蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Mindig így voltam ezzel, már egy hete otthon Hévízen is, amikor Édesanyám lakása közelében ?ünnepek után” megláttam az els? ?utcára kitett” karácsonyfát. Gondosan lecsupaszítva, tapintattal egy bukszus ágai alá helyezték. Hogy valaki majd csak elviszi…

Persze, ?az élet nem áll meg”, tovább kell menni, mégis, talán mégis megállhatunk egy pillanatra, egy köszön? szóra.

Kedves jó Karácsonyfa!

Hírhozó vagy, mint egy Angyal, az Élet hírét hoztad és mi megálltunk ágaid el?tt, kerestük a Gyermeket, akinek szeles id?ben susogó altatódalt fújtál. Hoztad a hírt, hogy van Élet és hoztad a hírt, hogy ezt a gyönge kis Életet ránk bízták, nekünk kell hát megóvni, öltöztetni, melegíteni és táplálni. Az az Élet a mi életünk is!

Köszönjük a sok örömet, amit a szívünkbe rejtettél, f?ként így év végén, hiszen Te nem készítettél zár-számadást, hanem csak álltál, csak álltál szótalanul és türelmesen. Köszönjük, hogy ?Gyermek-mutató” vagy, hiszen törzsed lábánál, ágaid alatt Gyermeket szállásolsz Szüleivel együtt. Szent Családot mutatsz nekünk, épp az év végén. Lám, ahová érkezünk, az éppen egy család melege!

Bocsánatot kérek T?led, hogy megfosztunk Téged ünnepi ruhádtól, igen, ez a Te tízedik stációd. Maradsz a csupasz ágaiddal, maradsz a csupasz Igazsággal.

Jó kis Karácsonyfa, köszönjük, hogy az Életre tanítasz minket, a ?teljes, az egész életre”.

A Gyermek, aki ágaid alá rejt?zik, a Fiú, akit majd fölemeltetnek rád, maga mondja jöttének a célját: ?Én azért jöttem, hogy nekünk életünk legyen és hogy az b?ségben legyen” (vö Jn 10,10). Ezt a ?b?séges”, ezt a ?teljes” Életet hoztad el nekünk, ezzel leptél meg bennünket és mert látogatásod átnyúlik az Új Esztend? els? napjaira is, ezzel az örömmel indítasz útnak bennünket.

Milyen szép az év els? napja, mely felmutatja az Anyát a Gyermekével, és milyen szép a hatodik napja, mely a Bölcsek látogatásával és a kánai Menyegz?vel der?t és bizakodást rejt életünkbe!                  

Az ?rök most nem engednek oda, Hozzád, így csak szememmel simogatlak: Salve, légy áldott, Lignum Vitae, Életnek Fája! Légy a kezünkben vándorbot, amire szentévi zarándokként támaszkodhatunk a jubileumi év minden napján!

Tudom, hogy a mostani évközi id?szak színe, a zöld, a te úti ruhád színe, a reménységé. Legyünk is a ?reménység zarándokai” el?ször is a megszokott világunkban és akkor is, ha abból kiszólítasz másfelé. Köszönöm a ma reggeli szent Igét Márk evangéliumából, mely a Gyermeket, az Ember- és Istenfiát úgy mutatja nekünk, mint akinek ?új tanítása van, hatalommal” (Mk 1,27).

Megyek az úton, kedd reggel kilenc óra van, és nem hiányzik semmi ahhoz, hogy megteljek köszönettel, reménységgel és hálával.

Róma, 2025. január 14.