蜜桃交友

Egyik székely faluban történt a következ? eset: egy közismert és vagyonos ember ellenségeskedésben volt közeli rokonával. Egy kis italozás kihozta bel?lük a vadállatot és egymásnak estek. Gyilkosság lett a vége. Börtön után a gyilkos kiszabadult és újra ott él a faluban.

Az emberek felháborodottan kérdezték az áldozat fiától: hogy engeded ezt meg? Nem teszel semmit? Hagyod, hogy édesapád gyilkosa így járjon-keljen? A fiú ezt válaszolta: figyeljetek jól. Édesapám meghalt. Fáj ez nekem. Sokszor megfordult bennem a gondolat, hogy bosszút állok apám gyilkosán, de kérdezem én t?letek: ha megtenném, vissza tudom hozni apámat a halálból? Ha meg visszahoznám is, mi következne azután? Bárhogy is lenne, egy id? után az ? gyerekei esnének az én gyerekeimnek, s így terjedne tovább az ördögi kör. Ez pedig nem megoldás. Én megállítom a folyamatot!

Az évközi id?szak hetedik vasárnapjának els? olvasmányában Dávid is hasonlóképpen jár el, amikor az Úr kezébe adja az életére tör? Saul királyt, de ? nem emel kezet az Úr fölkentjére (vö. 1Sám26,2.7-9.12-13.22-23).

Amikor az ember szembenéz a benne jelentkez? gondolatokkal és érzésekkel, szabadsága van eldönteni, hogy mit kezd velük: szembenéz és kezeli azokat vagy pedig azok vesznek uralmat rajta.

A szembenézés még nem elég, hiszen az önmagában csak ténymegállapítás lenne. A kézbentartás pedig nem megy kizárólag emberi er?feszítésb?l: az újra meg újra jelentkez? gondolataimat és érzéseimet elengedem és átadom az Úrnak. Mindez pedig csak nagyon sok gyakorlással és türelemmel sajátítható el.

Bármi is jelentkezik bennem – elengedem és átadom Neki, mert tudom: az ítélet az Istené!

A szentleckében Pál apostol err?l a folyamatról beszél, amikor felvázolja, hogyan haladhatunk a testi embert?l a szellemi ember felé.

Amikor az ember ezen az úton halad, akkor formálódik benne a krisztusi ember, az irgalmasság lelkülete. 

?Szeressétek ellenségeiteket...” Lk 6,35

?Ne ítéljetek el senkit...” Lk 6,37

E szentírási kijelentések jobb megértését segíti egy másik bibliai történet, amikor Jézus elé vezetik az asszonyt, akit házasságtörésen értek (vö. Jn 8,1-11), és ezért Mózes törvénye szerint meg kell ?t kövezni. Jézus látja, érzi és tudja, hogy azok az emberek, akik ezt az asszonyt eléje vezették, próbára akarják tenni ?t és nem tiszta a szándékuk sem. Ellenséges módon közelítenek ?hozzá is. Ezért egy kis szünetet tart, hogy a saját magában lev? érzéseket ?rendezze magában”. Ezután felegyenesedik és kimondja az ítéletet: az vesse rá az els? követ, aki b?n nélkül van köztetek.

Jézus a rosszat és a b?nt néven nevezi, az embert pedig felemeli. Ez a jézusi tiszta szétválasztás. Ezért képes arra, hogy még az ellenséget is elfogadja és szeresse. Úgy hoz ítéletet, hogy nem ítélkezik. Felülemelkedve a helyzeten lehet csak bölcs döntést hozni.

Ezt teszi a kereszten is, amikor ellenségeiért imádkozik: ?Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” (Lk 23,34) Így tanít az ellenség és a felebarát szeretetére. Ha ezt a ?módszert” követem, az ? útján járok. Másképp nem igazán mondhatom magam kereszténynek.

Megtorlással ugyanis csak még jobban fölszítom a gy?lölet tüzét. Ezért figyelmeztet az Úr: a bosszú nem lehet a rend és a béke visszaállítója. A világnak éppen az a tragédiája, hogy nem tud kitörni a gy?lölködés börtönéb?l, nem tud megbocsátani. Mindezzel szemben Jézus többletet ad és kér, mert az, hogy vannak ellenségeim, de kikerülöm ?ket, vagy nem ütök vissza, vagy nem szólok vissza – ez még nem ellenségszeretet. A jézusi ellenségszeretet többlete az, hogy szembenéz a benne jelentkez? érzésekkel/ gondolatokkal és az Úrral formálja az irgalmasság lelkületét. Ez a magatartás teljesen lebénítja az ellenséget: azt, aki állandóan keresztbetesz, aki áskálódik.

Ez a szeretet tehát, amelyet Jézus kér, emberi er?vel, er?feszítéssel nem valósítható meg: legfeljebb a gy?löletet valami szelídebb érzésre változtatom. Ez er?lköd? humanizmus. Jézus azt akarja, hogy a rosszat jóval gy?zzem le, nem csupán a rossz elkerülésével. Jóvá szidni eddig még senkit sem sikerült. Mindez csak akkor lehetséges, ha lelkiéletet élek. Nemcsak formálisan, küls? szertartásokat végezve, hanem bels? utat is járva.

Közeledik a nagyböjt, újabb jelzés, hogy haragudni sem másra, sem önmagamra nem érdemes. Csak szeretni érdemes. Akkor is, ha fáj.