Vigy¨¹k el Isten szeretet¨¦nek f¨¦ny¨¦t a vil¨¢gba ¨C a p¨¢pa hom¨ªli¨¢ja V¨ªzkereszt ¨¹nnep¨¦n
Vertse Márta ¨C Vatikán
Ferenc pápa elnökölt Vízkereszt ünnepén délel?tt a Szent Péter bazilikában 268 koncelebráns részvételével bemutatott szentmisén, amelyen 5000 hív? volt jelen. A szertartáson kihirdették a következ? dátumokat: Húsvét ünnepe április 20-án lesz, Nagyböjt március 5-én kezd?dik, május 29. az Úr mennybemenetelének id?pontja, június 8. Pünkösd ünnepe, Advent els? vasárnapja pedig november 30.
A csillag fényes, mindenki számára látható és utat mutat
?Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki¡± (Mt 2,2). Ez az a tanúság, amelyet a Napkeleti Bölcsek tesznek Jeruzsálem lakóinak, és bejelentik, hogy megszületett a zsidók királya. A bölcsek azért indultak útnak, mert új fényt láttak az égen. Gondolkodjunk el ezen a reménység jubileumi évében, amikor az Úr megjelenését ünnepeljük ¨C kezdte homíliáját a pápa, majd a csillag három jellemz?jéhez f?zte gondolatait: fényes, mindenki számára látható, és utat mutat.
A csillag a szeretet fénye
Mindenekel?tt a csillag fényes. Jézus korában sok uralkodó hívatta magát ?csillagnak¡±, mert fontosnak érezték magukat, azonban nem az ? fényük tárta fel a bölcseknek Karácsony csodáját. Mesterséges és hideg ragyogásuk helyett, amely hatalmi játszmák eredménye, egy másfajta fény tette ezt. Ez a csillag arról az egyetlen fényr?l szól nekünk, amely mindenkinek utat mutathat az üdvösséghez és a boldogsághoz: a szeretet fényér?l. Ez mindenekel?tt Isten szeretete, aki emberré lett és életét feláldozva adta magát értünk. Mi is arra vagyunk hivatottak, hogy Isten segítségével a remény kölcsönös jeleivé váljunk egymás számára, még az élet sötét éjszakáiban is.
Szeretetünkkel vezessük el testvéreinket Jézushoz
Ahogyan ragyogásával a csillag Betlehembe vezette a Napkeleti bölcseket, úgy mi is szeretetünkkel Jézushoz vezethetjük embertársainkat, megismertetve velük az Emberré lett Isten Fiában az Atya arcának szépségét (vö. Iz 60,2), szeretetét, közelségét, együttérzését, gyengédségét. Ehhez nincs szükségünk rendkívüli eszközökre. Szívünk ragyogjon a hitben, szemünk legyen nagylelk? a befogadásban, tetteink és szavaink legyenek testvériesek. A bölcsek példája nyomán kérjük az Urat, hogy legyünk egymás számára olyan fények, amelyek a Vele való találkozáshoz vezetnek (vö. Mt 5,14-16).
Isten mindenkinek kinyilatkoztatja magát, a csillag mindenki számára látható
A Szentatya ezután a csillag második jellemz?jéhez f?zte gondolatait: mindenki számára látható. A bölcsek nem egy titkos kód jeleit követik, hanem egy égitestet, amelyet ragyogni látnak az égbolton. Mások, mint Heródes és az írástudók, észre sem veszik a jelenlétét. A csillag mindenki számára elérhet?, Isten nem exkluzív, kiváltságos keveseknek nyilatkoztatja ki magát, hanem mindenkinek, aki ?szinte szívvel keresi ?t (vö. Zsolt 145,18). A bölcsek a jászolban minden korosztályt és fajt felölelnek a föld különböz? népeinek jellegzetes vonásaival, arra emlékeztetve, hogy Isten mindig mindenkit keres. Elmélkedjünk el ezen egy olyan világban, ahol az emberek és nemzetek, az egyre fejlettebb kommunikációs eszközök ellenére, egyre kevésbé hajlandók elfogadni egymást a sokféleségben ¨C buzdított rá a pápa.
