蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Kedves Klára, ez a kett?s felkérés hogyan érintett?

Mindkét felkérés váratlanul érintett, az egyik felkérés a moderálásra hívott, ezek közül az els?t október 9-én, a másikat október 16-án – mindkett?t szerdán – tartottam. El?tte megkérdezték, hogy el tudom-e vállalni, amire az ember általában igent mond. Örültem a felkérésnek, annál is inkább, mert nemcsak megtiszteltetés ez, hiszen a fórum Isten Népér?l szólt, melynek tagjai a misszió alanyai. Err?l szólt az els? teológiai fórum, amit moderáltam, kit?n? el?adókkal. Úgy gondoltam, hogy ez egy nagyszer? lehet?ség, kicsit segíthettem bábáskodni ennek a szinodális egyháznak a születésénél. Ugyanez motivált, amikor elfogadtam, hogy az október 16-i sajtótájékoztatón felszólaljak. Tavaly az a kritika érte a szinódus els? ülésszakát, hogy a teológia eléggé a háttérben dolgozott s nem volt elég hangsúlyos a teológusoknak a munkája. Minthogy a szinódus egy tanulási folyamat, erre a kritikára válaszolva a szinódusi titkárság négy fórumot szervezett, melyb?l kett? egyszerre párhuzamosan futott, nyitottan bárki szinódusi résztvev? számára. A tegnapi szerdai sajtótájékoztatónak a témája ?A teológia szerepe a szinodális egyházban”, mivel is foglalkozunk mi teológusként itt négy hétig Rómában, hogyan kísérjük ezt a folyamatot. Ehhez próbáltam én hozzátenni saját meglátásaimat, kiegészítve azzal, hogy az egyetlen teológus n? vagyok, aki kelet-európai, úgymond posztkommunista háttérrel rendelkezik, ezért külön megtiszteltetés is volt, hogy ilyen kicsi háttérb?l kiindulva hozzászólhattam a teológia szerepéhez a szinódus egyházban.

Klára, érzed-e annak az el?nyét, hogy éppen Kelet-Európából származva, de nyugati egyetemen tanítva összeköt? kapocs lehetsz egy teljesebb látás jegyében, szemben azokkal, akik vagy itt, vagy ott vannak.

Igen, de erre nem is én jöttem rá, hogy ilyen összeköt? kapocsként, vagyis hídépít?ként tekintenek rám, hanem a kollegák visszajelzéseib?l, az osztrák és a német püspökök visszajelzéseib?l döbbentem rá, hogy milyen szerepet is tulajdonítanak nekem. A szinóduson túl alkalmam volt a két ülésszak közt az osztrák püspöki konferencia el?tt többször is beszélni a posztkommunista országok valóságáról, f?ként azokéról, amelyeket inkább ismerek, így Románia, Szerbia, Magyarország. Emellett a német püspöki konferencia állandó tanácsa is kérte a segítségemet, hogy meséljek nekik, hogy miért nem értik ?ket úgymond a kelet-európaiak, vagy pedig mi az, amit ?k adhatnának Kelet-Európának, mire van ebben a helyzetben szükségük. Mindenki látja, hogy most egy olyan szakadék van a német kontextus illetve a posztkommunista kontextus közt, amit még a kommunisták sem tudtak így ?kiásni”.            

Aki pedig, miként Te, jelen vagy mind a kett?ben, tudsz-e közvetíteni, illetve maga a szinódus tud-e közvetíteni Európának ebben a megosztottságában, s minthogy a szinódus nem csak európai, hanem világméret?, tud-e közvetíteni a különféle kontinensek más és más Isten Népe értelmezése közt?

Így van, ez egy hosszú tanulási folyamat és én szeretek arra emlékeztetni mindenkit, hogy mennyire szépen éltünk mi együtt a kommunista id?ben, tudva egymásról, szeretve és megbecsülve egymást. Most pedig a Kelet és Nyugat kapcsolatánál maradva, mi Kelet- Európában azt szoktuk mondani, hogy a kommunista id?ben az egyház maga a min?ség garanciája volt, a nyitott ablakok egyháza, amely, ha szeretett volna a valóságról tudni, akkor a ?pap bácsitól” (plébános) kérdezte meg, meséljen a Szentföldr?l, meséljen a II. Vatikáni Zsinat teológiájáról. Mennyire vágyakoztunk eziránt! Ugyanakkor a német kontextusban is tudjuk, hogy nagyon érdekl?dtek a posztkommunista egyházak valósága iránt. A könyveiket segítették átcsempészni, err?l különféle történeteket lehet hallani és egy olyan szép együttélés volt és most egyszer?en ebbe a kett?s létben – sokszor szoktam mondani –, hogy nekem annyira fáj a szívem, hogy itt tartunk, hogy egymás katolicitását vitatjuk el. Hogy mit is lehet tenni? Beszélni egymással, megkérdezni, hogy vagytok, s nem rögtön tudni, hogy ki miért gondolkodik úgy, ahogy gondolkodik.

