蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

Püspök atya, ezt a szinódusi együtt-járást már három és fél hete végzitek, minden nap, még vasárnapra is jut program. Ez a szinódusi menet kimerít艖, fárasztó számotokra鈥�?

Mindenképpen nagyon intenzív ez az id艖szak, van benne egyfajta, f艖ként szellemi fáradtság, de ugyanakkor van benne valami frissesség és öröm, tehát a lelkület ellensúlyozza azt a részt, ami igénybe veszi szellemileg 鈥� úgy egészében véve 鈥� az embert, hiszen sokféle idegen nyelvet követni, hosszasan odafigyelve egymásra, ez mindenképpen egy igénybe vev艖 feladat.       

Örömet is lehet látni鈥�?

Igen én azt hiszem, hogy mi ezt tapasztaljuk, nem mindenkin egyformán, mert nem vagyunk egyformák, nem mindenki mutatja ki ezt egyformán, de én azt hiszem, hogy ez alapvet艖en tapasztalható.     

A te kiscsoportodban hányan vagytok, mutasd be 艖ket, mesélj róluk鈥�

Két csoportban is voltam az elmúlt id艖szakban, én arról beszélnék, amiben az elején és a végén részt vettem, ez a jelenlegi csoportom, amiben most tizenegyen vagyunk, plusz a tizenkettedik egy moderátor szerepet betölt艖 hölgy. Ez egy olasz nyelv疟 csoport, benne van egy brazíliai bíboros, aki Latin-Amerikának a lelkiségét meg az ottani egyházi helyzetet képviseli. A bíboros meséli, hogy náluk nagyon sok szegény van az egyházmegyében, akik maguk szerint már nem is csak szegénységben, hanem nyomorban élnek, és 艖k a lakosság nyolcvan százaléka. Aztán van egy mexikói püspökünk, aki szintén a latin-amerikai lelkületet hozza el számunkra. Van köztünk egy horvát segédpüspök, nekünk egy közeli vidékr艖l. Van köztünk egy olasz kapucinus püspök, aki a Közel-Keleten, az Egyesült Arab Emírségekben az ottani katolikus közösségeket vezeti, ami egy nagyon-nagyon sokszín疟 közösség. Kérdeztem t艖le, milyen rítusok vannak ott, s azt mondta, hogy 鈥瀉z összes鈥�. El tudom képzelni, hogy 鈥� akár a világ különböz艖 tájairól ered艖 nemzeti hovatartozást tekintve, akár a katolikus egyházon belüli hagyományok és rítusok tekintetében is 鈥� nagyon sokszín疟 a közössége. Aztán ott van Francesco Coccopalmerio bíboros, aki már nyugállományban van, 艖 az egyházjog szakért艖je, a Törvénymagyarázó Pápai Tanácsnak volt korábban a vezet艖je. Matteo Zuppi bíboros is nálunk van, aki az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, bolognai érsek. Velünk van Bertram Meyer érsek Augsburgból, aki a német egyházi valóságot képviseli, S艂awomir Oder lengyel püspök Lengyelországot képviseli, több társával együtt. Ott van velünk Nin Güell katalán bencés atya, aki az athéni keleti rítusú püspökségnek a püspöke, és köztünk van még Houda Fadoul n艖vér, aki Egyiptomot képviseli.

És persze ott van köztük Mohos Gábor püspök is Magyarországról és ott a szinóduson közösen figyeltek egymásra, hallgatjátok egymást, aztán jönnek a szünetek, amikor lehet kávézni és beszélgetni egymással. Ilyenkor születnek barátságok köztetek?

Azt hiszem, hogy nagyon mély barátságokhoz több id艖 kell, de egyfajta nyitottság, egymásra odafigyelés, egy-egy mosoly, tehát egy mélyebb kapcsolat mindenképpen kialakul a csoport tagjai közt, hiszen itt azért mi hosszú id艖t töltünk együtt és megosztjuk egymással a mélyebb gondolatainkat a hitünkr艖l és az egyház jöv艖jér艖l, tehát mindenképpen mélyülnek a kapcsolatok.

Kialakult-e köztetek az a bizalom, melyben mindenki el meri mondani még a személyes véleményét is a többiek el艖tt?

A mi csoportunkban ez elég jól m疟ködik, de ez csoportfügg艖 is鈥�

Akár kritika is elhangozhat?

Nyilvánvalóan itt alapvet艖en be vannak 鈥瀋somagolva鈥� a dolgok és mi 鈥瀗em esünk egymásnak鈥�, hanem udvarias, finom stílusban szólunk, de én azt hiszem, hogy tényleg el lehet mondani a véleményünket. Amint elmondtam a csoportunk tagjairól, igen sokszín疟 a csapat és nagyon sokféle valóságot képviselnek, vagy olyan helyr艖l jönnek, ahol nagyon eltér艖ek a körülmények, de ezt ki-ki ki tudja fejezni, és azt látom, hogy elég befogadó a közeg egymás meghallgatására. Talán ez az egyik legszebb tapasztalata a szinódusnak, egymás nyitott meghallgatása és befogadása.

Minthogy ez egy hosszú folyamat, hiszen tavaly kezd艖dött és most van a második, záró-fejezete, mi az, ami Nektek és Neked különösen er艖t ad és bátorít?

Jobban tapasztalom most, mint tavaly, de nyilván tavaly is így volt, hogy a Jóisten itt van köztünk. Ezt most valahogy kézzelfoghatóbban élem és tapasztalom meg a mindennapi szinódusi munkánk közepette鈥�

鈥�akkor hát ez egyfajta, kegyelemmel teli, Istent艖l megáldott út, vagy ilyen érzés鈥�?             

