蜜桃交友

Vertse Márta - Vatikán

A Szent Péter téren bemutatott szertartáson Marcello Semeraro bíboros, a Szentté avatási Dikasztérium prefektusa a posztulátorokkal együtt felsorolta a pápának a szentté avatandó boldogokat: Boldog Don Giuseppe Allamano, a Consolata Misszionáriusok és Misszionáriusn艖k Intézetének alapítója; Elena Guerra n艖vér, a Szentlélek Oblátái Kongregációjának alapítója; Marie-Léonie Paradis n艖vér, a Szent Család Kisn艖vérei kongregáció alapítója és az 1860-ban meggyilkolt tizenegy damaszkuszi vértanú Manuel Ruiz López ferences és hét szerzetestársa, valamint Ferenc, Abdel Muti és Rafael Masabki maronita világi hívek.

Jézus kérdései rávilágítanak arra, amit szívünkben hordozunk

Homíliáját Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszból vett idézettel, Jézus Jakabhoz és Jánoshoz intézett két kérdésével kezdte: 鈥濵it akartok, mit tegyek meg nektek?鈥�  (Mk 10,36), illetve: 鈥濳észek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyb艖l, melyb艖l én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?鈥� (Mk 10,38). Jézus kérdéseket tesz fel, és éppen így segít bennünket ítél艖képességünkben, a dolgok megkülönböztetésében, mert a kérdések feltárják nekünk azt, ami bennünk van, rávilágítanak arra, amit a szívünkben hordozunk és amir艖l néha nem is tudunk 鈥� mondta a Szentatya, majd hozzátette: 鈥濰agyjuk, hogy az Úr nekünk, mindannyiunknak feltegye a két kérdést: 鈥濵it akarsz, mit tegyek meg neked?鈥�; és 鈥瀟udsz-e inni az én kelyhemb艖l?鈥�.

Jézus nem a hatalom logikája szerinti Messiás

Ezeken a kérdéseken keresztül Jézus bemutatja a tanítványok hozzá f疟z艖d艖 kapcsolatát és elvárásaikat, a minden kapcsolatot jellemz艖 fényekkel és árnyékokkal együtt. Jakab és János valóban köt艖dnek Jézushoz, de vannak igényeik. Kifejezik azt a vágyukat, hogy közel legyenek 艕hozzá, de csak azért, hogy megtisztel艖 helyet foglaljanak el, fontos szerepet töltsenek be: 鈥濼edd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dics艖ségedben鈥� (Mk 10,37) 鈥� idézte Ferenc pápa az evangéliumi szakasz szavait. Nyilvánvalóan azt gondolják Jézusról, hogy 艖 egy gy艖ztes és dics艖séges Messiás, és elvárják, hogy megossza velük dics艖ségét. Jézusban látják a Messiást, de a hatalom logikája szerint képzelik el 艖t.

Az egyházban is olykor felmerül a dics艖ség, a hatalom gondolata

Jézus nem áll meg a tanítványok szavainál, hanem mélyebbre hatol, meghallgatja 艖ket és belelát mindannyiuk szívébe és a mi szívünkbe is 鈥� fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Párbeszédet folytat velük és két kérdésen keresztül megpróbálja felszínre hozni a kéréseik mögött rejl艖 vágyat.

El艖ször azt kérdezi: 鈥濵it akartok, mit tegyek meg nektek?鈥�. Ez a kérdés feltárja szívük gondolatait, napvilágra hozza a rejtett elvárásokat és a dics艖ség utáni vágyakozás álmait, amelyeket a tanítványok titokban ápolnak. Olyan, mintha Jézus azt kérdezné: 鈥濳it akartok, hogy legyek számotokra?鈥�, és ezzel leleplezi, amire a tanítványok valójában vágyakoznak: egy hatalmas és gy艖zedelmes Messiásra, aki dics艖séges helyet ad számukra. Ferenc pápa itt megjegyezte, hogy olykor az egyházban is felmerül a dics艖ség, a hatalom gondolata鈥�

Jézus, a Messiás, a szeretet Istene

Majd a második kérdést elemezve a pápa rámutatott, hogy ezzel Jézus megcáfolja a tanítványok Messiásról alkotott képét, és ezáltal segíti 艖ket, hogy megváltoztassák szemléletüket, vagyis segíti 艖ket a megtérésben: 鈥濳észek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyb艖l, melyb艖l én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?鈥�. Ily módon feltárja el艖ttük, hogy 艖 nem az a Messiás, akinek gondolják; 艖 a szeretet Istene, aki leereszkedik, hogy elérje az alatta lév艖ket; aki gyengévé teszi magát, hogy felemelje a gyengéket; aki a békéért és nem a háborúért munkálkodik; aki azért jött, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy neki szolgáljanak. A kehely, amelyb艖l az Úr majd iszik, az életének a felajánlása, amelyet szeretetb艖l adott nekünk, egészen a halálig, a kereszthalálig 鈥� szögezte le homíliájában Ferenc pápa.