Ez a szinodális út, hosszabb távon – nemcsak a konkrét eredményeivel, dokumentumaival – tud-e segíteni ebben az egymást értésben?                                                            

Igen, tud. Ad egy olyan teret, egy olyan módszert és remélhet?leg egy olyan inspirációt, aminek itt nincs vége, hanem aminek számtalan lehet?sége van Rómán kívül is. Hogy a püspöki konferenciák miként találkoznak és beszélgetnek egymással, mi hogyan kommunikálunk egymással, hogyan reagálunk egymás útkeresésére… A német egyházról tudjuk, hogy nincs könny? helyzetben, szenved, küszködik, olyan kérdésekkel foglalkozik, amilyen kérdésekkel biztosan nekünk is, talán tíz éven belül, ugyanígy kell foglalkoznunk. Nagyon gyakran elvitatjuk mi a katolicitásukat, hogy ?k már nem keresztények, nem katolikusok, holott nagyon jól tudjuk mind a mai napig, hogy a német egyház építette fel a legtöbb templomot világszerte, a legtöbbet templomot ?k renoválták, kórházakat, iskolákat épít mind a mai napig. Úgy gondolom, hogy nagyon nem keresztény, amikor nem az az els? kérdésünk, hogy ?hogy vagytok?”, ?mi bánt beneteket?”, ?miért gondolkodtok úgy, ahogy?”, hanem már eleve tudni véljük azt.

A szinódusra tekintve lehet-e látni a több mint kéthetes munka után, hogy mik azok a témakörök, amelyek már ?megállapodtak”, amire a végs? dokumentum is reflektálni fog?

Igen, az látszik, hogy egy nagyon jó munkadokumentummal dolgozunk, amit július folyamán hoztak nyilvánosságra, ami nagyon jó alapot ad a beszélgetésekhez és a struktúrája már nagyjából körvonalazza a következ? lépéseket is. Itt az els? nagy modul az alapozás volt, amikor az Isten Népének a teológiájából, a ?misszió” fogalmából és a ?szinodális egyház konstitutív mivoltából” kiindulva próbáltuk megalapozni az azt követ? lépéseket. A következ? modul, amin ugyancsak túl vagyunk, az a ?kapcsolatokra” tért ki, hogy melyek azok a kapcsolatok, melyeket a szinodalitás szemüvegén keresztül újra kell értékelnünk. Milyen kapcsolatok vannak Isten Népének összességében a felszentelt személyek, a nem felszentelt személyek közt, a különböz? karizmák és hivatalok milyen kapcsolatban állnak egymással, és milyen kapcsolatban kellene lenniük egymással, mindig annak érdekében, hogy a missziós munka egyre inkább testet öltsön és megvalósulhasson. Ezt nem szabad sohasem elfelejteni, hogy nem egy l’art pour l’art egyház vagyunk, hanem a missziós munka az, ami bennünket érdekel. A következ? nagy modul, amin ugyancsak túl vagyunk már, azok a különböz? utak, amelyek a szinodális egyházat el?segítik, s itt a formációról, a szeminaristák képzésér?l van szó, a n?k bevonásról a papképzésbe, a teológiai képzés hozzáférhet?ségér?l sokak számára, nemcsak férfiak számára, hanem n?k számára is. Nagyon sok valóságban nem is lehet err?l beszélni, illetve elképzelhetetlen, hogy n?k is képezzék magukat teológiailag. Tehát nagyon érdekes útmutatások vannak, és pont most tárgyaljuk a ?helyek” részt, modult, ami a püspöki konferenciák kompetenciáit tárgyalja, azok viszonyát egymáshoz, kontinentális szinten egy szinodális egyházban, aztán a pápai primátust a püspöki szinódushoz való viszonyaiban próbálja megérteni, illetve az egyetemes egyház és a helyi egyházak kölcsönhatására próbál még kitérni. Sok téma van asztalon, lássuk, hova vezet az út.

A stúdióba jövet említetted, hogy találkoztál a Szentatyával, mesélj nekünk err?l, milyen volt…?

Igen, ma találkoztunk s amikor odaléptem hozzá, kezdtem mondani, hogy magyar vagyok Romániából, mire ? folytatta: ?Igen, de most Ausztriában vagy!”. Ez számomra azt jelenti, hogy a Szentatya tud rólunk, ismeri a teológusokat, akiket meghívott. El?ttem éppen az egyik kollégan?m beszélt vele, ugyanúgy tudta, hogy kir?l van szó… A Szentatya éber, követi az egyházat és a teológusok, akik ott vagyunk harmincan a szinóduson, azért mindnyájan vatikáni ?nihil obstat”-tal rendelkezünk, úgymond ?h?ek” vagyunk az egyház tanításához, egyetemi tanárként ez kötelez?, és az azt is jelenti, hogy nem csak valamelyik irodának a delegált feladata, hogy találj teológusokat, hanem valószín?, hogy azért a Szentatya tud rólunk.

Kedves Klára, köszönöm a beszélgetést, az értékes információkat, köztük a beszámolót a személyes találkozásról a Szentatyával, és a még hátralév? egy hétre sok lelkir?t kívánok!

Nagyon szépen köszönöm.       

[ Audio Embed Interjú Csiszár Klára pasztorálteológussal ]