蜜桃交友

Vertse Márta - Vatikán

A Szent Péter téren bemutatott szertartáson Marcello Semeraro bíboros, a Szentté avatási Dikasztérium prefektusa a posztulátorokkal együtt felsorolta a pápának a szentté avatandó boldogokat: Boldog Don Giuseppe Allamano, a Consolata Misszionáriusok és Misszionáriusn?k Intézetének alapítója; Elena Guerra n?vér, a Szentlélek Oblátái Kongregációjának alapítója; Marie-Léonie Paradis n?vér, a Szent Család Kisn?vérei kongregáció alapítója és az 1860-ban meggyilkolt tizenegy damaszkuszi vértanú Manuel Ruiz López ferences és hét szerzetestársa, valamint Ferenc, Abdel Muti és Rafael Masabki maronita világi hívek.

Jézus kérdései rávilágítanak arra, amit szívünkben hordozunk

Homíliáját Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszból vett idézettel, Jézus Jakabhoz és Jánoshoz intézett két kérdésével kezdte: ?Mit akartok, mit tegyek meg nektek?”  (Mk 10,36), illetve: ?Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyb?l, melyb?l én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?” (Mk 10,38). Jézus kérdéseket tesz fel, és éppen így segít bennünket ítél?képességünkben, a dolgok megkülönböztetésében, mert a kérdések feltárják nekünk azt, ami bennünk van, rávilágítanak arra, amit a szívünkben hordozunk és amir?l néha nem is tudunk – mondta a Szentatya, majd hozzátette: ?Hagyjuk, hogy az Úr nekünk, mindannyiunknak feltegye a két kérdést: ?Mit akarsz, mit tegyek meg neked?”; és ?tudsz-e inni az én kelyhemb?l?”.

Jézus nem a hatalom logikája szerinti Messiás

Ezeken a kérdéseken keresztül Jézus bemutatja a tanítványok hozzá f?z?d? kapcsolatát és elvárásaikat, a minden kapcsolatot jellemz? fényekkel és árnyékokkal együtt. Jakab és János valóban köt?dnek Jézushoz, de vannak igényeik. Kifejezik azt a vágyukat, hogy közel legyenek ?hozzá, de csak azért, hogy megtisztel? helyet foglaljanak el, fontos szerepet töltsenek be: ?Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dics?ségedben” (Mk 10,37) – idézte Ferenc pápa az evangéliumi szakasz szavait. Nyilvánvalóan azt gondolják Jézusról, hogy ? egy gy?ztes és dics?séges Messiás, és elvárják, hogy megossza velük dics?ségét. Jézusban látják a Messiást, de a hatalom logikája szerint képzelik el ?t.

Az egyházban is olykor felmerül a dics?ség, a hatalom gondolata

Jézus nem áll meg a tanítványok szavainál, hanem mélyebbre hatol, meghallgatja ?ket és belelát mindannyiuk szívébe és a mi szívünkbe is – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Párbeszédet folytat velük és két kérdésen keresztül megpróbálja felszínre hozni a kéréseik mögött rejl? vágyat.

El?ször azt kérdezi: ?Mit akartok, mit tegyek meg nektek?”. Ez a kérdés feltárja szívük gondolatait, napvilágra hozza a rejtett elvárásokat és a dics?ség utáni vágyakozás álmait, amelyeket a tanítványok titokban ápolnak. Olyan, mintha Jézus azt kérdezné: ?Kit akartok, hogy legyek számotokra?”, és ezzel leleplezi, amire a tanítványok valójában vágyakoznak: egy hatalmas és gy?zedelmes Messiásra, aki dics?séges helyet ad számukra. Ferenc pápa itt megjegyezte, hogy olykor az egyházban is felmerül a dics?ség, a hatalom gondolata…

Jézus, a Messiás, a szeretet Istene

Majd a második kérdést elemezve a pápa rámutatott, hogy ezzel Jézus megcáfolja a tanítványok Messiásról alkotott képét, és ezáltal segíti ?ket, hogy megváltoztassák szemléletüket, vagyis segíti ?ket a megtérésben: ?Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyb?l, melyb?l én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?”. Ily módon feltárja el?ttük, hogy ? nem az a Messiás, akinek gondolják; ? a szeretet Istene, aki leereszkedik, hogy elérje az alatta lév?ket; aki gyengévé teszi magát, hogy felemelje a gyengéket; aki a békéért és nem a háborúért munkálkodik; aki azért jött, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy neki szolgáljanak. A kehely, amelyb?l az Úr majd iszik, az életének a felajánlása, amelyet szeretetb?l adott nekünk, egészen a halálig, a kereszthalálig – szögezte le homíliájában Ferenc pápa.

