蜜桃交友

Alessandro Di Bussolo / Ged? Ágnes - Vatikán

Dilexit nos – ?Szeretett minket”: Szent Pál a rómaiaknak írt levelében utal Krisztus irántunk való szeretetére (vö. Rm 8,37), hogy rávezessen minket arra, hogy semmi nem szakíthat el minket ett?l a szeretett?l (vö. Rm 8,39). Így kezd?dik Ferenc pápa negyedik enciklikája, melyet Jézus Krisztus szívének, az ? emberi és isteni szeretetének szentelt. Nyitott szíve megel?z minket és feltételek nélkül vár, anélkül, hogy bármiféle el?zetes követelménynek meg kellene felelnünk ahhoz, hogy szerethessen minket és felajánlja barátságát: ? szeretett minket els?ként (vö. 1 Jn 4,10). Jézusnak köszönhet?en ?megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1 Jn 4,16).

Krisztus szeretete az ? szent Szívében mutatkozik meg

Egy olyan társadalomban, mely egyre többféle vallásos formával találkozik, melyekb?l hiányzik a szeretet-Istennel való személyes kapcsolat (87), míg a kereszténység gyakran elfelejti a hit gyöngédségét, a szolgálatra való odaadás örömét, a személyt?l személyig ható misszió buzgalmát (88), Ferenc pápa azt javasolja, hogy újból mélyítsük el Krisztus szeretetét, mely az ? szent Szívében jelenik meg. Arra szólít, hogy újítsuk meg ennek hiteles tiszteletét, emlékezve arra, hogy Krisztus Szívében megtalálhatjuk az egész evangéliumot (89): az ? Szívében végre magunkra ismerhetünk és megtanulunk szeretni (30).

A világ úgy t?nik, elvesztette a szívét

Ferenc pápa kifejti, hogy Krisztus szeretetével találkozva képessé válunk testvéri kötelékeket sz?ni, felismerni minden emberi lény méltóságát, és együtt gondjainkba venni közös otthonunkat (217). Krisztus Szíve el?tt a pápa azt kéri az Úrtól, hogy szánja meg még egyszer ezt a sebzett földet, kiárasztva rá világossága és szeretete kincseit, hogy a világ, mely a háborúk, a társadalmi-gazdasági egyenl?tlenségek, a fogyasztás és a technológia emberellenes használata között próbál túlélni, visszaszerezze a legfontosabbat és legszükségesebbet: a szívét (31). A pápai enciklika közzététele egybeesik egy fontos évfordulóval: 350 évvel ezel?tt, 1673-ban jelent meg el?ször Jézus Szent Szíve Alacoque Szent Margit Máriának. Az erre emlékez? ünnepségek folyamatban vannak, és 2025. június 27-én zárulnak majd.

Fontos visszatérni a szívhez

A Jézus Szent Szívének tiszteletér?l szóló enciklika öt fejezetb?l áll. Ahogy azt június 5-én a pápa bejelentette, a dokumentum összegy?jti a korábbi tanítóhivatali szövegek értékes elmélkedéseit és a Szentírásig visszanyúló hosszú történetét, hogy újra bemutassa ma az egész egyháznak ezt a lelki szépséggel teli tiszteletet. Az els? fejezet ?A szív fontossága”, mely elmagyarázza, miért kell visszatérnünk a szívhez egy olyan világban, melyben a csillapíthatatlan fogyasztás kísért minket (2). A pápa aláhúzza, hogy a szív jelenlegi leértékelése a görög és a kereszténységet megel?z? racionalizmusból, a posztkeresztény idealizmusból és a materializmusból születik, mely irányzatok el?nyben részesítették a ráció, az akarat vagy a szabadság eszméit. És mivel nem találtak helyet a szív számára, nem dolgozták ki átfogóan a személyes központ eszméjét, mely mindent egyesíthet, vagyis a szeretetet (10).

Jézus szeretetének gesztusai és szavai

A második fejezetben Krisztus szeretetének gesztusairól és szavairól olvashatunk. Ezekkel a gesztusokkal bánik velünk barátaiként és mutatja meg, hogy Isten közelség, együttérzés és gyengédség. Tekintete azé, aki minden figyelmét a személyeknek és szenvedésüknek szenteli. A szeretetr?l keresztre szegezése beszél legékesszólóbban, miután sírt Lázár barátjáért és szenvedett az olajfák kertjében, tudatában saját er?szakos halálának, melyet azok kezéb?l kellett elviselnie, akiket ? annyira szeretett (46).

Visszatérni az evangélium megtestesült foglalatához

“Ez az a szív, amely annyira szeretett” – a harmadik fejezetben Ferenc pápa tisztázza, hogy Krisztus Szíve hármas szeretetet foglal magába: az egyik az érzékeny fizikai szíve, illetve a kett?s spirituális szíve, mely emberi és isteni (66), ahol a végességben megtaláljuk a végtelenséget (64). A Szentatya arra szólít, hogy újítsuk meg Krisztus Szívének tiszteletét azért is, hogy feltartóztassuk a testetlen spiritualitás új megnyilvánulásait, amelyek jelen vannak a társadalomban (87). Vissza kell térni az evangélium megtestesült foglalatához (90) olyan közösségek és lelkipásztorok láttán, akiket csak a küls?dleges tevékenységek foglalkoztatnak, az evangélium nélküli szerkezeti reformok, er?ltetett szervez?dések, világias tervek, szekularizált megfontolások érdekelnek, olyan javaslatok alapján, amelyeket olykor kötelez?vé akarnak tenni mindenki számára (88).

