蜜桃交友

Egyik székely faluban történt a következ艖 eset: egy közismert és vagyonos ember ellenségeskedésben volt közeli rokonával. Egy kis italozás kihozta bel艖lük a vadállatot és egymásnak estek. Gyilkosság lett a vége. Börtön után a gyilkos kiszabadult és újra ott él a faluban.

Az emberek felháborodottan kérdezték az áldozat fiától: hogy engeded ezt meg? Nem teszel semmit? Hagyod, hogy édesapád gyilkosa így járjon-keljen? A fiú ezt válaszolta: figyeljetek jól. Édesapám meghalt. Fáj ez nekem. Sokszor megfordult bennem a gondolat, hogy bosszút állok apám gyilkosán, de kérdezem én t艖letek: ha megtenném, vissza tudom hozni apámat a halálból? Ha meg visszahoznám is, mi következne azután? Bárhogy is lenne, egy id艖 után az 艖 gyerekei esnének az én gyerekeimnek, s így terjedne tovább az ördögi kör. Ez pedig nem megoldás. Én megállítom a folyamatot!

Az évközi id艖szak hetedik vasárnapjának els艖 olvasmányában Dávid is hasonlóképpen jár el, amikor az Úr kezébe adja az életére tör艖 Saul királyt, de 艖 nem emel kezet az Úr fölkentjére (vö. 1Sám26,2.7-9.12-13.22-23).

Amikor az ember szembenéz a benne jelentkez艖 gondolatokkal és érzésekkel, szabadsága van eldönteni, hogy mit kezd velük: szembenéz és kezeli azokat vagy pedig azok vesznek uralmat rajta.

A szembenézés még nem elég, hiszen az önmagában csak ténymegállapítás lenne. A kézbentartás pedig nem megy kizárólag emberi er艖feszítésb艖l: az újra meg újra jelentkez艖 gondolataimat és érzéseimet elengedem és átadom az Úrnak. Mindez pedig csak nagyon sok gyakorlással és türelemmel sajátítható el.

Bármi is jelentkezik bennem 鈥� elengedem és átadom Neki, mert tudom: az ítélet az Istené!

A szentleckében Pál apostol err艖l a folyamatról beszél, amikor felvázolja, hogyan haladhatunk a testi embert艖l a szellemi ember felé.

Amikor az ember ezen az úton halad, akkor formálódik benne a krisztusi ember, az irgalmasság lelkülete. 

鈥�Szeressétek ellenségeiteket...鈥� Lk 6,35

鈥�Ne ítéljetek el senkit...鈥� Lk 6,37

E szentírási kijelentések jobb megértését segíti egy másik bibliai történet, amikor Jézus elé vezetik az asszonyt, akit házasságtörésen értek (vö. Jn 8,1-11), és ezért Mózes törvénye szerint meg kell 艖t kövezni. Jézus látja, érzi és tudja, hogy azok az emberek, akik ezt az asszonyt eléje vezették, próbára akarják tenni 艕t és nem tiszta a szándékuk sem. Ellenséges módon közelítenek 艕hozzá is. Ezért egy kis szünetet tart, hogy a saját magában lev艖 érzéseket 鈥瀝endezze magában鈥�. Ezután felegyenesedik és kimondja az ítéletet: az vesse rá az els艖 követ, aki b疟n nélkül van köztetek.

Jézus a rosszat és a b疟nt néven nevezi, az embert pedig felemeli. Ez a jézusi tiszta szétválasztás. Ezért képes arra, hogy még az ellenséget is elfogadja és szeresse. Úgy hoz ítéletet, hogy nem ítélkezik. Felülemelkedve a helyzeten lehet csak bölcs döntést hozni.

Ezt teszi a kereszten is, amikor ellenségeiért imádkozik: 鈥濧tyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.鈥� (Lk 23,34) Így tanít az ellenség és a felebarát szeretetére. Ha ezt a 鈥瀖ódszert鈥� követem, az 艕 útján járok. Másképp nem igazán mondhatom magam kereszténynek.

Megtorlással ugyanis csak még jobban fölszítom a gy疟lölet tüzét. Ezért figyelmeztet az Úr: a bosszú nem lehet a rend és a béke visszaállítója. A világnak éppen az a tragédiája, hogy nem tud kitörni a gy疟lölködés börtönéb艖l, nem tud megbocsátani. Mindezzel szemben Jézus többletet ad és kér, mert az, hogy vannak ellenségeim, de kikerülöm 艖ket, vagy nem ütök vissza, vagy nem szólok vissza 鈥� ez még nem ellenségszeretet. A jézusi ellenségszeretet többlete az, hogy szembenéz a benne jelentkez艖 érzésekkel/ gondolatokkal és az Úrral formálja az irgalmasság lelkületét. Ez a magatartás teljesen lebénítja az ellenséget: azt, aki állandóan keresztbetesz, aki áskálódik.

Ez a szeretet tehát, amelyet Jézus kér, emberi er艖vel, er艖feszítéssel nem valósítható meg: legfeljebb a gy疟löletet valami szelídebb érzésre változtatom. Ez er艖lköd艖 humanizmus. Jézus azt akarja, hogy a rosszat jóval gy艖zzem le, nem csupán a rossz elkerülésével. Jóvá szidni eddig még senkit sem sikerült. Mindez csak akkor lehetséges, ha lelkiéletet élek. Nemcsak formálisan, küls艖 szertartásokat végezve, hanem bels艖 utat is járva.

Közeledik a nagyböjt, újabb jelzés, hogy haragudni sem másra, sem önmagamra nem érdemes. Csak szeretni érdemes. Akkor is, ha fáj.