Nem az gy艖z, aki uralkodik, hanem aki szeretetb艖l szolgál

Emlékeztetett rá, hogy akkor, kereszthalálakor Jézus jobbján és balján majd két lator lesz, akiket hozzá hasonlóan keresztre feszítettek, és akik nem hatalmi helyeket foglalnak el kényelmesen; két rabló, akiket Krisztussal együtt szögeztek fel a fájdalomban, és akik dics艖séges helyen nem ülnek. A megfeszített király, az igaz ember, akit elítéltek, mindenki rabszolgájává válik: 鈥濫z az ember valóban az Isten Fia volt!鈥� (vö. Mk 15,39) 鈥� utalt Márk evangélista szavaira a pápa. Nem az gy艖z, aki uralkodik, hanem az, aki szeretetb艖l szolgál 鈥� hangsúlyozta a Szentatya, megismételve tanítását: Nem az gy艖z, aki uralkodik, hanem aki szeretetb艖l szolgál. A Zsidókhoz írt levél is emlékeztetett erre: 鈥濬艖papunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de b疟nt nem követett el鈥� (Zsid 4,15) 鈥� idézett a vasárnapi szentleckéb艖l, a Zsidókhoz írt levélb艖l a Szentatya.

Nekünk is szolgálnunk kell, ha Krisztust követjük

Ezen a ponton Jézus segítséget nyújthat a tanítványoknak, hogy megtérjenek, hogy megváltoztassák gondolkozásmódjukat: 鈥濼udjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük鈥�.  (Mk 10,42). De ez ne legyen így azoknak, akik olyan Istent követnek, aki szolgává lett, hogy mindenkit elérjen szeretetével. Akik Krisztust követik, ha nagyok akarnak lenni, szolgálniuk kell, tanulva 艕t艖le.

Közelség, együttérzés, gyöngédség 鈥� ez Isten stílusa

A pápa ezután Isten stílusáról, vagyis a szolgálatról elmélkedett szentbeszédében. Jézus feltárja szívünk gondolatait, vágyait, leleplezve olykor a dics艖ségre, uralkodásra, hatalomra, hiúságra irányuló elvárásainkat. Segít nekünk, hogy többé ne a világ ismérvei szerint gondolkodjunk, hanem Isten stílusa szerint, aki utolsóvá lesz, hogy az els艖kké váljanak. Jézusnak ezek a kérdései, a szolgálatról szóló tanításával együtt, gyakran ugyanúgy érthetetlenek számunkra, mint ahogy a tanítványok számára 鈥� mutatott rá Ferenc pápa. De ha követjük 艕t, az 艕 nyomdokain járunk, és befogadjuk szeretetének ajándékát, amely átalakítja gondolkodásmódunkat, mi is megtanulhatjuk Isten stílusát: a szolgálatot. Ne feledkezzünk meg err艖l a három szóról, amelyek megmutatják Isten stílusát a szolgálatban: közelség, együttérzés és gyöngédség. Isten közel jön hozzánk, hogy szolgáljon; együtt érez velünk, hogy szolgáljon; gyöngéddé teszi magát, hogy szolgáljon. Közelség, együttérzés és gyöngédség.

A szolgálat szeretetb艖l, szeretetben megújult szívb艖l születik

Erre kell törekednünk: nem a hatalomra, hanem a szolgálatra 鈥� hangsúlyozta a Szentatya. A szolgálat a keresztény életforma. Nem egyfajta listája annak, hogy mit kell tennünk. Nem azt jelenti, hogy ha ezeket megcsináltuk, akkor azt gondolhatnánk, hogy befejez艖dött a munkánk, vége a m疟szakunknak. Aki szeretettel szolgál, az nem mondja: 鈥瀖ost már valaki máson lesz a sor鈥�. Ez az alkalmazottak gondolkodása, nem a tanúságtev艖ké. A szolgálat szeretetb艖l születik, és a szeretet nem ismer határokat, nem számolgat, hanem költ és ad. Nem korlátozza magát arra, hogy pusztán eredményeket teremtsen, nem egy alkalmi szolgálat, hanem olyan valami, ami a szívb艖l születik, egy szeretet által és szeretetben megújult szívb艖l. Amikor megtanulunk szolgálni, figyelmünk és gondoskodásunk minden gesztusa, a gyengédség minden megnyilvánulása, az irgalmasság minden cselekedete Isten szeretetének visszatükröz艖désévé válik. És így mi - és mindannyian - folytatjuk Jézus munkáját a világban.

Az új szentek közbenjárásával váljunk a reménység tanúivá

A pápa felidézte az új szentek tanúságtételét. Az emberiség zaklatott történelme során 艖k h疟séges szolgák voltak, olyan férfiak és n艖k, akik szolgáltak a mártírhalálban és az örömben, mint Manuel Ruiz López testvér és társai. Olyan papok és Istennek szentelt n艖k, akikben lángolt a missziós szenvedély, mint P. Giuseppe Allamano, Paradis Marie Leonie n艖vér és Elena Guerra n艖vér. Ezek az új szentek megélték Jézus stílusát: a szolgálatot. Hitük és az általuk végzett apostolkodás nem világi vágyakat és hatalomvágyat táplált bennük, hanem éppen ellenkez艖leg, fivéreik és n艖véreik szolgáivá váltak, kreatívak voltak a jótettekben, szilárdak a nehézségekben, nagylelk疟ek voltak a végs艖kig. Végül azért kérte bizalommal az új szentek közbenjárását, hogy mi is követhessük Krisztust, követhessük 艖t a szolgálatban, és a reménység tanúivá válhassunk a világ számára.