蜜桃交友

Szent Márk evangélista szerint Urunk és Mesterünk ijeszt艖nek t疟n艖 képekkel ecseteli Krisztus második eljövetelének el艖zményeit: 鈥�...a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égr艖l, és a mindenséget összetartó er艖k megrendülnek.鈥� (Mk 13,24-25) Röviden: a világot fenntartó hatalmas er艖k sem nyújtanak végleges biztonságot. Amit azonban Urunk ezután mond, az mindent felülír: 鈥�Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak鈥�. (Mk 13, 31)

Mindennapjaim nehézségeiben világos üzenet ez: van egy örök biztonság, amelyhez visszatérhetek. A körülmények sokszor felkavarhatják érzelmeimet és gondolataimban zavarttá válhatok, a viharok kimozdíthatnak nyugalmamból, Isten igéi azonban soha el nem múlnak.

A Szentírás egyes értelmez艖i szerint Jézus a világ végére utal, mások szerint Krisztus második eljövetelér艖l van szó. Bárhogy is legyen, figyelmemet az egyetlen lényeges dologra akarja terelni ez a szentírási rész is: mennyire élek a Mában, a jelenben? Nem a mának, hanem a Mában? A kett艖 nem ugyanaz.

Egy másik kérdés segíthet az el艖z艖 kérdés megválaszolásában, amely segíthet keresztény magatartásom megszilárdításában: Mit tennék, ha ma lenne életem utolsó napja? Erre a kérdésre elméletben sokan szépen és döbbenetesen válaszolnak: bocsánatot kérnének valakit艖l, imádkoznának, szentgyónást végeznének, stb. S mégsem történik meg mindez, az esetek többségében. Nem akarunk igazán belegondolni, hogy ez a mulandó földi élet egyszer végetér. Számomra is.

Szent Alajosról jegyezték fel, hogy amikor játék közben feltették neki is a kérdést, mit tenne, ha tudná, hogy élete utolsó napja ez a mai? Tovább játszanék 鈥� hangzott a felelet. Micsoda szabadság, nemcsak szavak ezek!

Sz艖cs László SJ, lelkivezet艖m nagyon találóan fogalmazott egyik lelkigyakorlatunk alkalmával: a múlt csak id艖rész, a jöv艖 is id艖rész. A jelen az id艖köz. A múlt már elmúlt, néha mégis ott id艖zöm, elveszem a részletekben. Jó emlékezni, ha tanulok a múltból, de oda sokat visszamenni és nosztalgiázni veszélyes, mert megfoszt a jelent艖l. A jöv艖 tervezése is fontos, de ha állandóan abba menekülök, ismét elveszítem a jelent.

Az összeszedettség azt jelenti, hogy visszahúzom magam a múltból, és visszahozom magam a jöv艖b艖l.

Amikor Jézus az apokaliptikus képet használja, akkor a jelenbe akar helyezni bennünket. A jelen a valóság. A múlt már elmúlt, a jöv艖 még nincs itt. S most már itt van. Ez a folyamatos jelenbe való élés adja meg az élet ízét és értelmét.

Most mondjam el a másik embernek, hogy szeretem 鈥� és ezt 艖szintén, a szemébe nézve. Most kérjek bocsánatot 鈥� és ezt 艖szintén a szemébe nézve, komolyan gondolva.

Nem csak a 鈥瀐alottak napját鈥� kellene tartanunk, hanem az 鈥�él艖k napját鈥� is.

Jöhetne az ellenvetés: de hát minden nap az van! Pedig nem. Nem élünk igazi életet mindaddig, amíg a múltban vagy a jöv艖ben élünk. Akkor értékes a napom, ha tudatában vagyok annak, hogy a ma vége bármikor bekövetkezhet鈥� Éppen ezért ne tartsam vissza a kedves gesztusokat! Sokszor nehéz kimutatni azokat, de ezekkel hozhatom a másik ember tudomására, hogy mennyire fontos 艖 számomra!

Az egyik temet艖ben van egy sírhalom, egy apa és fia hamvait 艖rzi. Az apa és fia között nézeteltérés alakult ki. Az apa el疟zte fiát a karácsonyi ünnepek el艖tt néhány héttel. Karácsony el艖tt pár nappal a fiú bekopogott apjához, békülni szeretett volna és bocsánatot kért t艖le. Az apa elutasította a bocsánatkérést, a fiú még aznap öngyilkos lett. Néhány nap múlva az apa is.

S amikor a teljesen összeroncsolt élet疟 édesanya eltemette a férjét is, a sírk艖re ezt vésette: 鈥濧 ki nem mondott szóért鈥�! Egy szót kellett volna csak kimondani, egy jó szót!

Id艖ben mondjam ki, amíg a MA tart!

Buzdítsátok egymást minden napon, míg tart a ma鈥� (Zsid 3,13).

Jó lenne bízni végre az EGYETLEN BIZTOSBAN! A többi elmúlik!