蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán  

Kedves Klára, ez a kett艖s felkérés hogyan érintett?

Mindkét felkérés váratlanul érintett, az egyik felkérés a moderálásra hívott, ezek közül az els艖t október 9-én, a másikat október 16-án 鈥� mindkett艖t szerdán 鈥� tartottam. El艖tte megkérdezték, hogy el tudom-e vállalni, amire az ember általában igent mond. Örültem a felkérésnek, annál is inkább, mert nemcsak megtiszteltetés ez, hiszen a fórum Isten Népér艖l szólt, melynek tagjai a misszió alanyai. Err艖l szólt az els艖 teológiai fórum, amit moderáltam, kit疟n艖 el艖adókkal. Úgy gondoltam, hogy ez egy nagyszer疟 lehet艖ség, kicsit segíthettem bábáskodni ennek a szinodális egyháznak a születésénél. Ugyanez motivált, amikor elfogadtam, hogy az október 16-i sajtótájékoztatón felszólaljak. Tavaly az a kritika érte a szinódus els艖 ülésszakát, hogy a teológia eléggé a háttérben dolgozott s nem volt elég hangsúlyos a teológusoknak a munkája. Minthogy a szinódus egy tanulási folyamat, erre a kritikára válaszolva a szinódusi titkárság négy fórumot szervezett, melyb艖l kett艖 egyszerre párhuzamosan futott, nyitottan bárki szinódusi résztvev艖 számára. A tegnapi szerdai sajtótájékoztatónak a témája 鈥濧 teológia szerepe a szinodális egyházban鈥�, mivel is foglalkozunk mi teológusként itt négy hétig Rómában, hogyan kísérjük ezt a folyamatot. Ehhez próbáltam én hozzátenni saját meglátásaimat, kiegészítve azzal, hogy az egyetlen teológus n艖 vagyok, aki kelet-európai, úgymond posztkommunista háttérrel rendelkezik, ezért külön megtiszteltetés is volt, hogy ilyen kicsi háttérb艖l kiindulva hozzászólhattam a teológia szerepéhez a szinódus egyházban.

Klára, érzed-e annak az el艖nyét, hogy éppen Kelet-Európából származva, de nyugati egyetemen tanítva összeköt艖 kapocs lehetsz egy teljesebb látás jegyében, szemben azokkal, akik vagy itt, vagy ott vannak.

Igen, de erre nem is én jöttem rá, hogy ilyen összeköt艖 kapocsként, vagyis hídépít艖ként tekintenek rám, hanem a kollegák visszajelzéseib艖l, az osztrák és a német püspökök visszajelzéseib艖l döbbentem rá, hogy milyen szerepet is tulajdonítanak nekem. A szinóduson túl alkalmam volt a két ülésszak közt az osztrák püspöki konferencia el艖tt többször is beszélni a posztkommunista országok valóságáról, f艖ként azokéról, amelyeket inkább ismerek, így Románia, Szerbia, Magyarország. Emellett a német püspöki konferencia állandó tanácsa is kérte a segítségemet, hogy meséljek nekik, hogy miért nem értik 艖ket úgymond a kelet-európaiak, vagy pedig mi az, amit 艖k adhatnának Kelet-Európának, mire van ebben a helyzetben szükségük. Mindenki látja, hogy most egy olyan szakadék van a német kontextus illetve a posztkommunista kontextus közt, amit még a kommunisták sem tudtak így 鈥瀔iásni鈥�.            

Aki pedig, miként Te, jelen vagy mind a kett艖ben, tudsz-e közvetíteni, illetve maga a szinódus tud-e közvetíteni Európának ebben a megosztottságában, s minthogy a szinódus nem csak európai, hanem világméret艖, tud-e közvetíteni a különféle kontinensek más és más Isten Népe értelmezése közt?

Így van, ez egy hosszú tanulási folyamat és én szeretek arra emlékeztetni mindenkit, hogy mennyire szépen éltünk mi együtt a kommunista id艖ben, tudva egymásról, szeretve és megbecsülve egymást. Most pedig a Kelet és Nyugat kapcsolatánál maradva, mi Kelet- Európában azt szoktuk mondani, hogy a kommunista id艖ben az egyház maga a min艖ség garanciája volt, a nyitott ablakok egyháza, amely, ha szeretett volna a valóságról tudni, akkor a 鈥瀙ap bácsitól鈥� (plébános) kérdezte meg, meséljen a Szentföldr艖l, meséljen a II. Vatikáni Zsinat teológiájáról. Mennyire vágyakoztunk eziránt! Ugyanakkor a német kontextusban is tudjuk, hogy nagyon érdekl艖dtek a posztkommunista egyházak valósága iránt. A könyveiket segítették átcsempészni, err艖l különféle történeteket lehet hallani és egy olyan szép együttélés volt és most egyszer疟en ebbe a kett艖s létben 鈥� sokszor szoktam mondani 鈥�, hogy nekem annyira fáj a szívem, hogy itt tartunk, hogy egymás katolicitását vitatjuk el. Hogy mit is lehet tenni? Beszélni egymással, megkérdezni, hogy vagytok, s nem rögtön tudni, hogy ki miért gondolkodik úgy, ahogy gondolkodik.