Mozdítsuk el? a befogadás kultúráját
Isten emberré válva azért jön el a világba, hogy találkozzon a föld minden emberével, bármilyen népcsoporthoz, nyelvhez vagy néphez tartozzanak is (vö. ApCsel 10,34-35; Jel 5,9). Mindnyájunkra ugyanezt az egyetemes küldetést bízza (vö. Iz 60,3). Arra hív, hogy tiltsuk be az emberek kirekesztése és leselejtezése minden formáját. Mozdítsuk el? a befogadás kultúráját, amelyben a félelem és az elutasítás bezárkózását a találkozás, az integráció és a megosztás nyitott terei váltják fel.
Az emberiség alkosson egyetlen családot Isten álma szerint
A csillag azért van az égen, hogy fénye mindenki számára látható legyen, hogy eljusson minden otthonba, hogy leküzdjön minden akadályt, hogy reményt hozzon a bolygó legtávolabbi szegleteibe. Nagylelk? fényével mindenkinek elmondja, hogy Isten senkit?l sem tagadja meg magát, és senkir?l sem feledkezik meg (vö. Iz 49,15). Mert ? olyan Atya, akinek legnagyobb öröme, hogy gyermekeit a világ minden részéb?l egyesülve hazatérni látja (vö. Iz 60,4), hogy mindenki részesülhessen örömében. A csillag Isten álmáról beszél nekünk: arról, hogy az egész emberiség, különböz?ségének gazdagságában, egy családot alkot, és együtt él jólétben és békében (vö. Iz 2,2-5).
Tegyük Isten szeretetét létünk értelmévé
A pápa végül a csillag utolsó tulajdonságához, az útjelzéshez f?zte gondolatait, amely különösen fontos a zarándoklatokkal teli jubileumi évben. Az út megjelölésével a csillag azt üzeni, hogy Isten ott ér el minket, ahol vagyunk, hogy növekedjünk vele együtt a szeretetben és azt létünk értelmévé tegyük. Az egyházban egyikünk sem mondhatja magát ?megérkezettnek¡±, hanem mindannyian egy menetel? nép részei vagyunk (vö. II. Vatikáni Zsinat, Sacrosanctum Concilium, 2), amely alázatosan, napról napra az Úr Jézus nyomdokain jár. A csillag fénye bels? utazásra hív, amely megszabadítja szívünket mindattól, ami nem szeretet, hogy ?teljes mértékben találkozzunk Krisztussal, megvallva a belé vetett hitünket és befogadva irgalmának b?ségét¡± ¨C idézett Ferenc pápa Szent II. János Pál pápa leveléb?l, amelyet a 2000. évi nagy jubileumra írt (Levél mindazokhoz, akik hitben akarják ünnepelni a nagy jubileumot, 1999. június 29., 12). Csak megtérve és bocsánatban részesülve leszünk képesek missziós lelkesedéssel hirdetni mindenkinek ?Isten országának közelségét¡± (uo.; vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 23).
Járjunk együtt az Úrhoz vezet? Úton, mélyítsük el a szeretet kötelékeit
Az együtt járás ?jellemz? azokra, akik az élet értelmét keresik¡± (vö. Spes non confundit, 5) ¨C idézett a pápa a jubileumot meghirdet? bullájából. A csillagra tekintve újítsuk meg elkötelezettségünket, hogy ?az Út népe¡± legyünk, ahogyan a keresztényeket az egyház kezdetén meghatározták (vö. ApCsel 9,2), mindig keresve új lehet?ségeket, hogy kitágítsuk szívünket és elmélyítsük azokat a kötelékeket, amelyek szeretetben f?znek minket egymáshoz. Ferenc pápa homíliája végén azért fohászkodott az Úrhoz, hogy ?tegyen minket Máriához hasonlóan ?rá mutató fényekké, nagylelk?vé az önátadásban, nyitottá a befogadásban és alázatossá az együtt járásban, hogy találkozzunk Vele, felismerjük és imádjuk ?t, és megújulva távozzunk T?le, elhozva szeretetének fényét a világba¡±.
