蜜桃交友

Roberto Paglialonga / Ged艖 Ágnes - Vatikán

Hirdessék és ültessék át a gyakorlatba azt a kett艖s szabadságot, melyet a keresztény DNS dupla spiráljának nevezett: vagyis szabadon mondjuk ki, amiben hiszünk és félelem nélkül hallgassuk meg, amit a többiek mondanak. Isten gyermekeinek szabadságával bátran, parréziával beszéljünk, de egyben egy mélyebb szabadságot is éljünk meg a szívünkben, és fogadjuk el azokat a döntéseket is, amelyek csalódást okozhatnak, még ha azokat helytelennek is találják egyesek. Az istenszeret艖knek minden javukra válik, és végül megnyugodhatunk, mert semmi nem szakíthat el minket Isten szeretetét艖l, még a hozzá nem értés, vagy a hibák sem. Így juthatunk csak el az els艖 szabadságtól, az én megfogalmazásától addig a tágabb szabadságig, amelyben megéljük az egyházhoz való tartozásunkat és 鈥瀖i鈥� leszünk.

Tartsunk ki az igazság mellett

Radcliffe atya ezután az egyház történelmének nagy alakjait idézte, els艖ként Aquinói Szent Tamást, aki azt tanította, hogy a kegyelem tökéletesíti a természetet. Nem lerombolja azt. A Szentlélekben való hit nem ment föl minket attól, hogy használjuk az eszünket az igazság kereséséhez. A zsinati teológust, Yves Congart az ötvenes évek közepén Róma elhallgattatta, eltiltotta a tanítástól. Ebben a válságban írja naplójában, hogy egyedüli válasza az üldöztetésre az igazság kimondása volt. Megfontoltan, provokatív és fölösleges botrányok nélkül, de mindig megmaradva az igazság hiteles és tiszta tanújaként. Nem kell tehát félnünk az egyet nem értést艖l, mert a Szentlélek m疟ködik benne 鈥� mondta elmélkedésében Timothy Radcliffe.

Ez csak egy szinódus

Legyünk szabadok a beszédben és a mások meghallgatásában. Emellett pedig bizakodjunk az isteni gondviselésben és fogadjunk el békével minden eredményt, hiszen el艖bb-utóbb jóra vezet. Gondoljunk csak Ádám és Éva bukására, mely Isten kegyelméb艖l a megtestesüléshez vezet艖 felix culpa lesz. Vagy Urunk szörny疟 kereszthalálára, mely elhozza Krisztus gy艖zelmét a halál felett. Tehát ha a szinódusi tagok nem lesznek elégedettek a záródokumentum eredményével, ne aggódjanak: ez csak egy szinódus. Sok ilyen lesz még. Nem kell mindent elvégeznünk, csak megtenni a következ艖 lépést. Ahogy Avilai Szent Teréz tanította: 鈥濵i azok vagyunk, akik a munkát elkezdtük; akik utánunk jönnek, azoknak a feladata, hogy folytassák.鈥� Hogy miként, azt nem tudjuk. Nekünk a mostanival kell foglalkoznunk.

Az igazság tanúja

Henri de Lubac jezsuita bíborost is üldözték a zsinat el艖tt, és 艖 ezt a szenvedését megírta az 鈥濫lmélkedés az egyházról鈥� 鈥� cím疟 m疟vében, mely egy szeretethimnusz. Az üldözöttr艖l így ír: Távolról sem veszíti el türelmét, igyekszik meg艖rizni békéjét, és nagy er艖feszítést tesz annak a nehéz dolognak a megtételére 鈥� hogy meg艖rizze a saját elképzeléseinél tágasabb szellemet. Ápolni fogja azt a fajta szabadságot, amelynek révén túllépünk azon, ami a legkérlelhetetlenebbül érint bennünket. El fogja kerülni azt a szörny疟 önelégültséget, amely arra késztethetné, hogy az ortodoxia megtestesült normájának tekintse magát, mert a katolikus béke felbonthatatlan kötelékét fogja mindenek fölé helyezni 鈥� idézte Henri de Lubac szavait a domonkos teológus, akinek várja szentté avatását.  

Küls艖-bels艖 szabadság

Összefoglalva gondolatait a szinódusi ülés utolsó szakaszával kapcsolatban így buzdított: ha csak a saját álláspontunkat akarjuk kifejteni, fél艖, hogy arrogánssá válunk és a jobboldali vagy baloldali ideológia tam-tamját verjük. Ha pedig csak az isteni gondviselésben bízó szabadság van bennünk, de nincs merszünk vitába szállni meggy艖z艖désünkért, felel艖tlenek leszünk és sosem fejl艖dünk. Mi hát a teend艖? Isten szabadsága dolgozik szívünkben, és minél inkább istent艖l való, annál inkább miénk lesz ez a szabadság. És mint Isten szabad gyermekei beszélhetünk egyszerre én-r艖l és mi-r艖l.