蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

Szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában Kovács Gergely gyulafehérvári érseket, aki szintén résztvev艖je a szinódusnak. Már tavaly is találkoztunk az els艖 ülésszak során itt ebben a stúdióban. Érsek atya, Neked sajátos helyzeti el艖nyöd az, hogy több mint húsz éven keresztül a Szentszéken dolgoztál a Kultúra Pápai Tanácsában, ami által van egy olyan 鈥瀟erepismereted鈥�, ami a legtöbb más résztvev艖nek nem adatott meg. Ennek a jegyében kérdezem, hogy ilyen vatikáni tapasztalatokkal, jelenleg mint gyulafehérvári érsek hogyan látod a lassanként befejezéséhez érkez艖 szinódust?

Köszönöm a meghívást és a lehet艖séget. Számomra igazi öröm részt venni a szinóduson és én ezt nagy lehet艖ségként élem meg. Lehet艖ség van találkozni a világegyházzal, találkozni a sokszín疟séggel, megérteni azt, hogy lehet nem mindig az én problémáim, nehézségeim a legfontosabbak, lehetnek ennél sokkal nagyobb kihívások, ahol sokkal keser疟bb, szomorúbb a helyzet, legyen az háború, vagy más tényez艖. Ugyanakkor az is nagy lehet艖ség, hogy mások megismerjék a mi kis erdélyi egyházunk helyi kihívásait, gondjait, problémáit. Tehát számomra mindképpen egy nagy lehet艖ség ez, úgy érzem, gazdagít a rengeteg párbeszéd, a rengeteg odafigyelés és meghallgatás.

Lassan a szinódus végéhez közeledünk. Kikristályosodtak-e már azok a legfontosabb szempontok,  amelyek alapján a záródokumentum összeállt?

Én úgy érzem, hogy igen, és személy szerint nagyon örvendek ennek, mert úgy érzem, hogy tavaly októbert艖l szép utat jártunk be, melynek során sok minden világosabb lett. Nekem nagyon tetszik, hogy az a munkadokumentum, amelyet most használunk, sokkal precízebben fogalmaz, bizonyos témákat jobban körüljár és örülök ennek, mert úgy érzem, hogy tavaly rengeteg témát lehetett érinteni, gyakorlatilag bármir艖l lehetett beszélni, most igazából visszavezet oda, hogy ennek a szinódusnak van egy témája, a 鈥瀞zinodalitás鈥� és nekünk err艖l kell beszélni. Egyházjogászként örvendek annak, ha precízen fogalmazunk. Igen, fontos például arról beszélni, hogy mi a részegyház szabadsága, mit tehet egy püspök, egy püspöki konferencia, de ugyanakkor bizonyos hangsúlyokat újrahelyez a dokumentum és maga a mostani folyamat is. Például megfogalmazzuk azt, hogy igen, fontos a sokszín疟ség, fontos a szabadság, de ez 鈥瀞ub Petro鈥� (Péter alatt) és 鈥瀋um Petro鈥� (Péterrel), Péterrel és az 艖 vezetésével történik. Igen, beszéljünk a szinodalitás lehet艖ségeir艖l, beszéljünk a meghallgatásról és a megkülönböztetésr艖l, hallgassunk meg mindenkit, de ennek a meghallgatásnak az alapja az, hogy egy eucharisztikus közösség része vagyok, központban ott van az Ige, amelyre mindannyian odafigyelünk. Nagyon egyszer疟en fogalmazva: a szinodalitás nem azt jelenti, hogy bárki bármit bekiabálhat és elmondja a saját elvárásait és elképzeléseit. Az Egyház Krisztustól akart és alapított valóság, nemcsak a helyi egyházak közössége. Egy egyházmegye nemcsak a plébániák közössége, hanem sokkal többr艖l van szó. A szinodalitás ott kezd艖dik, hogy ha mi összegy疟lünk, akkor Krisztus nevében tegyük, imádkozzunk és mindenekel艖tt értsük meg, mi az, hogy a Szentlélekben egymást meghallgatjuk. Nem azt jelenti, hogy én hozom az elvárásaimat, hanem sokkal inkább arra figyelek, hogy mi az, amit ez a közösség elképzel és mi a Szentlélek akarata, nem pedig az, hogy én mit akarok, mit szeretnék magamnak, hanem mindenképp a közösséget nézzem. Egyházjogászként azt is hozzátenném, hogy mindenekel艖tt legyünk tisztában a szinódusnak a természetével. A szinódus nem dönt, hanem a Szentatyának tesz javaslatokat. Ez nagyon fontos! Ne tévesszük szem el艖l, hogy a Szentatya elé fog kerülni a záródokumentum, aki majd eldönti, hogy mihez kezd vele, mit fog tenni, amiként tette ezt korábban. Eddig a szinódusok után ugyanis mindig volt egy posztszinodális pápai buzdítás, exhortáció. Mi a Szentatyának teszünk javaslatokat, nem döntünk el semmi kényes kérdést, nem csinálunk semmiféle reformot.