Ez a szinodális út, hosszabb távon 鈥� nemcsak a konkrét eredményeivel, dokumentumaival 鈥� tud-e segíteni ebben az egymást értésben?                                                            

Igen, tud. Ad egy olyan teret, egy olyan módszert és remélhet艖leg egy olyan inspirációt, aminek itt nincs vége, hanem aminek számtalan lehet艖sége van Rómán kívül is. Hogy a püspöki konferenciák miként találkoznak és beszélgetnek egymással, mi hogyan kommunikálunk egymással, hogyan reagálunk egymás útkeresésére鈥� A német egyházról tudjuk, hogy nincs könny疟 helyzetben, szenved, küszködik, olyan kérdésekkel foglalkozik, amilyen kérdésekkel biztosan nekünk is, talán tíz éven belül, ugyanígy kell foglalkoznunk. Nagyon gyakran elvitatjuk mi a katolicitásukat, hogy 艖k már nem keresztények, nem katolikusok, holott nagyon jól tudjuk mind a mai napig, hogy a német egyház építette fel a legtöbb templomot világszerte, a legtöbbet templomot 艖k renoválták, kórházakat, iskolákat épít mind a mai napig. Úgy gondolom, hogy nagyon nem keresztény, amikor nem az az els艖 kérdésünk, hogy 鈥瀐ogy vagytok?鈥�, 鈥瀖i bánt beneteket?鈥�, 鈥瀖iért gondolkodtok úgy, ahogy?鈥�, hanem már eleve tudni véljük azt.

A szinódusra tekintve lehet-e látni a több mint kéthetes munka után, hogy mik azok a témakörök, amelyek már 鈥瀖egállapodtak鈥�, amire a végs艖 dokumentum is reflektálni fog?

Igen, az látszik, hogy egy nagyon jó munkadokumentummal dolgozunk, amit július folyamán hoztak nyilvánosságra, ami nagyon jó alapot ad a beszélgetésekhez és a struktúrája már nagyjából körvonalazza a következ艖 lépéseket is. Itt az els艖 nagy modul az alapozás volt, amikor az Isten Népének a teológiájából, a 鈥瀖isszió鈥� fogalmából és a 鈥瀞zinodális egyház konstitutív mivoltából鈥� kiindulva próbáltuk megalapozni az azt követ艖 lépéseket. A következ艖 modul, amin ugyancsak túl vagyunk, az a 鈥�kapcsolatokra鈥� tért ki, hogy melyek azok a kapcsolatok, melyeket a szinodalitás szemüvegén keresztül újra kell értékelnünk. Milyen kapcsolatok vannak Isten Népének összességében a felszentelt személyek, a nem felszentelt személyek közt, a különböz艖 karizmák és hivatalok milyen kapcsolatban állnak egymással, és milyen kapcsolatban kellene lenniük egymással, mindig annak érdekében, hogy a missziós munka egyre inkább testet öltsön és megvalósulhasson. Ezt nem szabad sohasem elfelejteni, hogy nem egy l鈥檃rt pour l鈥檃rt egyház vagyunk, hanem a missziós munka az, ami bennünket érdekel. A következ艖 nagy modul, amin ugyancsak túl vagyunk már, azok a különböz艖 utak, amelyek a szinodális egyházat el艖segítik, s itt a formációról, a szeminaristák képzésér艖l van szó, a n艖k bevonásról a papképzésbe, a teológiai képzés hozzáférhet艖ségér艖l sokak számára, nemcsak férfiak számára, hanem n艖k számára is. Nagyon sok valóságban nem is lehet err艖l beszélni, illetve elképzelhetetlen, hogy n艖k is képezzék magukat teológiailag. Tehát nagyon érdekes útmutatások vannak, és pont most tárgyaljuk a 鈥�helyek鈥� részt, modult, ami a püspöki konferenciák kompetenciáit tárgyalja, azok viszonyát egymáshoz, kontinentális szinten egy szinodális egyházban, aztán a pápai primátust a püspöki szinódushoz való viszonyaiban próbálja megérteni, illetve az egyetemes egyház és a helyi egyházak kölcsönhatására próbál még kitérni. Sok téma van asztalon, lássuk, hova vezet az út.

A stúdióba jövet említetted, hogy találkoztál a Szentatyával, mesélj nekünk err艖l, milyen volt鈥�?

Igen, ma találkoztunk s amikor odaléptem hozzá, kezdtem mondani, hogy magyar vagyok Romániából, mire 艖 folytatta: 鈥濱gen, de most Ausztriában vagy!鈥�. Ez számomra azt jelenti, hogy a Szentatya tud rólunk, ismeri a teológusokat, akiket meghívott. El艖ttem éppen az egyik kollégan艖m beszélt vele, ugyanúgy tudta, hogy kir艖l van szó鈥� A Szentatya éber, követi az egyházat és a teológusok, akik ott vagyunk harmincan a szinóduson, azért mindnyájan vatikáni 鈥瀗ihil obstat鈥�-tal rendelkezünk, úgymond 鈥瀐疟ek鈥� vagyunk az egyház tanításához, egyetemi tanárként ez kötelez艖, és az azt is jelenti, hogy nem csak valamelyik irodának a delegált feladata, hogy találj teológusokat, hanem valószín疟, hogy azért a Szentatya tud rólunk.

Kedves Klára, köszönöm a beszélgetést, az értékes információkat, köztük a beszámolót a személyes találkozásról a Szentatyával, és a még hátralév艖 egy hétre sok lelkir艖t kívánok!

Nagyon szépen köszönöm.       

[ Audio Embed Interjú Csiszár Klára pasztorálteológussal ]