Imre atya, h谩t Te is hazament茅l?! 鈥� Kozma Imre atya hal谩l谩nak h铆rv茅tel茅re
P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán
Mégis nagyra n艖tt ez a mustármag, akire büszke az egész ország, de még a németek is, akiket 艖 egykor 鈥瀐azaengedett鈥�. Valóban, az Úr szava szerint 鈥瀎ává terebélyesedett, s jöttek s疟r疟 rajokban az ég madarai, s fészket raktak ágai között鈥� (Mt 13,32) a budai Szent Család plébánián, a Máltaiak soraiban, aztán az Irgalmasrendiek kórházában鈥�
Szép, kerek szavú ember voltál köztünk, s hogy Forrásból meríts, gyakorta le-lehunytad a szemed, hogy a szíveddel láss. Láttál és láttattál. Most, ott a Bárány el艖tt, már se kérdésed, se szavad, csak a régi bátorító és immár hálás mosolyod, mint a Tanár úré, akit tegnapel艖tt kísértünk haza鈥�
Tanár úr, Imre atya, hát Ti mind elmentek? Mi lesz velünk, 鈥瀘szlopok鈥� nélkül? Tengernyi a baj és mi mindnyájan, kapaszkodni szeretnénk azokba, akiket, mint Téged, Titeket, er艖snek tartottunk.
Imre atya, Antióchiai Szent Ignác napján érkeztél haza. Ha találkozol vele és megölelitek egymást, köszönd meg a leveleit neki. Olvassuk máig és nem felejtünk, nem felejtjük a nekünk adott Antióchiai Ignácokat, Jelenits Istvánokat és Kozma Imréket!
Tanítványotok, Vértesaljai László
Róma, Canisius-rendház, 2024. október 17-én, reggel 8:30-kor
