden lehetséges lesz.

Vonzóvá teszik az Istent, mert Isten is vonzóvá vált számukra. Ezt tette velük a Nagy Találkozás! Megváltoztatta életüket.

Miért félek Isten vonzó szeretetétől? Ha Péterék „túlélték”, nekem is menni fog!

Másképp nem lesz élő egyházunk…

06 február 2025, 18:06