蜜桃交友

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

A riportban Tusor Péter professzor 鈥� a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezet艖je 鈥� beszámol a vizsgált 114 éves id艖szak római magyar szeminaristáinak a szenteléseir艖l. Általában évente egy-két magyar szeminaristát szenteltek fel Rómában, többnyire a Pápa római helynökének a helyettese (vicegerente) végezte a szertartást a Lateráni Szent János székesegyházban, vagy Róma más templomában. A szentelésre akkortájt nem érkeztek rokonok, a szentelés a kollégium ünnepe volt, ellenben az újmise, a primitia volt az 鈥�ünnep鈥�, melyre a tehet艖sebb diákok otthoni vendégeket is vártak, gazdag kínálattal. A szentelési anyakönyv egyúttal rögzítette a kisebb rendek felvételét is, és szükség esetén a papszentelés megtörténtének és érvényességének igazolására is szolgált.

Tusor Péter professzor összefoglalója a kötetr艖l    

A kétnyelv疟 kötet címe magyarul: A római Német鈥揗agyar Kollégium szentelési anyakönyve. A magyarországi hallgatók szentelési bejegyzései (1599鈥�1713). Középpontjában a Német鈥揗agyar Kollégium szentelési anyakönyve áll (鈥濴iber, in quo scribuntur Alumni Collegÿ Germanici et Vngarici, qui praemisso examine et approbatione aliquo initiantur Ordine鈥�).                         

A Bevezetés I. fejezete összefoglaló képet ad a Kollégium történetér艖l. A patinás, 1552-ben még csupán Német Kollégiumként alapított, és 1580-tól Német鈥揗agyar Kollégiumként m疟köd艖 

intézmény mind a pozitivista, mind pedig a modern történetírás által jól kutatott. Mindenek el艖tt Andreas Steinhuber, Endre Veress, Peter Schmidt és István Bitskey munkáinak köszönhet艖en a kora újkorra nézve a hallgatók proszopográfiája, az intézmény m疟ködése és hatása a német és magyar m疟vel艖dés és egyháztörténetre kiválóan ismert. A Kollégiumot a 鈥瀝égi kontinens鈥� missziós szemináriumának tekinthetjük, amely a maga bels艖 multikulturalitásával és multietnicitásával, valamint természetszer疟 szupranacionális jellegével sokban hozzájárult a Trentói Zsinat európai egyház- és klérusképnek a kiformálódásához. 

A II. fejezet a szentelési anyakönyvet elemzi. A III. fejezet a forrásközlés szempontjairól nyújt tájékoztatást. A kötet korpusza kivonatos formában a magyar Szent Korona országaiból érkez艖 növendékek szentelési bejegyzéseit közli. A növendékek neve és az egyházi rend szentelés során feladott fokozata (prima tonsura, ordines minores, [sub]diaconatus, sacerdotium) mellett megtalálható a szentelés ideje és helye. Ez legtöbbször a Lateráni-székesegyház, a Kollégium temploma és kápolnája, több más rendszeres és alkalmi helyszínnel. Mindig szerepel a szentel艖 püspök személye. Utóbbi rendre a római bíboros vikárius állandó helyettesít艖je, az úgy nevezett vicegerente volt. Amennyiben a vicegerente kivételesen nem volt püspökké szentelve, a bíboros vikárius egyik segédpüspök helyettesítette 艖t. Szép számmal fordulnak el艖 alkalmai szentel艖 f艖papok is a Liber Ordinationum lapjain.

Leginkább a szentelési anyakönyv bejegyzéseinek proszopográfiai és biográfiai forrásértéke a jelent艖s. A máshonnan csak elvétve kinyerhet艖 papszentelési adatok par excellence kiemelt információi egy történeti életpályának. Egyúttal a segítik tudatosítani az inkább köz- és m疟vel艖déstörténeti szerepük kapcsán a történeti emlékezetben meg艖rzött szerepl艖k konfesszionális karakterét a felekezetszervez艖dés korából, akár a német, akár a magyar növendékek esetében. Utóbbiak között ott találjuk Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek utódai: Lósy Imre (1637鈥�1642), Lippay György (1642鈥�1666) és Szelepchény György (1666鈥�1685) és számos egyéb f艖pap adatait. Közülük például Bosnyák István, Szegedy Ferenc, Pálffy Tamás, Gubasóczy János és Jaklin Balázs bécsi udvari magyar kancellárok neve említhet艖. Valamint a magyar nemzeti történeti tudatban kiemelked艖 helyen álló Telekessy Istváné, aki egri püspökként egyedül állt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a spanyol örökösödési háború er艖terében folytatott Habsburg-ellenes rendi küzdelme mellé (1703鈥�1711). A hivatalos egyházi emlékezetben kiemelt helyet elfoglaló, a három kassai vértanú egyikeként 1905-ben boldoggá, majd 1995-ben szentté avatott K艖rösi Márk esztergomi kanonoknak a tonzúra 1612. évi felvételét艖l kezdve az 1615. áprilisi papszentelésig bezárólag az összes szentelési adata megismerhet艖vé válik a kötet lapjain.

PÉTER TUSOR, Libro delle ordinazioni del Pontificio Collegio Germanico-Ungarico. Ordinazioni degli Alunni dai Paesi della Sacra Corona d鈥橴ngheria (1599鈥�1713) (CVH II/11), Budapest鈥揜óma 2024. 275 p.