蜜桃交友

Francesca Merlo / Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa november 21-én, csütörtökön közzétett levelében az egyháztörténet tanulmányozásának mélyreható megújítására szólítja fel a szeminaristákat, a papságot és a híveket, hogy tegyék magukévá a mindennapi életünkben továbbra is szerepet játszó történelmet.

A történelem, mint kollektív emlékezet

Levelében a pápa a történelemr?l, mint a közösség örökségének értékér?l elmélkedik. Hangsúlyozza, hogy az Egyház tanulmányozása túlmutat a dátumok és események memorizálásán. Arról szól, hogy ?a kollektív lelkiismeret lángját életben tartsuk”. Kifejti, hogy ezáltal a hívek tisztább perspektívával tudnak eligazodni a jelenben, amely az Egyház évszázadokon át megélt tapasztalatában gyökerezik. Ferenc pápa a továbbiakban a ?dekonstrukcionizmusról” beszélt, amely a mai kultúrában növekv? tendencia. Az egyetlen dolog, amit a dekonstrukció hagyhat maga után: ?a korlátlan fogyasztásra és az üres individualizmus megnyilvánulásaira való törekvés”. Ezek a tendenciák – figyelmeztet a pápa – gyakran úgy jelennek meg, mint ?az elvakultság egy formája, amely arra késztet bennünket, hogy energiáinkat egy nem létez? világra pazaroljuk, amely hamis problémákat vet fel és a nem megfelel? megoldások felé terel”.

Az Egyház minden hibájával együtt

Ferenc pápa ezután óva int attól, hogy az Egyházat annyira idealizáljuk, hogy elszakadjunk emberi, és gyakran hibás útjától. A pápa hangsúlyozza, hogy az egyház iránti igaz szeretet az egyház hitelességében gyökerezik, nem pedig egy elképzelt tökéletességben. Rámutat annak fontosságára, hogy szeressük az Egyházat olyannak, amilyen valójában, és kiemeli a kudarcokból való tanulás erejét. ?Az az egyház, amely még a legsötétebb pillanataiban is tudatában van legmélyebb identitásának, képes megérteni azt a tökéletlen és sebzett világot, amelyben él” – fogalmaz a pápa. ?A világnak gyógyulást és megújulást hozó er?feszítései során ugyanazokat az eszközöket használja, amelyekkel önmaga gyógyítására és megújítására törekszik, még akkor is, ha id?nként nem sikerül.”

Emlékezet és kiengesztel?dés

Ferenc pápa a történelem meg?rzésének fontosságáról szólva az egyházon belül és a társadalomban, óva int a cancel culture (eltörlés kultúra) és a részrehajló történelmi narratíváktól, amelyek eltorzítják a múltat, hogy igazolják a jelen ideológiáit. Ehelyett kiegyensúlyozott kapcsolatra van szükségünk a történelemmel, felismerve az emberiség legsötétebb korszakait és a rendkívüli kegyelem pillanatait. Az emlékezet ?nem akadálya a haladásnak, hanem az igazságosság és a testvériség alapja” – hangsúlyozza a pápa.

A történettudomány megreformálása

Ezt követ?en érintette az egyháztörténet tanulmányozásának több megújításra váró területét. Bírálja azokat a megközelítéseket, amelyek az egyháztörténetet pusztán kronológiai tényekre redukálják, és kiemelte a szenvedélyes, elkötelezett történelemtanulmányozás szükségességét. Azt kéri, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek az els?dleges forrásokra, és arra buzdítja a szeminaristákat, hogy mélyen merüljenek el a korai keresztény írások tanulmányozásában. ?Személyes és kollektív lelkesedésre van szükség, az evangelizáció iránt elkötelezettek elszántságára és, akik nem választottak egy semleges vagy steril pozíciót” – írja a pápa. Hangsúlyozza, hogy adjanak nagyobb hangot a peremre szorultak hangjának.

Vértanúság

A pápa továbbá elmélkedik a vértanúság központi szerepér?l az egyháztörténelemben, emlékeztetve a híveket, hogy az Egyház gyakran az üldöztetés és a szenvedés pillanataiban lelte meg legnagyobb szépségét, amikor a Krisztusról tett tanúságtétele a legfényesebben ragyogott. ?Maga az Egyház is elismeri, hogy részesült és még mindig gazdagodik ellenségei és üldöz?i ellenállásából” – állapítja meg a pápa. Levele végén hangsúlyozza a történelem tanulmányozásának fontosságát, emlékeztetve a híveket, hogy ?a tanulmányozás nem pletykálás”. Az igazi tanulmányozáshoz bátorság szükséges, hogy mélyre ható kérdéseket tegyünk fel, és ellenálljunk a kulturális konzumizmus zavaró tényez?inek.