蜜桃交友

Antonella Palermo / Ged? Ágnes - Vatikán

Egy gyermek elveszítése annyira fájdalmas és értelmetlen, hogy fölöslegesnek bizonyulnak ilyenkor a vigasztaló szavak, ha nem társul melléjük szeret?, figyelmes és imádkozó közelség – állapítja meg videóüzenetében a pápa. ?Mit mondhatunk akkor azoknak a szül?knek, akiknek meghalt a gyermekük? Hogyan vigasztaljuk ?ket?”

Amikor elfogynak a szavak

Valójában nincs is erre szavunk, ez pedig tovább súlyosbítja a drámát. Gondoljunk csak bele: amikor meghal a házastársunk, megözvegyülünk. Egy gyermek, aki elveszíti apját vagy anyját, árva lesz. Van rá szó. De egy olyan szül?, akinek meghal a fia vagy a lánya? Erre nincs kifejezésünk, ráadásul mennyire természetellenes az, ha a szül? túléli saját gyermekét. ?A vigasztaló szavak olykor banálisak vagy szentimentálisak, ezért nem segítenek. Még ha természetesen a legjobb szándékkal mondjuk is ?ket, végül tovább mélyíthetik a sebet” - figyelmeztet a videóban a pápa.

Meghallgatni, szeretettel mellé állni

Ahhoz, hogy vigaszt nyújtsunk a gyermekeiket sirató szül?knek, meg kell hallgatnunk ?ket; szeretettel melléjük állni, felel?sen foglalkozni fájdalmukkal, úgy, ahogy Jézus Krisztus vigasztalta a szenved?ket. A közelség és a gyengédség hálója ez, amit nyújtanunk kell nekik. A vigaszt kísér? hit pedig balzsam lehet arra, hogy remény szülessen egy ilyen szörny? tragédia után is. ?Imádkozzunk azért, hogy minden szül?, aki fia vagy lánya halálát siratja támaszt leljen a közösségben, és megkapja a vigasztaló Lélekt?l a szív békéjét”.

Az újjászületett remény történetei

A videóban látjuk Serena fájdalmát, aki a római Gemelli klinika el?tt Ferenc pápa karjaiba veti magát és zokog, mert éppen akkor halt meg a kislánya egy genetikai betegségben. Látjuk Lucát és Paolát, annak a 18 éves fiatalembernek a szüleit, akit két éve gázolt halálra egy autó. Azóta nem telik el nap anélkül, hogy visszamennének a baleset helyszínére vagy hogy virágot vinnének a sírjára. A videóban olyan történeteket is látunk, melyek reménykelt?ek, a trauma feldolgozását mutatják. Ilyen toscanai Nain csoport, mely havonta egyszer találkozót szervez a gyermekeiket elveszített családok számára. Tavaly novemberben a Vatikánban találkozott velük Ferenc pápa, aki emlékeztetett: kereszténynek lenni azt jelenti, hogy gondjainkba vesszük azt, aki megsebesült és aki fájdalmat él át, hogy apró fényeket gyújtsunk ott, ahol minden elveszettnek látszik. Egy gyermek halála olyan óriási, vigasztalhatatlan fájdalom, amit soha nem szabad üres szavakkal és felületes válaszokkal elintézni. A sebet úgy lehet gyógyítani els?sorban, ha együtt sírunk velük, és együtt elvisszük fájdalomkiáltásukat Jézushoz.

A vicenzai Talita kum társulathoz tartozó szül?knek pedig azt mondta a Szentatya, hogy egy gyermek elvesztése olyan tapasztalat, amit nem lehet elméleti leírással visszaadni, amelyr?l lepattan a vallásos vagy szentimentális szavak banalitása, a medd? bátorítás vagy az udvariaskodás, mert a vigasztaló szándék akár még nagyobb sebet üthet azon, aki minden nap kemény bels? harcot kell, hogy vívjon.