Interj¨² Tusor P¨¦ter t?rt¨¦n¨¦sszel a N¨¦met-Magyar ±Ê¨¢±è²¹i Koll¨¦gium szentel¨¦si anyak?nyv¨¦r?l
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
A riportban Tusor Péter professzor ¨C a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezet?je ¨C beszámol a vizsgált 114 éves id?szak római magyar szeminaristáinak a szenteléseir?l. Általában évente egy-két magyar szeminaristát szenteltek fel Rómában, többnyire a Pápa római helynökének a helyettese (vicegerente) végezte a szertartást a Lateráni Szent János székesegyházban, vagy Róma más templomában. A szentelésre akkortájt nem érkeztek rokonok, a szentelés a kollégium ünnepe volt, ellenben az újmise, a primitia volt az ?ünnep¡±, melyre a tehet?sebb diákok otthoni vendégeket is vártak, gazdag kínálattal. A szentelési anyakönyv egyúttal rögzítette a kisebb rendek felvételét is, és szükség esetén a papszentelés megtörténtének és érvényességének igazolására is szolgált.
Tusor Péter professzor összefoglalója a kötetr?l
A kétnyelv? kötet címe magyarul: A római Német¨CMagyar Kollégium szentelési anyakönyve. A magyarországi hallgatók szentelési bejegyzései (1599¨C1713). Középpontjában a Német¨CMagyar Kollégium szentelési anyakönyve áll (?Liber, in quo scribuntur Alumni Collegÿ Germanici et Vngarici, qui praemisso examine et approbatione aliquo initiantur Ordine¡±).
A Bevezetés I. fejezete összefoglaló képet ad a Kollégium történetér?l. A patinás, 1552-ben még csupán Német Kollégiumként alapított, és 1580-tól Német¨CMagyar Kollégiumként m?köd?
intézmény mind a pozitivista, mind pedig a modern történetírás által jól kutatott. Mindenek el?tt Andreas Steinhuber, Endre Veress, Peter Schmidt és István Bitskey munkáinak köszönhet?en a kora újkorra nézve a hallgatók proszopográfiája, az intézmény m?ködése és hatása a német és magyar m?vel?dés és egyháztörténetre kiválóan ismert. A Kollégiumot a ?régi kontinens¡± missziós szemináriumának tekinthetjük, amely a maga bels? multikulturalitásával és multietnicitásával, valamint természetszer? szupranacionális jellegével sokban hozzájárult a Trentói Zsinat európai egyház- és klérusképnek a kiformálódásához.
A II. fejezet a szentelési anyakönyvet elemzi. A III. fejezet a forrásközlés szempontjairól nyújt tájékoztatást. A kötet korpusza kivonatos formában a magyar Szent Korona országaiból érkez? növendékek szentelési bejegyzéseit közli. A növendékek neve és az egyházi rend szentelés során feladott fokozata (prima tonsura, ordines minores, [sub]diaconatus, sacerdotium) mellett megtalálható a szentelés ideje és helye. Ez legtöbbször a Lateráni-székesegyház, a Kollégium temploma és kápolnája, több más rendszeres és alkalmi helyszínnel. Mindig szerepel a szentel? püspök személye. Utóbbi rendre a római bíboros vikárius állandó helyettesít?je, az úgy nevezett vicegerente volt. Amennyiben a vicegerente kivételesen nem volt püspökké szentelve, a bíboros vikárius egyik segédpüspök helyettesítette ?t. Szép számmal fordulnak el? alkalmai szentel? f?papok is a Liber Ordinationum lapjain.
Leginkább a szentelési anyakönyv bejegyzéseinek proszopográfiai és biográfiai forrásértéke a jelent?s. A máshonnan csak elvétve kinyerhet? papszentelési adatok par excellence kiemelt információi egy történeti életpályának. Egyúttal a segítik tudatosítani az inkább köz- és m?vel?déstörténeti szerepük kapcsán a történeti emlékezetben meg?rzött szerepl?k konfesszionális karakterét a felekezetszervez?dés korából, akár a német, akár a magyar növendékek esetében. Utóbbiak között ott találjuk Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek utódai: Lósy Imre (1637¨C1642), Lippay György (1642¨C1666) és Szelepchény György (1666¨C1685) és számos egyéb f?pap adatait. Közülük például Bosnyák István, Szegedy Ferenc, Pálffy Tamás, Gubasóczy János és Jaklin Balázs bécsi udvari magyar kancellárok neve említhet?. Valamint a magyar nemzeti történeti tudatban kiemelked? helyen álló Telekessy Istváné, aki egri püspökként egyedül állt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a spanyol örökösödési háború er?terében folytatott Habsburg-ellenes rendi küzdelme mellé (1703¨C1711). A hivatalos egyházi emlékezetben kiemelt helyet elfoglaló, a három kassai vértanú egyikeként 1905-ben boldoggá, majd 1995-ben szentté avatott K?rösi Márk esztergomi kanonoknak a tonzúra 1612. évi felvételét?l kezdve az 1615. áprilisi papszentelésig bezárólag az összes szentelési adata megismerhet?vé válik a kötet lapjain.
PÉTER TUSOR, Libro delle ordinazioni del Pontificio Collegio Germanico-Ungarico. Ordinazioni degli Alunni dai Paesi della Sacra Corona d¡¯Ungheria (1599¨C1713) (CVH II/11), Budapest¨CRóma 2024. 275 p.