Nem az gy?z, aki uralkodik, hanem aki szeretetb?l szolgál

Emlékeztetett rá, hogy akkor, kereszthalálakor Jézus jobbján és balján majd két lator lesz, akiket hozzá hasonlóan keresztre feszítettek, és akik nem hatalmi helyeket foglalnak el kényelmesen; két rabló, akiket Krisztussal együtt szögeztek fel a fájdalomban, és akik dics?séges helyen nem ülnek. A megfeszített király, az igaz ember, akit elítéltek, mindenki rabszolgájává válik: ?Ez az ember valóban az Isten Fia volt!” (vö. Mk 15,39) – utalt Márk evangélista szavaira a pápa. Nem az gy?z, aki uralkodik, hanem az, aki szeretetb?l szolgál – hangsúlyozta a Szentatya, megismételve tanítását: Nem az gy?z, aki uralkodik, hanem aki szeretetb?l szolgál. A Zsidókhoz írt levél is emlékeztetett erre: ?F?papunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de b?nt nem követett el” (Zsid 4,15) – idézett a vasárnapi szentleckéb?l, a Zsidókhoz írt levélb?l a Szentatya.

Nekünk is szolgálnunk kell, ha Krisztust követjük

Ezen a ponton Jézus segítséget nyújthat a tanítványoknak, hogy megtérjenek, hogy megváltoztassák gondolkozásmódjukat: ?Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük”.  (Mk 10,42). De ez ne legyen így azoknak, akik olyan Istent követnek, aki szolgává lett, hogy mindenkit elérjen szeretetével. Akik Krisztust követik, ha nagyok akarnak lenni, szolgálniuk kell, tanulva ?t?le.

Közelség, együttérzés, gyöngédség – ez Isten stílusa

A pápa ezután Isten stílusáról, vagyis a szolgálatról elmélkedett szentbeszédében. Jézus feltárja szívünk gondolatait, vágyait, leleplezve olykor a dics?ségre, uralkodásra, hatalomra, hiúságra irányuló elvárásainkat. Segít nekünk, hogy többé ne a világ ismérvei szerint gondolkodjunk, hanem Isten stílusa szerint, aki utolsóvá lesz, hogy az els?kké váljanak. Jézusnak ezek a kérdései, a szolgálatról szóló tanításával együtt, gyakran ugyanúgy érthetetlenek számunkra, mint ahogy a tanítványok számára – mutatott rá Ferenc pápa. De ha követjük ?t, az ? nyomdokain járunk, és befogadjuk szeretetének ajándékát, amely átalakítja gondolkodásmódunkat, mi is megtanulhatjuk Isten stílusát: a szolgálatot. Ne feledkezzünk meg err?l a három szóról, amelyek megmutatják Isten stílusát a szolgálatban: közelség, együttérzés és gyöngédség. Isten közel jön hozzánk, hogy szolgáljon; együtt érez velünk, hogy szolgáljon; gyöngéddé teszi magát, hogy szolgáljon. Közelség, együttérzés és gyöngédség.

A szolgálat szeretetb?l, szeretetben megújult szívb?l születik

Erre kell törekednünk: nem a hatalomra, hanem a szolgálatra – hangsúlyozta a Szentatya. A szolgálat a keresztény életforma. Nem egyfajta listája annak, hogy mit kell tennünk. Nem azt jelenti, hogy ha ezeket megcsináltuk, akkor azt gondolhatnánk, hogy befejez?dött a munkánk, vége a m?szakunknak. Aki szeretettel szolgál, az nem mondja: ?most már valaki máson lesz a sor”. Ez az alkalmazottak gondolkodása, nem a tanúságtev?ké. A szolgálat szeretetb?l születik, és a szeretet nem ismer határokat, nem számolgat, hanem költ és ad. Nem korlátozza magát arra, hogy pusztán eredményeket teremtsen, nem egy alkalmi szolgálat, hanem olyan valami, ami a szívb?l születik, egy szeretet által és szeretetben megújult szívb?l. Amikor megtanulunk szolgálni, figyelmünk és gondoskodásunk minden gesztusa, a gyengédség minden megnyilvánulása, az irgalmasság minden cselekedete Isten szeretetének visszatükröz?désévé válik. És így mi - és mindannyian - folytatjuk Jézus munkáját a világban.

Az új szentek közbenjárásával váljunk a reménység tanúivá

A pápa felidézte az új szentek tanúságtételét. Az emberiség zaklatott történelme során ?k h?séges szolgák voltak, olyan férfiak és n?k, akik szolgáltak a mártírhalálban és az örömben, mint Manuel Ruiz López testvér és társai. Olyan papok és Istennek szentelt n?k, akikben lángolt a missziós szenvedély, mint P. Giuseppe Allamano, Paradis Marie Leonie n?vér és Elena Guerra n?vér. Ezek az új szentek megélték Jézus stílusát: a szolgálatot. Hitük és az általuk végzett apostolkodás nem világi vágyakat és hatalomvágyat táplált bennük, hanem éppen ellenkez?leg, fivéreik és n?véreik szolgáivá váltak, kreatívak voltak a jótettekben, szilárdak a nehézségekben, nagylelk?ek voltak a végs?kig. Végül azért kérte bizalommal az új szentek közbenjárását, hogy mi is követhessük Krisztust, követhessük ?t a szolgálatban, és a reménység tanúivá válhassunk a világ számára.