Szentek, akiknek szomját a szeretet oltotta

A negyedik fejezetben - “A szeretet, mely szomjat olt” – Ferenc pápa idéz több egyházatyát, akik arról beszéltek, hogy Jézus oldalsebe adta a Lélek vizének eredetét, mely csillapítja Isten szeretete iránti szomjunkat. Szent Ágoston megnyitotta az utat a Szent Szív tiszteletéhez, melyben személyesen találkozhatunk az Úrral (103). Ez az oldalseb lassanként fölvette a szív alakját – emlékeztet a pápa, majd felsorol több n?i szentet, akik elbeszélték Krisztussal való találkozásaik élményét, melyet az Úr Szívében való megnyugvás jellemzett (110).

Alacoque Szent Margit Mária látomásai

Ennek a lelkiségnek a hatása alatt beszéli el Alacoque Szent Margit Mária Jézus-látomásait, amelyeket 1673 decembere és 1675 júniusa között élt meg Paray-le-Monialban. Üzenetének magva azokban a szavakban foglalható össze, melyeket Szent Margit hallott: ?Íme a Szív, mely annyira szerette az embereket”, hogy ?kiüresítette és elemésztette magát, hogy tanúskodjon nekik szeretetér?l” (121). Lisieux-i Szent Terézzel kapcsolatban a pápai dokumentum emlékeztet rá, hogy Jézust úgy nevezte, mint akinek szíve egy ütemre vert az övével (134). Szent Fausztina n?vér élményei az isteni irgalmasságra helyezik a hangsúlyt, és ennek hatására Szent II. János Pál pápa is szorosan köt?dött az irgalmasság üzenetéhez és a Krisztus Szíve tisztelethez (149). A vigasztalás tiszteletér?l beszélve a Dilexit nos – k. enciklika kifejti, hogy a kínszenvedés jeleivel szemben, melyeket a Feltámadott szívében ?riz, elkerülhetetlenül válaszolni óhajt a hív? arra a fájdalomra is, amelyet Krisztus nagy szeretetb?l elt?rt (151). Azt kéri, hogy senki ne ?zzön gúnyt Isten h?séges népének buzgó hív? kifejezéseib?l, melyek a népi ájtatosságban Krisztust igyekeznek vigasztalni (160). A vigasznyújtás vágyából mi is vigaszt nyerünk és vigaszt nyújthatunk azoknak, akik bármiféle szenvedést élnek át (162).

Krisztus Szívének tisztelete a testvérekhez indít minket

A szeretet viszonzásáról szóló ötödik és egyben utolsó fejezet a Krisztus Szíve iránti hiteles tisztelet közösségi, társadalmi és missziós dimenzióját mélyíti el, amely abban a pillanatban, hogy az Atyához küld minket, a testvérekhez is küld (163). A testvérek iránti szeretet ugyanis a legnagyobb gesztus, amit nyújthatunk nekik, hogy szeretettel viszonozzuk a szeretetet (167). A lelkiség történetére tekintve Ferenc pápa emlékeztet Szent Charles de Foucauld missziós elkötelezettségére, mely egyetemes testvérré tette ?t. Hagyta, hogy átalakítsa ?t Krisztus Szíve, és be akarta fogadni testvéri szívébe az egész szenved? emberiséget (179). Az enciklika Szent II. János Pálra utalva ennek a tiszteletnek a gyógyító erejér?l beszél: ha együtt felajánljuk magukat Krisztus Szívének, akkor a gy?lölett?l és er?szaktól felhalmozódott romokon felépíthetjük az oly nagyon óhajtott szeretet civilizációját, Krisztus Szívének országát (182).

Küldetés a világ szeretetre lobbantásáért

Az enciklika szintén Szent II. János Pálra emlékeztet, amikor megállapítja, hogy a Krisztus Szívének való felajánlást az egyház missziós tevékenységéhez kell kapcsolni. Ebb?l következ?en a keresztények által a szeretet kiárad az emberek szívébe, hogy épüljön Krisztus teste, az egyház, és egy igazságos, békés és testvéri társadalom (206). Ahhoz, hogy elkerüljük a nagy veszélyt – melyre Szent VI. Pál hívta fel a figyelmet -, hogy a misszióban sok mindent mondanak és tesznek, de nem sikerül el?idézni a Krisztus szeretetével való boldog találkozást (208), szerelmes misszionáriusok kellenek, akik hagyják magukat meghódítani Krisztus által (209).

Ferenc pápa imája

A Dilexit nos – kezdet? enciklika Ferenc pápa imájával zárul: “Kérem az Úr Jézust, hogy Szent Szívéb?l folyjon mindannyiunk számára éltet? vízfolyam, hogy begyógyítsa a sebeket, melyeket magunknak okozunk, hogy meger?sítse képességünket a szeretetre és a szolgálatra, hogy segítsen megtanulni együtt járni egy igazságos, szolidáris és testvéri világ felé. Egészen addig, míg boldogan együtt ünnepelünk majd az égi Ország lakomáján. Ott lesz a feltámadt Krisztus, aki összehangolja minden különböz?ségünket azzal a világossággal, mely szüntelenül árad nyitott Szívéb?l. Áldott legyen mindörökké!” (220).