Hogy Isten itt van közöttünk! Isten itt van köztünk! Ezt leginkább ott tudom tetten érni, hogy a hozzászólásokban valahogy 鈥瀎elcsillan a hit鈥� és ez a legkülönböz艖bb hozzászólásokban meg tud jelenni. Nyilván nem mindegyikben és nem mindenhol egyformán éli ezt meg az ember, hiszen vannak olyan hozzászólások, ahol ezt kevésbé érzékeljük, de összességében azt hiszem, mi sokféle formában dönt艖en megtapasztaljuk azt, hogy Isten szeret minket, mégiscsak az 艖 egyháza vagyunk a magunk sokszín疟ségével, különbségeivel, de mindannyian az 艕 szeretett gyermekei vagyunk, mert 艕 atyai szeretettel itt van közöttünk.  

Milyen tapasztalatok, felismerések születtek e három hét során, amelyek jelent艖sebbek a számodra?

Nekem mindig tágítja a látókörömet egy-egy ilyen alkalom, megismerni olyan embereket, akik egészen más kulturális, de mégis katolikus valóságot jelenítenek meg a személyükön és a tapasztalataikon keresztül. Ilyen szempontból ez nekem mindenképpen 鈥瀙ozitív tapasztalat鈥�, illetve ez segít jobban értékelni és elhelyezni magunkat ezen a nagy palettán, ahol az egész világ megjelenik, segít minket a saját értékeinket jobban észrevenni, azt jobban értékelni és megbecsülni azt, amink van, amit kaptunk, például a tanúságot tev艖, áldozatot hozó el艖ttünk járó generációktól.

Ha ki lehetne és ki kellene emelni egy mozzanatot, ami beszédes, mint csepp a tengerben, amely   tükrözi az egészet és ami fontos volt, akkor Te mit mondanál?             

Nem csak egy mozzanatot emelnék ki, hanem 鈥瀉 mi csoportunk egységét鈥�, ami nem magától értet艖d艖. Ma és tegnap a záródokumentumhoz benyújtandó módosító indítványokon dolgoztunk, és gyakorlatilag az összes módosító indítványt 鈥� függetlenül attól, hogy ki is vetette fel azt a csoportból 鈥� átbeszéltük, id艖nként kicsit módosítottunk rajta, ami tényleg egy valódi csoportmunka volt, de végül az összeset egyhangúan elfogadtuk, ami messze nem jellemz艖 minden csoportra. Tényleg bele tudtunk helyezkedni egymás fölvetéseibe, tudtunk segíteni azt jobban megformálni, egy kicsit átalakítani, de a végén mindig olyan konszenzusra jutottunk, hogy mindannyian egyetértettünk annak a módosító indítványnak a formájával és tartalmával.                    

Pár nappal a zárás el艖tt, mi az, amit lelkesen és örömmel viszel haza és amit megosztasz majd a papjaiddal és a híveiddel?

Én leginkább ezt az 鈥� amit így fogalmaznék 鈥� 鈥瀐ív艖, egymásra való odafigyelést鈥� viszem haza, ami nem egyszer疟en csak egymás meghallgatása. Ez a Szentlélekben való beszélgetés, ami tényleg m疟ködni tud és ez rajtunk múlik, hogy m疟ködik-e, hogy mi hogyan vagyunk jelen, akik egy csoportot vagy egy nagyobb közösséget alkotunk. Én ezt szeretném hazavinni, ami nem is olyan egyszer疟, mert én itt átéltem egy olyan tapasztalatot kétszer egy hónap alatt, amit nem olyan könny疟 鈥瀋sak úgy鈥� hazavinni, és azt beültetni a gyakorlatba, mert ez egy komolyabb kihívás鈥�

Egyébként tervezed, hogy elmész közéjük és mesélsz nekik a szinódusról?

Nekem már vannak meghívásaim, amikor hazamegyek, hiszen különböz艖 helyekr艖l már hívtak, hogy  megosszam velük a szinódus tapasztalatait. De visszatérve erre a 鈥瀐ív艖 odafigyelésre鈥�, volt egy ilyen megfogalmazás itt a szinódus során, hogy 鈥瀖i azt keressük együtt, amit艖l lángol a szívünk鈥�, mint az emmauszi tanítványoké, amikor a feltámadt Jézussal találkoztak. Tehát úgy figyelünk oda egymásra, hogy közben azt keressük, hogy a Szentlélek hol lobbantja lángra a szívünket, egyikünkét és másikunkét is. Azt hiszem, hogy ez a legszebb tapasztalatok közé tartozik, ez persze nem mindennapos itt a szinóduson sem, de az ember itt most jobban tetten tudja érni és azt hiszem, hogy valahogy ezt az utat kell járni. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb kihívás itt az egész szinódussal kapcsolatban, hogy jó, nagyon szép gondolat, hogy hallgassuk meg egymást mindenféle szinten és hallgassunk jobban egymásra, csak az a 24 óra, amib艖l egy nap áll, korlátoz bennünket, ezért meg kell élnünk azt is, hogy a földön azért a mennyország tökéletességét mégsem tudjuk megvalósítani.

Köszönöm a beszélgetést, a tapasztalatok megosztását, és még hajrá, sok er艖t hozzá, utána pedig örömteli megosztást otthon azoknak, szeretettel várnak haza.  

Köszönöm.               

[ Audio Embed Interjú Mohos Gábor püspökkel ]