Imre atya, h¨¢t Te is hazament¨¦l?! ¨C Kozma Imre atya hal¨¢l¨¢nak h¨ªrv¨¦tel¨¦re
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Mégis nagyra n?tt ez a mustármag, akire büszke az egész ország, de még a németek is, akiket ? egykor ?hazaengedett¡±. Valóban, az Úr szava szerint ?fává terebélyesedett, s jöttek s?r? rajokban az ég madarai, s fészket raktak ágai között¡± (Mt 13,32) a budai Szent Család plébánián, a Máltaiak soraiban, aztán az Irgalmasrendiek kórházában¡
Szép, kerek szavú ember voltál köztünk, s hogy Forrásból meríts, gyakorta le-lehunytad a szemed, hogy a szíveddel láss. Láttál és láttattál. Most, ott a Bárány el?tt, már se kérdésed, se szavad, csak a régi bátorító és immár hálás mosolyod, mint a Tanár úré, akit tegnapel?tt kísértünk haza¡
Tanár úr, Imre atya, hát Ti mind elmentek? Mi lesz velünk, ?oszlopok¡± nélkül? Tengernyi a baj és mi mindnyájan, kapaszkodni szeretnénk azokba, akiket, mint Téged, Titeket, er?snek tartottunk.
Imre atya, Antióchiai Szent Ignác napján érkeztél haza. Ha találkozol vele és megölelitek egymást, köszönd meg a leveleit neki. Olvassuk máig és nem felejtünk, nem felejtjük a nekünk adott Antióchiai Ignácokat, Jelenits Istvánokat és Kozma Imréket!
Tanítványotok, Vértesaljai László
Róma, Canisius-rendház, 2024. október 17-én, reggel 8:30-kor
