蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

Sokszor el艖fordul, hogy az evangélium el艖tti allelujás versben a 92. zsoltár ismert versét imádkozzuk: 鈥濧z igaz virul, mint a pálma és úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa鈥� (Zsolt 92,13). A pálmafának legf艖bb jellemz艖je, hogy a törzse hosszú és csupasz, de az ég felé emelkedik, és éppen a csúcsán kínálja a gyümölcseit mindazoknak, akik a sivatagban járnak 鈥� kezdte beszédét Semeraro bíboros. Ilyennek kell lennie az igaznak, a béke és az élet forrásának testvérei számára, amikor 艖k a sivatagban haladnak, vagyis az élet nehézségei közepette. Van egy másik hasonlat is, mely 鈥濴ibanon cédrusáról鈥� szól és ez a Rómából jött prefektusnak különösen is beszédes. A cédrus kit疟nik fenségével, zöldell艖 pompájával és fája min艖ségi tulajdonságával. Keresztény olvasatban ez a hív艖 embert jelenti, aki jól el van ültetve Isten házában, az Egyházban, majd zöldellni kezd, hogy megkönnyebbülést nyújtson testvéreinek.   

Amikor XVI. Benedek pápa apostoli útján Libanonba érkezett, felidézte, hogy a Salamon király építtette jeruzsálemi Templomot Libanon cédrusfáiból emelték, Libanon tehát jelen volt Isten szentélyében 鈥� mondta akkor Benedek pápa, majd hozzáf疟zte még azokat a szavakat, amelyeket ma ismét oly sok reménnyel hallunk: A mai Libanon, s annak lakói továbbra is maradjanak Isten szentélye! Legyen Libanon továbbra is olyan hely, ahol az emberek harmóniában és békében élnek egymással, hogy felajánlják a világnak tanúságtételüket nemcsak Isten létezésér艖l, hanem az emberek harmonikusan együttél艖 közösségér艖l, bármilyen is legyen politikai vagy vallási meggy艖z艖désük.

Ebben a fényben szemlélhetjük az új boldog Étienne Douayhy alakját. 艕 a maronita egyház pátriárkája volt több mint harminc éven át, nagyon nehéz években, kívülr艖l jöv艖 üldöztetések és bels艖 nézeteltérések közepette. Elmondható, hogy e hosszú id艖 alatt nem volt egyetlen nyugodt napja sem. A nehézségek miatt többször is kénytelen volt elköltözni patriarchális székhelyér艖l, hogy biztonságosabb helyeken találjon menedéket, de sokszor továbbra is nehéz körülmények között maradt. Mennyire hasonló volt a pátriárka élete az áldott emlék疟 Pál apostoléhoz! 鈥� hasonlította össze a két sorsot Semeraro bíboros. Mindezt a pátriárka hivatásként élte meg, hogy osztozzon Krisztus szenvedéseiben (vö. Kol 1,24). Szívében nem volt harag, hanem azt mondta azoknak, akik bántalmazták és üldözték: 鈥濵egbocsátom neked, amit tettél velem, és kész vagyok még többet szenvedni az Úr iránti szeretetb艖l, aki szenvedett és aki meghalt értem鈥�.

Így utánozta az evangélium Jó Pásztorának alakját, aki Jézust veszi példaképül és vonatkozásul. A mai evangéliumban is hallottuk szavait: 鈥�Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor

életét adja juhaiért鈥� (Jn 10,11). Ez az alak pontosabban megvizsgálva nem csak egy pásztor alakja, hanem a 鈥瀓ó pásztoré鈥�. Talán el kellene gondolkodnunk ezen a kijelentésen! 鈥� kérte a bíboros. Mit is jelent számomra az Úr? Szükséges volt ez a 鈥瀓ó pásztor鈥� kiegészítés? Semeraro bíboros szerint igen, mert már Ezékiel próféta beszélt olyan pásztorokról, akik ahelyett, hogy a juhokat etették volna, saját magukat táplálták. Sajnos még ma is történnek ilyen dolgok. Vannak emberek, akik ahelyett, hogy a közjót szolgálnák, inkább saját jólétükre gondolnak. Ezért beszél Jézus a 鈥瀓ó鈥� pásztorról. Akkor vagyunk jók, ha saját szívünkben tápláljuk azt a szándékot, hogy jót tegyünk, és azt megfelel艖 döntésekkel és magatartással meg is valósítjuk, a többiek tiszteletben tartásával. Már önmagában véve ez nagyon sok lenne, de Jézus tovább megy. 艕 azért jó pásztor, mert életét adja a juhokért. És ebben a mi Boldog Istvánunk valóban utánozta az Urat, aki a nyájával együtt szenved, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az gyarapodjék és szükség esetén meg is védelmezi. Fegyverzete éppen olyan volt, mint amit Szent Pál leír az efezusi levelében: 鈥�Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát鈥� (Ef 6,14-17).

Másfel艖l a pátriárka körültekint艖, s艖t diplomatikus is volt 鈥� folytatta homíliáját Semeraro bíboros. A XIV. Lajos francia királyhoz írt egyik levele közismert, amelyben leleplezi a nép minden szenvedését, és kéri, hogy vegye 艖ket védelmez艖 szárnyai oltalmába. Itt tehát szinte koldulva könyörög Egyházáért és övéiért, a nyomorúságba süllyedt emberekért. De van még egy másik szempont is, amelyet Semeraro bíboros homíliája végén még megemlített, mert hiszen a libanoni boldog István pátriárka ökumenikus lelkület疟 ember volt.

艕 tényleg ápolta az ökumenikus szeretetet, jótékonyságot is gyakorolt, az Egyház katolicitásának er艖s szellemiségét艖l vezérelve, méghozzá a korábban említett problémás körülmények közt, melyek megnehezítették az együttélést a más keresztény felekezetekkel és az iszlámmal. A t艖le származó példák tehát a szeretet cselekedeteire utalnak, a lelkipásztorkodásra, az Egyház iránti szeretetre és a katolikus testvériség érzésére. Kérjük tehát az Úrtól a kegyelmet, hogy mi is tudjuk ilyen módon kifejezésre juttatni 鈥� Boldog István pátriárka és a Boldogságos Sz疟z Mária közbenjárására 鈥� a mi Egyházunkat, barátainkat és testvéreinket Krisztusban, a mi Urunkban 鈥� zárta homíliáját Marcello Semeraro bíboros, a Szentek ügyei Dikasztérium prefektusa augusztus 2-án, amikor Libanonban boldoggá avatta Étienne Douayhy, arabul Dwayhi libanoni maronita pátriárkát.