蜜桃交友

A 8. zsoltár tanúsítja, hogy az embert Isten 鈥�dics艖séggel és fénnyel鈥� koronázta: 鈥�Ugyan mi az ember, hogy tör艖dsz vele, * az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, 鈥燿ics艖séggel és fénnyel koronáztad, *fölébe emelted kezed m疟veinek鈥�.

A zsoltár eme egyértelm疟 és döbbenetes kijelentéseinek ellenére az ember mégis a másfajta dics艖ségre, evilági hatalomra és fényre törekszik. Pedig mindenkiben ott ragyog Isten dics艖séges fénye, hiszen Isten képe és hasonlatossága vagyunk.

Mégis miért kell nekem sokszor a másik fény? Ez a mulandó鈥� Azért, mert hajlamos vagyok félelmeimre hagyatkozni.

Kísérletet végeztek egerekkel. Az egyik szobába helyeztek párat, s azok jól érezték magukat. Ettek, ittak, szaporodtak, jól érezték magukat. Egy másik szobába is helyeztek párat, s egy macskát is, amely zárkában volt, nem tudott kijönni. Míg az el艖bbiek szépen éldegéltek, ez utóbbiak tönkrementek. Elpusztultak, s szaporodni sem tudtak, mert érezték, látták a macska közelségét. Hiába volt elzárva az a macska, bennük volt a félelem. Tönkrementek, mert a macska alatti terrorban éltek.

A félelem az él艖 hit ellensége. Az él艖 hit ugyanis arról ismerhet艖 fel, hogy a lehetetlent is megpróbálja! Ehhez azonban folyamatos, rendszeres gyakorlás szükséges. A hit gyakorlása olyan, mint izmaim folyamatos mozgatása, feszegetése. Ha feszítgetem, fejl艖dik. Ha nem, elsorvad. Cselekv艖 hit csak akkor születhet, ha gyakorlok!

Ez az él艖, cselekv艖 hit vezet rá az élet lényegére, amelyr艖l az évközi huszonkilencedik vasárnap evangéliumában beszél az Úr Jézus: az igazi uralom szolgálat! Szolgálat lehet minden, amit mindennapjaimban teszek: a konyhai munkától elkezdve, az utcaseprésen keresztül egészen a 鈥瀕egnagyobb funkciók鈥� betöltéséig, minden, de minden! Ha ezeket a dolgokat nem végezném el, minden bizonnyal nagyon meglátszana. Ha pedig rendszeresen végzem, akkor munkálom magamban azt a bennem is lév艖 fényt, amit Isten egyre jobban felszínre akar hozni. Az igazi fény, Isten fénye bennem a Szentlélek által!

Ha felragyog a hit fénye, akkor már nem kell félnem a 鈥�macska zárkájától鈥�, a gonosz fenyeget艖 jelenlétét艖l, mert nem tud semmit sem tenni. Isten mindig nagyobb és nem enged meg többet, mint amit megbírok! Nem hagy cserben még akkor sem, ha sokszor a látszat az ellenkez艖jét mutatja.

A Zebedeus-testvérek különlegeset kérnek Jézustól: egyik jobbjára, másik baljára üljön majd Isten országában. A többiek neheztelni kezdenek rájuk, mert lényegében ezek ketten rátapintottak a mindegyikükben 鈥� és a sokszor bennünk is rejt艖z艖 鈥� titkos vágyra. Különben nem neheztelnének rájuk.

Jézus nem erre ad választ, hanem kiemeli a lényeget: a szenvedésben mindannyian részesülnek. Azt nem lehet megkerülni, hiszen az áldozatok útján jutok el a dics艖ségbe, ahol látom Isten fényét. S akkor felismerem a magamét 艕benne. Akkor helyes ugyanis az életmódom, ha Benne élek, mozgok és vagyok. Ez pedig nem megy hitgyakorlás nélkül.

A hit olyan, mint egy pohár víz. Kezdetben a pohár is kicsi, ezért könny疟 feltölteni, de a poharat újra meg kell tölteni. Az a víz, ami gyerekkorban elég volt, az nem elég feln艖tt korban. Azok az ismeretek, amelyeket megtanultam kiskoromban, nem tart meg nagykoromban. Nem elég. Nem lehet abból élni.

A hit nem elégszik meg a papírkereszténységgel. Jó a papír arra, hogy ne éljek vissza. De nem elég!

Az igazi hit abban segít, hogy a bennem lév艖 fényt akkor hozzam ki igazán, ha szolgálok. Nem 鈥瀝abszolgálok鈥�, hanem szolgálok. Az Istennek tett szolgálat nem megfoszt, hanem gazdagít. Próbáljam ki mindennap újra és újra. Megéri.