蜜桃交友

Egy cikkben olvastam egy repül艖n utazó ember érdekes élményét. Arra lett figyelmes, hogy mögötte valaki hangos nevetésben tört ki. Elég rázós útjuk volt, sokszor légörvénybe keveredtek, így nem igazán volt humorosnak nevezhet艖 a helyzet. Mégis valaki nagyon jól szórakozott, rajta kívül senki más, csak 艖. Végül emberünk hátrafordult, hogy megnézze, mi olyan vicces. Akkor értette meg a helyzetet, ugyanis a fiatalember fejhallgatót viselt és minden bizonnyal humoristát nézett, vagy hallgatott. Mivel 艖 hallotta azt, amit a többiek nem, ezért másként is viselkedett, mint 艖k.

Ugyanez érvényes Jézusra is, miel艖tt elkezdi nyilvános m疟ködését.

Mivel 艕 hallotta, amit mások nem, másképpen viselkedett, mint a körülötte él艖k. Ismerjük a történetet, amikor mindenki a vakon született miatt aggódott? Jézus másképpen közelítette meg a vakon született ember helyzetét, mert valahogyan tudta, hogy ez a vakság Isten dics艖ségét fogja szolgálni (János 9:3). Ugyanúgy nyilvánult meg barátjának, Lázárnak halálakor is. Ahelyett, hogy barátja betegágyához rohant volna, ezt mondta: 鈥濫z a betegség nem halálos, hanem az Isten dics艖ségét szolgálja, hogy általa megdics艖üljön az Isten Fia鈥� (János 11:4). Jézus hallott valamit, amit senki más.

Jézus megkeresztelkedésének történetéb艖l nagyon egyértelm疟en világlik ki, hogy Jézus hallotta a Hangot: Te vagy az én szeretett fiam, Benned telik kedvem! Bens艖séges kapcsolata volt az Atyával, töretlen közösséget ápolt Vele a Szentlélekben. Ezt a hangot magában ápolta, 艖rizte, hordozta. Szüntelenül figyelt rá 鈥� ez a töretlen kapcsolat titka.

Ezt kéri t艖lem is, hiszen az én megkeresztelkedésemkor is elhangzott ez a hang. Hallottam, csak nem emlékszem. Ami viszont elhangzott, azt felidézhetem újra meg újra.

S艖t, meg is szólal, ha eleget id艖zöm a Csendben.

Nem szabad elfelednem, hogy Jézus pusztai vándorlása, tehát negyven napos csendje után történik megkeresztelkedése, amikor az Atya hangját hallja. Ahhoz, hogy Istennel való kapcsolatom helyreálljon, meg kell teremtenem a Csendet, hogy abban megszólaljon a Hang, ami csak az enyém, és amelyet csak és kizárólag én érthetek meg, hiszen az személyre szóló.

Egy nagyon érdekes példát ennek szemléltetésére Max Lucado, amerikai írónál olvastam, aki elmesélte, hogy amíg Brazíliában éltek, el艖fordult, hogy tolmácsolnia kellett, amikor vendégel艖adó érkezett. A hallgatóság el艖tt állt az el艖adó, a magával hozott üzenettel, 艖 pedig mellette volt, nyelvi tudással felszerelve.

Az volt a feladata, hogy az el艖adó üzenetét közvetítse a hallgatóságnak. Megtett minden t艖le telhet艖t, hogy az el艖adó mondandója megfelel艖en átmenjen rajta keresztül. Nem tehetett hozzá és nem vehetett el az üzenetéb艖l. Amikor az el艖adó gesztikulált, 艖 is gesztikulált. Amikor felemelte a hangját, 艖 is azt tette. Amikor halkabban beszélt, 艖 is halkabban beszélt.

Amikor Jézus a földön járt, folyton Istent 鈥瀟olmácsolta鈥�. Mindenben követte a Mennyei Atyát. Annyira szinkronban volt az Atyával, hogy bátran kijelenthette: 鈥�Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van鈥� (János 14:11). Igen, mert hallotta a Hangot és követte azt!  

Az Atya ugyanerre vágyik velünk kapcsolatban is! Pál azt mondja: 鈥濵ert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez鈥� (Róma 8:29). Isten úgy szeret, ahogy vagyok, de túlságosan szeret ahhoz, hogy így hagyjon. Azt akarja, hogy olyan legyek, mint a Fia; ugyanarra a bens艖séges közösségre vágyik velem, mint a Fiával. Jó hír ez az új esztend艖re!