Kalitk¨¢ba z¨¢rt egerek: Sajg¨® Bal¨¢zs atya elm¨¦lked¨¦se az ¨¦vk?zi 29. vas¨¢rnapra
A 8. zsoltár tanúsítja, hogy az embert Isten ?dics?séggel és fénnyel¡± koronázta: ?Ugyan mi az ember, hogy tör?dsz vele, * az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, ?dics?séggel és fénnyel koronáztad, *fölébe emelted kezed m?veinek¡±.
A zsoltár eme egyértelm? és döbbenetes kijelentéseinek ellenére az ember mégis a másfajta dics?ségre, evilági hatalomra és fényre törekszik. Pedig mindenkiben ott ragyog Isten dics?séges fénye, hiszen Isten képe és hasonlatossága vagyunk.
Mégis miért kell nekem sokszor a másik fény? Ez a mulandó¡ Azért, mert hajlamos vagyok félelmeimre hagyatkozni.
Kísérletet végeztek egerekkel. Az egyik szobába helyeztek párat, s azok jól érezték magukat. Ettek, ittak, szaporodtak, jól érezték magukat. Egy másik szobába is helyeztek párat, s egy macskát is, amely zárkában volt, nem tudott kijönni. Míg az el?bbiek szépen éldegéltek, ez utóbbiak tönkrementek. Elpusztultak, s szaporodni sem tudtak, mert érezték, látták a macska közelségét. Hiába volt elzárva az a macska, bennük volt a félelem. Tönkrementek, mert a macska alatti terrorban éltek.
A félelem az él? hit ellensége. Az él? hit ugyanis arról ismerhet? fel, hogy a lehetetlent is megpróbálja! Ehhez azonban folyamatos, rendszeres gyakorlás szükséges. A hit gyakorlása olyan, mint izmaim folyamatos mozgatása, feszegetése. Ha feszítgetem, fejl?dik. Ha nem, elsorvad. Cselekv? hit csak akkor születhet, ha gyakorlok!
Ez az él?, cselekv? hit vezet rá az élet lényegére, amelyr?l az évközi huszonkilencedik vasárnap evangéliumában beszél az Úr Jézus: az igazi uralom szolgálat! Szolgálat lehet minden, amit mindennapjaimban teszek: a konyhai munkától elkezdve, az utcaseprésen keresztül egészen a ?legnagyobb funkciók¡± betöltéséig, minden, de minden! Ha ezeket a dolgokat nem végezném el, minden bizonnyal nagyon meglátszana. Ha pedig rendszeresen végzem, akkor munkálom magamban azt a bennem is lév? fényt, amit Isten egyre jobban felszínre akar hozni. Az igazi fény, Isten fénye bennem a Szentlélek által!
Ha felragyog a hit fénye, akkor már nem kell félnem a ?macska zárkájától¡±, a gonosz fenyeget? jelenlétét?l, mert nem tud semmit sem tenni. Isten mindig nagyobb és nem enged meg többet, mint amit megbírok! Nem hagy cserben még akkor sem, ha sokszor a látszat az ellenkez?jét mutatja.
A Zebedeus-testvérek különlegeset kérnek Jézustól: egyik jobbjára, másik baljára üljön majd Isten országában. A többiek neheztelni kezdenek rájuk, mert lényegében ezek ketten rátapintottak a mindegyikükben ¨C és a sokszor bennünk is rejt?z? ¨C titkos vágyra. Különben nem neheztelnének rájuk.
Jézus nem erre ad választ, hanem kiemeli a lényeget: a szenvedésben mindannyian részesülnek. Azt nem lehet megkerülni, hiszen az áldozatok útján jutok el a dics?ségbe, ahol látom Isten fényét. S akkor felismerem a magamét ?benne. Akkor helyes ugyanis az életmódom, ha Benne élek, mozgok és vagyok. Ez pedig nem megy hitgyakorlás nélkül.
A hit olyan, mint egy pohár víz. Kezdetben a pohár is kicsi, ezért könny? feltölteni, de a poharat újra meg kell tölteni. Az a víz, ami gyerekkorban elég volt, az nem elég feln?tt korban. Azok az ismeretek, amelyeket megtanultam kiskoromban, nem tart meg nagykoromban. Nem elég. Nem lehet abból élni.
A hit nem elégszik meg a papírkereszténységgel. Jó a papír arra, hogy ne éljek vissza. De nem elég!
Az igazi hit abban segít, hogy a bennem lév? fényt akkor hozzam ki igazán, ha szolgálok. Nem ?rabszolgálok¡±, hanem szolgálok. Az Istennek tett szolgálat nem megfoszt, hanem gazdagít. Próbáljam ki mindennap újra és újra. Megéri.
