Ferenc p¨¢pa: ne vesszen k¨¢rba semmi a lisszaboni Ifj¨²s¨¢gi ³Õ¾±±ô¨¢²µtal¨¢lkoz¨® ¨¦lm¨¦nyeib?l!
Adriana Masotti / Ged? Ágnes ¨C Vatikán
Csütörtökön délel?tt 11 órakor a VI. Pál-teremben fogadta a Szentatya a Lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó Bizottságának és Alapítványának mintegy 800 tagját, akik valamilyen módon hozzájárultak a rendezvény lebonyolításához. ?Spanyolul beszélek, az biztosabb, közelebb áll a portugálhoz¡± ¨C fordult hozzájuk a pápa, majd köszönetet mondott munkájukért. Az augusztusi találkozó az evangelizálás, az öröm, a fiatalok megnyilvánulásának er?s pillanata volt.
Sok egyszer? ember emléke él a pápában
?A lisszaboni találkozóról magammal hozom az óriási élményt, valamint azoknak az egyszer? embereknek az emlékét is, akik alulról támogatták az eseményt. Még megvan a 96 éves asszonynak a rózsafüzére ¨C él még? Aztán emlékszem arra a 19 éves lányra, nagy beteg volt, aki felajánlotta az életét a világtalálkozóért, mert azt hitte, hogy meg fog halni, de még élt. Most is él még? 19 éves... Emlékszem annak az önkéntes n?nek a gyerekeire, aki munka közben halt meg, milyen örömmel jöttek, aztán szomorúan távoztak, mert elvesztették az édesanyjukat. Sok egyszer? emberre emlékszem, nagyon sokra¡±.
Megvalósították a nagy közös álmot
Ferenc pápa ezután meger?sítette a jelenlév?knek, hogy nem tud sokáig beszélni a betegség miatt, ami a napokban gyötri, ezért más olvassa föl köszönt?jét. El?re megírt beszédében örömének adott hangot a Vatikánban létrejött találkozó miatt. Háláját fejezte ki az egyház és a fiatalok nevében is, amiért sokak segítségével és a rendkívüli isteni kegyelemnek köszönhet?en sikeresen lebonyolították az eseményt. A bizottság és az alapítvány tagjai ügyesen érvényre juttatták kinek-kinek a tehetségét, hogy együtt bizalommal megvalósítsák a nagy közös álmot. ?Ragyogó példát mutattatok nekünk arról, hogyan lehet osztozni egy küldetésben úgy, hogy senkit ne zárjunk ki. S?t, sikerült azokat a középpontba állítanotok, akiket korábban kirekesztettek. Álmodjatok továbbra is együtt, és vonjatok be a kés?bbiekben új társakat, akik egy olyan társadalmat álmodnak, melyben mindenki részt vesz és ahol mindenkit tiszteletben tartanak. Elismétlem, és örömmel látom, hogy sokan mondják már velem: tutti, vagyis mindenki!¡±
Senki ne maradjon le
Ahogy a búzamez?n összeszedik az elhullott magokat az aratás után, úgy tanuljuk meg Jézustól, hogyan tegyük életformává az Atya akaratát: ?hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek¡± (Jn 6,39). Egy nappal e tanítás el?tt az Úr jóllakatta a tömeget a kenyérszaporítással, majd azt parancsolta tanítványainak: ?Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.¡± (Jn 6,12) Ennek mintájára Ferenc pápa azt kérte a szervez?kt?l és közrem?köd?kt?l, támogatóktól, hogy ne vesszen kárba semmi az Ifjúsági Világtalálkozóból, amely a kezük munkájával született, növekedett, hozott virágot, majd termett gyümölcsöket, és amelyet a világ minden tájáról özönl? emberek lelkesen megéltek.
Isten szíve egyetemes lépték?
A lisszaboni találkozó középpontjában Mária alakja állt, aki az evangélium szavai szerint ?útnak indult és sietett¡±, mert hitt az Úr hatalmában. Máriát példaként és vonatkozási pontként mutatták be a fiataloknak. A Szentatya újból köszönetet mondott, amiért mindez sikeresen létrejöhetett, majd így zárta beszédét: ?Isten fizesse meg azt a jót, amit a fiatalokkal és velem tettetek, Lisszabon városával és mindazokkal, akik a világ minden tájáról elmentek oda és elvitték a szívüket! Kérlek, hogy továbbra is irányítsatok minket Isten szívének egyetemes léptéke felé!¡±