蜜桃交友

Elmúlt héten rátekinthettem a lelki fogságból való ki-, és megszabadulás folyamatára. Ha nem járom végig a pusztát, a sivatagot és nem az Úrnak készítem az utat, hanem csak beszélek ?róla, akkor a saját utamat járom, amellyel visszaesem  az önközpontú ürességbe. Ezért jó folyamatosan figyelni azt, hogy éppen hol tartok és kérni az Úr Lelkét, hogy áradjon rám is és rajtam nyugodjon.

Onnan tudom, hogy ? rajtam nyugszik, ha nem kesergek és panaszkodom folyton valami miatt, hanem egy olyan bels? er?t és békét érzek, amelyet az engem körülvev? békétlenség sem tud kioltani.

Abból is tudom, hogy újra ? kezdett el élni bennem, hogy nem kell többet mutatnom, mint ami vagyok és egyre inkább ? mutatkozik meg rejtett életemben.

Keresztel? János úgy készíti az utat másoknak, hogy közben folyamatosan dolgozik az ? bels? útján is. Ezért mondja el az ?t kérdez?knek el?ször azt, hogy ? kinek nem tartja magát, hogy aztán meg tudja fogalmazni, kinek is mondja magát valójában. A pusztában kiáltó szónak nevezi magát, hangnak, amelyet el?ször lelke mélyén hall meg és az visszhangzik az ?t hallgató emberekben.

Nem gy?jti maga köré az embereket, mégcsak meghívókat sem kell osztania, az emberek maguktól özönlenek utána, mert érzik: nem önmagát hirdeti, hanem ?t, Akinek növekednie kell – neki pedig kisebbednie (vö. Jn 3,30)

Az igazi öröm akkor születik meg bennem is, ha a Keresztel? kiindulópontjával azonosulok: ha Krisztus hangja vagyok, akkor megérzik majd azok, akik körülöttem élnek és Krisztust követik, nem engem.

Örömhírt nem tudok továbbadni, ha lelkemben ?r van. Öröm helyett ?röm. Csak azt tud örömöt adni, aki az Úrban örvend. Az Úrban örülni meg csak akkor lehetséges, ha az Úrban vagyok. Az Úrban lenni csak akkor tudok, ha megszabadultam.

Az Úrban való igazi öröm tölti meg-és fel a bennem lev? ?rt, ürességet és növekszik bennem a Krisztus! ?róla jövendölnek Izajás próféta sorai, ?róla beszél a Keresztel? és ez a helyes út minden keresztény számára. Számomra is. Ha Krisztus útján vagyok...

Valójában nem az ünnepek, hanem a ?szürkének nevezett” mindennapok mutatják meg, hogy van-e bennem igazi öröm, az Úrban való öröm. A hirtelen rámtör? nehéz helyzetek mutatják meg, ki vagyok valójában. Ha a hétköznapok szürkék, nem él bennem még igazi öröm – mert még szabad sem vagyok igazán az Úrban, hanem még mindig fogoly az ?rben! Az igazi szabadságot ugyanis csak a bennem él? Krisztus adja meg, amikor megnyugszik rajtam a Szentlélek. Akkor leszek igazán nyugodt és önfeledt, lényem beszél majd szavaim helyett.

Ezt az örömet semmi és senki nem tudja pótolni. Megpróbálhatom pótszerekkel és pótcselekvésekkel, de – mivel ezek a menekülés eszközei – ezért a biztos kiábrándultság és csalódottság köszönt rám. Az eredeti utánzata sohasem hozza meg az igazi ízet.

Az Úrban való öröm jóíz?vé teszi környezetemet – mert én is jóíz? vagyok!