Ferenc p¨¢pa Belgiumban: A nemzetek tanuljanak a m¨²ltb¨®l ¨¦s ker¨¹lj¨¦k el az ¨²jabb vil¨¢gh¨¢bor¨²t!
Ged? Ágnes - Vatikán
Belgium egyszerre apró és nagy ország, nyugati és központi, mely egy nagy szervezet lüktet? szíve. Ezzel a hasonlattal élt a pápa els? hivatalos beszédében, amelyet mintegy háromszáz ember el?tt mondott el a belga királyi rezidencián, politikai és egyházi elöljárók, vállalkozók, a civil társadalom és a kulturális élet képvisel?inek.
A békét válasszuk és utasítsuk el a háborút
Sajátos történelme révén fontos szerepet játszik a kontinens egyensúlyában, a második világháborút követ?en az európai nemzetek ugyanis a béke, az együttm?ködés és az integráció útjára lépve Belgiumot választották a f?bb európai intézmények székhelyéül, a földrész fizikai, erkölcsi és spirituális újjáépítésére. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Belgium egy híd földrajzi és kulturális értelemben észak és dél, a germán és a latin világ között. A találkozás, a párbeszéd helye, ahol megtanuljuk, hogy saját identitásunkat ne bálványozzuk és ne tekintsük korlátnak, hanem egy befogadó térnek lássuk, amelyb?l kiindulva új szintézisekre törekszünk. Ez a híd elengedhetetlen ahhoz, hogy a békét építsük és elutasítsuk a háborút ¨C hangsúlyozta a pápa.
Ne nyissuk ki Pandora szelencéjét!
Európának szüksége van Belgiumra, hogy emlékeztesse történelmére, amelyet népek és kultúrák, székesegyházak és egyetemek, az emberi ész vívmányai alkottak, de amelyet sok háború, uralkodási vágy is jellemzett, mely olykor gyarmatosításba és kizsákmányolásba torkollott. Európának szüksége van Belgiumra, hogy el?rehaladjon a béke és a népei közötti testvériség útján. Ez az ország mindenki emlékezetébe idézi, hogy amikor a legkülönböz?bb és legtarthatatlanabb kifogások alapján elkezdjük nem tisztelni a határokat és egyezményeket, a fegyverekkel szerzünk jogot a meglév? helyett, akkor kiborítjuk Pandora szelencéjét, amelyb?l er?szakos szelek kezdenek fújni, ide-oda cibálják a házunkat és fél?, hogy elpusztítják azt. Ebben a történelmi pillanatban azt hiszem, hogy Belgium nagyon fontos szerepet játszik. Közel állunk egy kvázi világháborúhoz ¨C nyomatékosította Ferenc pápa. Az egyetértés és a béke megteremtése folyamatos feladat és küldetés, ha azonban elfeledjük a múltat, újra elbukhatunk, nem gondolva arra a sok szenvedésre és keserves árra, amit az el?z? nemzedékek megfizettek. Belgium ezért is értékes az európai földrész emlékezete számára. Olyan állandó és gyors kulturális, társadalmi és politikai intézkedésekre sarkall, melyek bátran és egyben óvatosan kizárják, hogy a jöv?ben a háború ötlete és gyakorlata járható opció legyen, mely katasztrofális következményekkel bír.
A történelem az élet tanítómestere
Európa találja meg újra valódi arcát, fektessen a jöv?be, nyíljon meg az életnek és a reménynek, küzdje le a demográfiai válságot és a háború poklát! Ezt a két csapást kell elkerülnünk most: a háború poklát, mely világháborúba torkollhat, és a demográfiai telet, vagyis praktikusan szólva: gyermekeket kell vállalni! A katolikus egyház régi és új reményt akar kínálni a családoknak, a társadalomnak és a nemzeteknek, segíteni a kihívások és próbatételek idején, abban a bizonyosságban, hogy az Isten által szeretett embernek örök hivatása a béke és a jóság. Az egyház szent és b?nös egyszerre ¨C ennek kapcsán a pápa kemény hangon elítélte a kiskorúak elleni visszaéléseket. Az egyház határozottan fellép e csapás ellen, meghallgatja és támogatja a sértett személyeket, az egész világon megel?z? programokat dolgoz ki. A kiskorúak ellen elkövetett abúzus szégyen, amelyért bocsánatot kell kérnünk. Nem számít, hogy statisztikailag a családokban, a sport vagy az iskola világában követnek el több visszaélést, ha egy megtörténik, az is elfogadhatatlan. Itt említette meg azt a szomorú jelenséget, mely az 50-es és a 70-es évek között zajlott Belgiumban: amikor a nem házasságban él? n?ket kényszerítették, hogy adják örökbe gyermekeiket, és ebben a folyamatban sajnos az egyház is részt vett.
Béke és remény
Ferenc pápa Péter apostol utódaként imádkozik az Úrhoz, hogy az egyház mindig találja meg magában az er?t a tisztázáshoz és ahhoz, hogy ne hasonuljon az uralkodó kultúrához, még akkor sem, ha az az evangéliumi értékeket manipulálva használja föl téves következtetéseket vonva le, melyek szenvedéshez és kirekesztéshez vezetnek. A pápa imádkozik a nemzetek felel?seihez, hogy vállalják felel?sségüket, a béke kockázatát és dics?ségét, és képesek legyenek távol tartani magukat a háború szégyenét?l és abszurditásától. Imádkozik azért, hogy tartsanak a lelkiismeret ítéletét?l, a történelem és Isten ítéletét?l, tekintetüket és szívüket mindig a közjóra fordítsák. Egyes országokban ugyanis a legnagyobb bevételt a fegyvergyártás hozza ¨C f?zte hozzá a pápa, majd belgiumi utazása mottójával, a reménnyel búcsúzott hallgatóságától, mely Isten ajándéka és a szívünkben hordozzuk.
