蜜桃交友

A negyvennapos kis Jézus bemutatása a Templomban a mózesi Törvény szerint történik, amely szerint: ?minden els?szülöttet az Úrnak, az Istennek kell szentelni” (vö. Kiv 13,1-2). Amikor Isten kiszabadította népét az egyiptomiak fogságából, a tizedik csapásban minden els?szülött elpusztult, legyen az ember vagy állat. Ennek a szabadulásnak az emlékére született meg ez a mózesi el?írás: minden els?szülött az Istené, ezért kell ?kiváltani” T?le a templomban egy pár gerlicével vagy galambbal.

Érezhetem, hogy ez az ószövetségi esemény kis magyarázatra szorul. Els?sorban azért, mert mi – Istennek mai újszövetségi népe – nehezen értjük meg, hogy Isten embereket pusztított volna el népe érdekében. Isten az ? végtelen szeretetében nem úgy véd meg valakit, hogy valaki mást elpusztít! Csapások valóban voltak – ehhez kétség nem fér (hiszen azok vannak ma is!), de a csapások, amelyek az egyiptomiakat sújtották és a zsidókat nem, úgy értelmezte a választott nép, hogy Istent?l jönnek. Valójában, az újszövetség fényében ezt ma már tudjuk, hogy a csapásokat Isten megengedi, de annak valamilyen oka van. Nos, az egyiptomiak esetében minden bizonnyal azért engedhette meg Isten azokat a csapásokat, mert nem éltek Istennek tetsz? életet. Vagyis: sötétségben éltek!

A b?n az Istent?l való elfordulás, annak következménye pedig a lelki sötétség és a lelki halál.

Az Istennel való együttlét vezet igazi életre!

W.M. Paul Young, az Éva c. m?vében érdekesen, de érthet?en magyarázza ezt, amikor az Édenben az Ádám és Isten közötti párbeszédet így írja le:

? – A szeretet kockáztat, drága gyermekem. Szabadságodban áll nemet mondani Nekünk, nemet mondani a szeretetre, elfordítani arcodat.

Ádám összevonta szemöldökét:

- És ha ilyet tennék, mi történne?

- Ha elfordulnál, árnyat találnál magadban. Ez a sötétség valóságosabbá válna számodra, mint én…

- Neve is van ennek az árnynak, ennek az elfordulásnak? – kérdezte Ádám mindössze néhány centire az Egyt?l, akit szeretett.

- Nem érdemel nevet…, de nevezhetjük halálnak” – válaszolta az Isten.”

Ezt a törést ?örököltük”: az ember hajlamosabb elhinni, hogy a benne lev? árnyék valóságosabb, mint az ?t körülvev? isteni Fény.

A törvényt azért idézi fel tehát az evangélista Gyertyaszentel? Boldogasszony ünnepén, hogy méginkább nyilvánvalóvá váljon a lényeg: a megjelen? Fényt ünnepeljük. Nem Máriát, nem is az id?seket ünnepeljük, akik találkoznak a Fénnyel, hanem a negyvennapos korában megmutatkozó és nyilvánvalóvá vált világ Világosságát. Nem a csalóka fényt, amely félre-vezet, hanem ?T, AKI ODA-VEZET ISTENHEZ, Aki beragyogja életemet akkor is, ha nem veszek tudomást róla. Ha pedig engedem, hogy átjárjon az ? jelenléte, er?södik bizalmam és szeretetem. Bízni nem könny?! Egy gyermek is csak addig tud bízni, amíg nem csapják be, nem hazudnak neki.

Bízni nem könny?, de a túlságosan óvatos élet sem igazi élet – és ha a Fénybe nézek, er?síthetem azt az ?sbizalmat, amely egykor bennem is megingott!

Ha bízom, önmagamat adom. Ha Istennek átadom magam, felajánlom magam, nem könnyebb, de szebb életet élhetek, mert a világosságban élek.

Karácsony után negyven nappal ma újra a Gyermekre tekinthetek, hogy ne felejtsem el a gyermeki ártatlansághoz való visszatérés fontosságát. Amikor az Egyház gyertyát szentel, jelezni akarja a világ számára, hogy ugyanazt a Fényességet, amelyet Simeon és Anna meglátott, én is megláthatom. Ha nem történt volna bennük is bels? megvilágosodás, akkor hiába látták volna kívülr?l a kicsi Jézust. Hányan látták akkor is fizikai szemmel ?t, és mégsem ismerték fel benne az Istent.

E fényesség befogadásánál nem számít az életkor! Csak az számít, hogy befogadom-e, engedem-e, hogy a szabadító Krisztus fénye megvilágítson engem el?ször belül – a szívemet és az értelmemet -, azután megvilágítsa küls? világomat – azt a pici részét a nagyvilágnak, ahol én élek?

Ha az ember nyitott marad kitartóan és állhatatosan, Simeonhoz hasonlóan, ennek a fénynek befogadására, akkor egész biztos, hogy megkapja egyszer a választ. Meg kell kapnia, mert Isten mindig betartja ígéretét! Lehet, a küls? körülmények nem változnak meg látványosan, de belül születik egy olyan meggy?z?dés, amelyet senki nem vehet el – pontosan azért, mert belül van!

Ha már megtapasztaltam, akkor erre a bels? fényre vigyáznom kell.

Nem mindenki szereti a fényt! Krisztus jelenléte nem hagyja nyugton a világot. Szent Ágoston mondta, hogy a szálka, ha a b?r alá jut, lázat okoz.

Jézus behatol a világba, és megjelenése vagy a szeretet hevét vagy pedig a gy?lölet lázát szítja. Jézus megjelenése megosztja a történelmet, a világot, az emberiséget. Jézus eljövetele a feje tetejére állítja az ember logikáját. Ekkora ?felfordulást” csak isteni er? idézhet el?: az ellentmondás jele ? ma is.

Átengedem magamon az ? fényét?