蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Amikor minden összeomlani látszik, jön, közeledik az Isten

Az evangéliumnak a világ végét leíró szavai bár szorongást keltenek, de valójában a reményr?l tesznek tanúságot. Jézus azok lelkiállapotáról szól, akik Jeruzsálem pusztulását látták és most a közeli végre gondolnak, de ? mégis valami rendkívüli dolgot hirdet meg: a sötétség és az elhagyatottság óráján, amikor minden összeomlani látszik, jön, közeledik az Isten, hogy összegy?jtsön és megmentsen minket. Arra hív fel, hogy éles szemmel lássunk és belülr?l olvassuk a történelem eseményeit és így fedezzük fel, hogy szívünk és korunk mostani gyötrelmében is benne rejlik egy megingathatatlan, felragyogó remény – kezdte beszédét a pápa és a Szegények világnapján a ?szorongás” és a ?remény” e szempontjaira figyelt.

Jézus az apokaliptikus világ közepén mégis reményt kelt bennünk 

A szorongás korunkban is elterjedt érzés, amit a társadalmi kommunikáció csak feler?sít, felnagyítva a bajokat és a sebeket, s ett?l még bizonytalanabbá válik a világ és benne a jöv?. Márk evangéliuma is apokaliptikus képet rajzol, amikor ?a nap elsötétül, a hold nem ad többé fényt, a csillagok lehullanak” (Mk 13,24-25), aminek láttán és hallatán gyötrelem lesz úrrá rajtunk. Ugyanezeket a jeleket ma is látjuk, a nap és a hold elsötétülését és sok testvérünk éhségét, akiknek nincs mit enniük, de látjuk a háború borzalmait is, ártatlanok halálát, így könnyen megeshet, hogy elbátortalanodunk és nem vesszük észre Isten jelenlétét a történelem mai drámájában. Ezáltal tehetetlenségre ítéljük magunkat a szegények fájdalmát okozó növekv? igazságtalanság láttán, csatlakozva a lemondók tömegéhez, akik kényelemb?l vagy lustaságból gondolják, hogy ?hát ilyen a világ” és ?én nem tehetek semmit ellene”. Így pedig a keresztény hit is hatástalan áhítattá süllyed, amely nem zavarja meg evilág hatalmasait, és nem teremt elkötelez?dést a szeretetszolgálat iránt. Eképpen amíg egyfel?l növekszik az egyenl?tlenség, és a gazdaság a leggyengébbeket bünteti, könnyen el?fordul, hogy éppen a szegények és a kirekesztettek nem tehetnek róla semmit, és továbbra is csak várakozniuk kell, ám Jézus ezen apokaliptikus kép közepén mégis reményt nyújt nekünk – bíztatott a pápa.

Vegyük észre a drámai jelekben Isten jelenlétének a jeleit 

Az Úr ugyanis feltárja a látóhatárt, kiszélesíti a tekintetünket, hogy a világ bizonytalanságában és fájdalmában is megtanuljuk észrevenni Isten szeretetének jelenlétét, aki közeledik, aki nem hagy el minket, aki üdvösségünkért cselekszik. Merthogy épp, amikor a nap elsötétül és a hold sem ragyog már, a csillagok pedig a földre hullanak az égr?l, akkor ?látják meg az Emberfiát eljönni a felh?kön nagy hatalommal és dics?séggel”. Mert ? eljön és összegy?jti választottait a világ minden tájáról”. Jézus e szavaival a közeli halálát jelzi el?re a Kálvárián, amikor a nap tényleg elsötétül, a világra sötétség borul, de éppen ekkor jön el az Emberfia a felh?kön, mert feltámadásának hatalma széttöri a halál láncait, Isten örök élete feltámad a sír sötétjéb?l és új világ születik a gonosztól megsebzett történelem romjaiból. Ezt a reményt akarja nekünk adni Jézus a fügefa szép képén keresztül, mert ?amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok meg, hogy közel van a nyár” (Mk 13,28). Nekünk is így kell olvasnunk földi életünk történetét, mert abban is úgy t?nik, hogy az igazságtalanság, a fájdalom és szegénység drámai pillanatában közeledik az Úr, hogy megszabadítson minket a rabszolgaságtól és felragyogtassa az életet. De számunkra nem elég csak aprópénzt vetni a rászorulók kezébe, hanem a szemükbe is kell nézni és meg is kell ?ket érinteni! – kérte a Szentatya. 

Mi ugyanis az ? tanítványai vagyunk, akik a Szentlélek által reményt tudunk elvetni a világban. Ezért mi kapcsolhatjuk fel az igazságosság és a szolidaritás fényeit. Miránk ragyog ugyanis kegyelmének a fénye, a mi életünket járja át együttérzése és szeretete, hogy az Úr jelenlétének jeleivé váljunk, mindig közel a szegények szenvedéséhez, hogy az megenyhítse sebeiket és megváltoztassa a sorsukat.

Olyan mértékben leszünk mi Jézus Egyháza, amennyire a szegényeket szolgáljuk

A Krisztusban született keresztény reménységnek, ami az Országában valósul meg, szüksége van ránk, a mi elkötelezettségünkre, a cselekv? hitre, és szüksége van olyan keresztényekre, akik nem fordulnak félre és nem tekintenek másfelé. De nem csak a globális szegénység nagy problémáit kell szemlélnünk – szögezte le a pápa – hanem azt a látszólag keveset is, amit életstílusunkkal, a környezetünk iránti odafigyeléssel, az igazság kitartó keresésével, a javaink megosztásával, és azzal a társadalmi és politikai elkötelezettséggel teszünk, hogy javítsunk a körülöttünk lév? valóságon. Lehet, hogy apróságnak t?nik ez számunkra, de ez a mi kevéske dolgunk olyan lesz, mint a fügefán felbukkanó els? levelek, melyek már a közeled? nyarat idézik.

Végül Ferenc pápa a szegények világnapján Martini bíboros egy gondolatára emlékeztetett. Úgy tartják, hogy el?bb az egyháznak önmagában kell szilárdnak és er?snek lennie, hogy aztán a szegényekr?l gondoskodni tudjon. De valójában olyan mértékben leszünk mi Jézus Egyháza, amennyiben a szegényeket szolgáljuk, mert ez teszi ?az Egyházat önmagává”, vagyis mindenki számára nyitott otthonná, mely Isten együttérzésének helye minden emberi élet számára”. Mondom ezt az egyháznak,  mondom a kormányoknak, a nemzetközi szervezeteknek és mindenkinek: Kérem, ne feledkezzünk meg a szegényekr?l! – zárta homíliáját Ferenc pápa, melyet a Szegények világnapján mondott a Szent Péter bazilikában bemutatott szentmisén.