蜜桃交友

Egy cikkben olvastam egy repül?n utazó ember érdekes élményét. Arra lett figyelmes, hogy mögötte valaki hangos nevetésben tört ki. Elég rázós útjuk volt, sokszor légörvénybe keveredtek, így nem igazán volt humorosnak nevezhet? a helyzet. Mégis valaki nagyon jól szórakozott, rajta kívül senki más, csak ?. Végül emberünk hátrafordult, hogy megnézze, mi olyan vicces. Akkor értette meg a helyzetet, ugyanis a fiatalember fejhallgatót viselt és minden bizonnyal humoristát nézett, vagy hallgatott. Mivel ? hallotta azt, amit a többiek nem, ezért másként is viselkedett, mint ?k.

Ugyanez érvényes Jézusra is, miel?tt elkezdi nyilvános m?ködését.

Mivel ? hallotta, amit mások nem, másképpen viselkedett, mint a körülötte él?k. Ismerjük a történetet, amikor mindenki a vakon született miatt aggódott? Jézus másképpen közelítette meg a vakon született ember helyzetét, mert valahogyan tudta, hogy ez a vakság Isten dics?ségét fogja szolgálni (János 9:3). Ugyanúgy nyilvánult meg barátjának, Lázárnak halálakor is. Ahelyett, hogy barátja betegágyához rohant volna, ezt mondta: ?Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dics?ségét szolgálja, hogy általa megdics?üljön az Isten Fia” (János 11:4). Jézus hallott valamit, amit senki más.

Jézus megkeresztelkedésének történetéb?l nagyon egyértelm?en világlik ki, hogy Jézus hallotta a Hangot: Te vagy az én szeretett fiam, Benned telik kedvem! Bens?séges kapcsolata volt az Atyával, töretlen közösséget ápolt Vele a Szentlélekben. Ezt a hangot magában ápolta, ?rizte, hordozta. Szüntelenül figyelt rá – ez a töretlen kapcsolat titka.

Ezt kéri t?lem is, hiszen az én megkeresztelkedésemkor is elhangzott ez a hang. Hallottam, csak nem emlékszem. Ami viszont elhangzott, azt felidézhetem újra meg újra.

S?t, meg is szólal, ha eleget id?zöm a Csendben.

Nem szabad elfelednem, hogy Jézus pusztai vándorlása, tehát negyven napos csendje után történik megkeresztelkedése, amikor az Atya hangját hallja. Ahhoz, hogy Istennel való kapcsolatom helyreálljon, meg kell teremtenem a Csendet, hogy abban megszólaljon a Hang, ami csak az enyém, és amelyet csak és kizárólag én érthetek meg, hiszen az személyre szóló.

Egy nagyon érdekes példát ennek szemléltetésére Max Lucado, amerikai írónál olvastam, aki elmesélte, hogy amíg Brazíliában éltek, el?fordult, hogy tolmácsolnia kellett, amikor vendégel?adó érkezett. A hallgatóság el?tt állt az el?adó, a magával hozott üzenettel, ? pedig mellette volt, nyelvi tudással felszerelve.

Az volt a feladata, hogy az el?adó üzenetét közvetítse a hallgatóságnak. Megtett minden t?le telhet?t, hogy az el?adó mondandója megfelel?en átmenjen rajta keresztül. Nem tehetett hozzá és nem vehetett el az üzenetéb?l. Amikor az el?adó gesztikulált, ? is gesztikulált. Amikor felemelte a hangját, ? is azt tette. Amikor halkabban beszélt, ? is halkabban beszélt.

Amikor Jézus a földön járt, folyton Istent ?tolmácsolta”. Mindenben követte a Mennyei Atyát. Annyira szinkronban volt az Atyával, hogy bátran kijelenthette: ?Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van” (János 14:11). Igen, mert hallotta a Hangot és követte azt!  

Az Atya ugyanerre vágyik velünk kapcsolatban is! Pál azt mondja: ?Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez” (Róma 8:29). Isten úgy szeret, ahogy vagyok, de túlságosan szeret ahhoz, hogy így hagyjon. Azt akarja, hogy olyan legyek, mint a Fia; ugyanarra a bens?séges közösségre vágyik velem, mint a Fiával. Jó hír ez az új esztend?re!