Érsek atya emlékszem arra, hogy miel艖tt kineveztek Gyulafehérvárra érseknek, Rómában szolgáló papként magyar papokkal együtt havonta találkoztunk egymással és miel艖tt még vacsora asztalhoz ültünk volna, meghallgattuk egymást, amikor ki-ki saját magáról mesélt. A saját meglév艖 tapasztalataid alapján hogyan tudod összegezni a szinódus vonulatát, ami pedig a szinodális útra kérdez rá. Ez ugyanis a kulcsfogalom, amit nem olyan könny疟 egy definícióba szorítani, de talán körül lehet írni, kinek- kinek a saját tapasztalata alapján?

Már maga a fogalom 鈥� szinodalitás 鈥� nehézséget okoz. Hiszen itt jelen van a teljes katolikus egyház és a hozzászólásokból kiderül, hogy amikor egy malabár, egy malankár, egy görög-katolikus résztvev艖 beszél a szinódusról, nem azt érti alatta, amit egy római katolikus. Tehát el艖ször is világosan kell azt látnunk, hogy ez milyen jelleg疟 együttlét. A szinodalitás, továbbá, különböz艖 szinteken valósul meg. Nézzük a plébániát. Igen, jogos, hogy a plébánián hallgassunk meg lehet艖leg mindenkit. De ez hogy történik? Nem is olyan egyszer疟 f艖leg azokat elérni, megszólítani, bevonni, akiknek nincs, vagy alig van kapcsolatuk az egyházzal. Pedig 艖k is meg vannak keresztelve, 艖k is a közösségnek a tagjai. Jogos és érthet艖 az, hogy a Szentatya azt szeretné, hogy egy él艖 közösséggé váljunk, ahol mindenki jól érzi magát és örömmel megy ebbe a közösségbe és tenni is akar érte. A kérdés pontosan az, hogy akarok-e tenni valamit? Mert ha csak arról van szó 鈥� egy picit sarkítva fogalmazva 鈥� hogy a plébániahivatalba még egy asztalt tegyünk be egy világi képvisel艖nek, azzal nem oldunk meg semmit. A saját hivatásomat kell komolyan venni. Ha egy zenekarban játszok, hiába akarok els艖heged疟s lenni, hogy ha éppen klarinétos vagyok. Nekem a klarinétot kell kiválón fújnom. Tehát ahol vagyok, aki vagyok, azt kell komolyan vennem. Az a kihívás, hogy az én hangomnak ebben a szép szimfóniában legyen meg a helye és a szerepe. Ha tenor vagyok, nem tudok baritont énekelni, bármennyire is szeretném. Ugyanakkor megtapasztaljuk a részegyházak közti nagy különbségeket. Most például ugyanabban a kiscsoportban vagyok egy albániai püspökkel, akinek összesen öt papja van. Mondtam neki, hogy Gyulafehérvárnak 275. Erre mosolyog a brazil bíboros, hogy Braziliában csak püspök van háromszáz. Ezek annyira eltér艖 valóságok, hogy nagyon nehéz megtalálni a közös, mindenkire érvényes megfelel艖 kompetenciákat, szabályt. Én a szinodalitás kihívását ebben is látom: Péternek a vezetésével, a hit egységében az én sajátosságom, az én specifikumom megmaradjon és ne csorbuljon! Ez pedig sokszor nehéz. És ha a kórusban van egy-két er艖s hang, ami egy picit kilóg, ez nem jelenti azt, hogy az a helyes hang, az a tónus.

Érsek atya, hálásan köszönöm a beszélgetést, az eljövend艖 pár naphoz pedig még igazán sok er艖t, mert most jön a szavazás és a végs艖 jóváhagyása a záródokumentumnak.

Köszönöm szépen.